love me back ~ jikook | ✔

03.

- Tényleg nem fogod feladni? – kérdezte Arin pénteken Jimintől, miközben a röplabdahálót cipelték ki a szertárból a tanárjuk parancsára.

- Nem – válaszolta a rózsaszín hajú, mire Alice megdicsérte és közölte vele, hogy nagyon büszke rá, amiért még a negyedik kikosarazás után sem adja fel.

- Bennem tuti nem lenne ennyi kitartás, de örülök, hogy benned van – bólogatott helyeslően Arin. – Péntek van, szóval reménykedjünk abban, hogy ma már meglágyul Jungkook szíve.

- És ma is a szekrényébe akarod dobni a levelet, ahogy azt eddig is tetted? – kérdezte egyszerre a két lány, mire Jimin megrázta a fejét.

- Nem – válaszolta sejtelmesen a rózsaszín hajú fiú. – Yesungot már ráállítottam az dologra, ezért késik nagy valószínűséggel az óráról.

- Ő adja oda neki? – kíváncsiskodott Alice, viszont Jimin válasz helyett csak megrázta a fejét. – Akkor?

Jimin ekkor elmesélte a két kíváncsi lánynak, hogy milyen tervet eszelt ki a hét utolsó napjára. Óra előtt gyorsan betette Jungkook tornazsákjába a levelet, amikor a tizenegyedikesek még fociztak a teremben. Mivel Yesung ismeri Jungkookot a délutáni kosáredzésekről, ezért Jimin elképzelése szerint barátja majd pont akkor megy be az öltözőbe, amikor Jungkook a kezeiben tartja a levelét. Yesung pedig van olyan idegesítő és akaratos, hogy rávegye Jimin kiszemeltjét arra, végre elolvassa a levelet. Az elsőéves egyébként egész éjjel a levelen ügyködött, mert most még tökéletesebbre szerette volna megírni azt, mert úgy érezte, most már tényleg megkapja azt a fránya esélyt, amire hétfő óta vágyik. Ez mind szépen és jól hangzik, csak ekkor még fogalma sem volt arról, hogy terve egyáltalán nem úgy sült el, ahogyan ő azt elképzelte.

Yesungról már messziről lesült, hogy ideges, ez abban is megmutatkozott, hogy olyan nagy hévvel ment a három elsőéves gimnazista felé, hogy majdnem fellökte a tesi tanárjukat. Még csak elnézést sem kért tőle, mert annyira felhúzta magát az elmúlt percek történése miatt.

- Hogyan lehet valaki ennyire egy utolsó nyomorék, makacs, fasz? – kérdezte Yesung a többiektől, amikor elég közel ért hozzájuk, hogy ne kelljen kiabálnia a Jungkooknak szánt kedves szavakat.

- Mert? Mi volt? – kíváncsiskodott a két lány, viszont Jimin már ekkor tudta, hogy ismét a kukában kötött ki a levele, ezért már egyáltalán nem volt olyan lelkes, mint pár perce.

Yesung vett egy hatalmas levegőt és nekilátott az öltözőben történtek mesélésének. A fekete hajú pont jókor ért be az öltözőbe, ahogyan azt Jimin is szerette volna, mert Jungkook kezében ott volt a rózsaszín hajú levele. Kíváncsian megkérdezte a tizenegyedikestől, mégis mit tart a kezeiben, ő pedig unottan elmesélte, hogy egy elsőéves egész héten rá volt állva. Jungkook megkérdezte Yesungtól, hogy esetleg ismerős-e neki a titokzatos levélíró kézírása, de természetesen, mint egy jó barát, nemet mondott a feltett kérdésre. Jungkookkal egyébként ott volt Beom is, aki szokásához híven cukkolni kezdte haverját, hogy ugyan lessen már bele abba a nyamvadt levélbe, mert már őt is kezdte felemészteni a kíváncsiság. Még csak elképzelése sem volt arról, hogy még is ki lehet a titokzatos elsőéves srác. Viszont Jungkook úgy döntött, azért sem ad esélyt Jiminnek, mert még mindig névtelen volt a levél, ő pedig továbbra sem törődik ilyenekkel. Yesung majdnem nekiment ez miatt a nála két évvel idősebbnek, de inkább csak fogta magát és szó nélkül kiviharzott az öltözőből, mert nem akart balhét.

- Pedig értitek még meg is kérdezte, hogy én el olvasnám-e. Mondtam neki, hogy ja, mert most abban semmi rossz sincs, ha beleles. De ő nagy ívben szart rám, és egyébként Beomra is. Majdnem beszóltam neki, hogy akkor remélem egyedül halsz meg te gyökér, de aztán eszembe jutottál te Jimin, ezért inkább szótlanul távoztam. – mesélte nagy beleéléssel Yesung, akinek mondandója végére sikerült úgy felidegesíteni ismét magát, hogy arca teljesen vörös lett.