love me back ~ jikook | ✔

29.

- Apa! Apa, állj már meg! – rohant Jungkook az őse után, hogy tisztázhassa vele a bent látottakat.

Ugyanis amikor Jaehoban realizálódott, hogy Jungkook a Park fiúnak, Jimin pedig fiának öltözött, szó nélkül elhagyta a tornatermet. Legszívesebben kiabált, őrjöngött és tombolt volna, de igazgató révén nem járathatta le magát az egész iskola előtt. Ezért inkább úgy döntött, hogy most azonnal elhagyja az iskola épületét, mielőtt olyat tenne, amit nem szabadna. Tisztában volt azzal, hogy fia utána fog menni, de jelenleg még csak látni sem akarta. Rosszul volt csupán a tudattól is, miszerint Jungkook egy légtérben tartózkodik Dowon fiával. Arról nem is beszélve, hogyha egymásnak öltöztek be, akkor minden bizonnyal jóban is vannak.

- Apa! – kiáltozott továbbra is kitartóan Jungkook, mert nem akarta, hogy apja úgy távozzon, hogy nem beszélték meg a történteket. – Most az egyszer lennél szíves meghallgatni engem?

- Nem vagyok most rád kíváncsi, szóval nem – válaszolta az igazgató. – Majd otthon megbeszéljük.

- Akkor hazamegyek most veled.

- Nem!

- Miért nem? Miért nem akarsz velem soha semmit megbeszélni? – érte utol apját Jungkook, majd alkarjánál megragadva megállította őt.

Jaeho mérlegelte a helyzetet és arra jutott, hogy mindenkinek jobb lesz, ha otthon rendezik le a balhét, nem pedig az iskola egyik folyosóján. Csak is ezért ment bele abba, hogy fia vele tartson, különben ismét nemet mondott volna neki. A Jeon villáig egyikőjük sem szólalt meg, és mivel még a rádió sem ment, így néma csendben ücsörögtek egymás mellett. Úgy viselkedtek, mint két idegen, akiket kényszerből ültettek csak be a fekete kocsiba. Jungkook annyi mindent szeretett volna mondania apjának, de nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezzen. Plusz titokban abban reménykedett, hogy Xion is jelen lesz a beszélgetésüknél, aztán kiáll majd mellette, ha arra kerül a sor.

Xion és Soeun a nappaliban tartózkodtak, amikor kivágódott a bejárati ajtó. Először Jaeho, utána pedig Jungkook lépett be a hatalmas nappaliba, de még ekkor sem szólaltak meg. Nem csak a család sofőrje, hanem még Jungkook nővére is összeráncolt szemöldökökkel figyelte a némafilmbe tökéletesen beleillő jelenetet.

- Mi történt? – kérdezte Xion, amikor Jaeho elővett egy kibontatlan whiskys üveget a konyhában tárolt alkoholok közül, majd egy üres pohár társaságában leült a nappali egyik kanapéjára.

- Kérdezd Jungkookot – válaszolta flegmán a férfi, majd ki is bontotta a whiskyt, hogy poharát meg is tölthesse vele.

- Nem képes velem beszélni, az történt – fonta össze mellkasa előtt a kezeit a fekete hajú egy hatalmas sóhaj társaságában.

- Mégis mit kellene neked mondanom? – horkantott fel az igazgató. – Dicsérjelek meg, amiért titokban barátkozol Park Jiminnel? Amikor szerintem világosan közöltem veled többször is, hogy tartsd magad távol tőlük.

- Sohasem tudtál nekem értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért kerüljem el a Park családot. Folyton csak azt mondtad, hogy ők nem jó emberek, csak ki akarnak minket használni a pénzünk miatt. De Jimin akkor alig volt négyéves, mégis mi köze van neki a közted és az apja között történtekhez? Nem is emlékszik semmire sem! – emelte fel hangját Jungkook, mert apja gondolkodás módja borzasztóan felidegesítette.

- Nem fogom hatvanadjára ismét elmondani, hogy miért maradj távol a Park családtól, mert eddig sem sikerült felfognod, ezek után sem fog sikerülni. Gyerek vagy még, Jungkook, nem látsz a dolgok mögé. Naiv vagy, aki mindenkiben csak a jót látja, ez miatt pedig nem egyszer pofára estél már. Nem hallgatsz rám, se a nővéredre, sőt még Xionra sem. Mész a fejed után és teljes ívből leszarod, hogy mennyit ártasz ezzel a körülötted lévőknek. – állt fel Jaeho a kanapéról. – Tudod, hogy ezek után ki fog érted akárcsak egy tollat is megmozdítani.