love me back ~ jikook | ✔

07.

Mivel Jungkook nem volt bunkó Jiminnel, ahogyan az megszokott volt már, így a kelleténél sokkal jobban elbízta magát a rózsaszín hajú. Úgy érezte, most már sínen van, sikerült áttörnie a falat, amit kiszemeltje maga köré épített. Ha kérlelés nélkül képes volt eltenni a levelét és még az édességet is elfogadta, akkor következőleg miért ne tenné? Ilyesmi gondolatokkal indult meg Jimin másnap ebédszünetben Jungkook szekrényéhez, sokkal magabiztosabban, mint azt a többi alkalommal tette. Most egy doboz toffifeet vett, mert tegnap raffaellot kapott a harmadikos fiú, és nem akarta, hogy esetleg ráunjon az édességekre, vagy Jimint túl unalmasnak gondolja.

Jungkook viszont koránt sem volt olyan jó kedvében, mint tegnap, mert éppen az apja irodájából szabadult. Ennie sem volt ideje, plusz a matek tanárja is sikeresen felcseszte, szóval Jimin a lehető legrosszabb időpontot választotta a találkozásukra. Nem volt arra felkészülve, hogy az igazgató fiának ideges oldalát megismerje. Ha tudta volna, hogy ilyen hangulatában találja, akkor inkább kihagyja a mai napot és visszatér majd holnap. Jobban is tette volna, mert a kettejük „közötti kapcsolat" sajnos nem felfelé indult meg a mai találkozásukkal, hanem határozottan visszafele. Sőt, ha lehet azt mondani, akkor Jungkook kijelentéseinek hála, ott tartottak, mint amikor Jimin még csak álmodozott arról, hogy az igazgató fiával beszél.

- Szia – sétált Jimin oda a fekete hajú szekrényéhez, mit sem sejtve. – Hogy vagy?

- Jó szarul – válaszolta flegmán, miközben a szekrényében turkált idegesen.

- Nos, hoztam neked a szokásos levelet és a megígért toffifeet.

- Inkább tartsd meg, nem kell – pillantott Jiminre, majd a lehető leghangosabban becsapta szekrényének ajtaját és elsétált a rózsaszín hajú mellett.

- Jungkook... – szólt az említett után az elsőéves, mert nem akarta ennyiben hagyni a mai találkozásukat. Tegnap olyan jól ment minden, most miért csinálja ezt? – Csak vedd el a levelet és edd meg a toffifeet, tudom, hogy szereted.

- Azt hiszed, ismersz, ha? – toppant meg Jungkook, majd szembefordult Jiminnel, miközben jól ráförmedt a fiatalabbra. – Azért, mert Beom megint nem tudta befogni és elkotyogott rólam pár információt neked, nem kell úgy tenned, mintha mindent tudnál rólam. Semmit nem tudsz, érted? Most pedig hagyjál békén, mert nincsen kedvem hozzád.

- Éppen azon vagyok, hogy megismerjelek – motyogta Jimin teljesen megszeppenve, ugyanis rendesen meglepték az idősebb szavai. – Persze, hogy azokba az információkba kapaszkodom, amiket hallottam rólad, mert nem ismerlek még annyira.

- Akkor jól figyelj most rám, Jimin! – lépett közelebb a rózsaszín hajúhoz, majd a magasba emelte a mutatóujját, hogy ezzel is nagyobb figyelmet vonjon magára. Mivel Jungkook az előbb jó hangos volt, ezért páran kíváncsian álltak a két fiú közelében és figyelték a történéseket, mintha csak egy utcai bunyó szemtanúi lennének. – Te és én, soha, érted, soha nem lehetünk jóban! Eddig próbáltam kedves lenni veled, de látom, nem értesz a szép szóból. Köszönöm az édességeket, a leveleket, meg a fáradozásaidat, de inkább koncentrálj a tanulásra, engem pedig felejts el. – mondta, azzal kikapta a Jimin kezéből a toffifeet és egy éppen arra sétáló lány kezébe nyomta, a levelet pedig fogta és kidobta a hozzájuk legközelebb eső szemetesbe.

- Te hogyan lehetsz ekkora nyomorék? – jelent meg a semmiből Arin, majd egy határozott mozdulattal behúzott egyet Jungkooknak, aki annyira meglepődött, hogy hátrált pár lépést. – Jiminnek ez nagyon sokat jelent, erre te ilyen lekezelően beszélsz vele? Azért, mert te vagy az igazgató fia? Hát, pont leszarom, hogy ki vagy te, de nem fogom hagyni, hogy így lejárasd a barátomat és így beszélj vele mindenki előtt. Rohadj meg, te utolsó szemét. – kiabálta le Jungkookot a lehető leghangosabban, így még embert odavonzva köréjük.