Angyali ördög (Park Jimin ff.)

5. rész Tolmács

Jimin egyre távolodott tőlem az előtte álló 5 fiúval együtt, akik végig nézték a jelenetet. Az őrök megint meg akarták ragadni két karom, de én jeleztem nekik, hogy ki tudok fáradni a saját két lábamon is. Megfordultam és döbbent arckifejezéssel a kijárat felé vettem az irányt. Erősen koncentráltam, hogy ne sírjam el magam, legalább amíg ki nem érek. Hirtelen egy külföldi lépett a legelöl haladó fiú elé, aki megtorpant.

- Excuse me, Jin. – erre megálltam és visszafordultam. A Jin nevezetű srác előtt egy amerikai állt, egy mappával a kezében. – The viewers' rating of the latest show was incredibly low. We need to find a solution asap or this show will be ruined.

A Jin nevezetű srác ijedten fordult körbe. Jimin és a többiek direkt elkerülték a tekintetét. Jin mintha keresett volna valakit.

- Nam Jun merre van? – kérdezte.

- Előre ment, fel az emeletre. – válaszolt neki a mellette álló sötétbarna hajú srác.

Ekkor Jin felé vettem az irányt. Elhaladtam Jimin mellett, akinek szúrós, bosszús tekintete nem változott, amivel egyszer már végig mért. Már majdnem odaértem Jin és az amerikai úr mellé, mire az őrök megint megragadták a két karom. Láttam, hogy Nam Jun, aki az imént telefonálva felviharzott megjelent a lépcsőnél, lefelé lépkedett. Az őrök már épp emeltek fel két karomnál fogva, mikor nagy levegőt vettem és határozottan ránéztem Jin-re, aki szintén nézett engem.

- Azt mondja az úr, hogy hihetetlenül alacsony volt a nézettsége a legutóbb adott műsornak. Ha nem lesz a jelenlegi helyzetre mielőbbi megoldás, a műsornak annyi.

Minden tekintet rám szegeződött. Nam Jun megállt félúton a lépcsőn, beérkező hívását kinyomva figyelte a lépcsőn állva az eseményeket. Az őrök már éppen fordultak volna meg velem, mikor Jin közbeszólt:

- Pillanat. – az őrök azonnal elengedtek. – Kérdezd meg tőle, hogy ezúttal mi az oka az alacsony nézettség aránynak.

Jin kérésére angolul megkérdeztem az urat, mire tömören a lényeget elmondva választ adott a kérdésemre. Ekkor Jin felé fordultam.

- Azt mondja, hogy ez egy külföldiekkel együtt szereplős, vidám show műsor lenne. De a BTS tagjai közül csak egy valaki beszél angolul, így unalmas, hogy mindig vele kell kommunikálniuk, a többi tag pedig nem érti, miről van szó.

- Kérdezd meg tőle, milyen megoldást tudna mondani.

- Azt mondja egy szinkrontolmács lenne a legjobb megoldás. A tolmács azonnal mondaná a tagok fülébe az angol szöveg koreai megfelelőjét.

Jin nagyot sóhajtott.
- Mondd meg neki, hogy egyelőre nem áll rendelkezésünkre szinkrontolmács.

Épp az amerikai úrhoz fordulva akartam mondani az angol megfelelőjét, mire Nam Jun leért hozzánk a lépcsőről. Telefonjával a kezében, határozott léptekkel közeledett felénk.

- Már van szinkrontolmácsunk a következő adásra. – mondta határozottan, aztán
ugyanezt elmondta angolul is. Kezet rázott az amerikaival, akinek eltűnt az arcáról az aggodalom. Az úr hálás mosollyal az arcán pillantott rám, majd felment az emeletre.

Én ekkor megint sarkon fordultam, és indultam a kijárathoz, mikor tekintetem megint összeakadt Jiminével. Még mindig ugyanolyan szúrós, bosszús tekintettel méregetett. Ekkor néztem csak jobban körbe, mind a hét tag engem nézett. Szememet lesütve, fejemet lehajtva vettem irányomat ismét a kijárati ajtó felé.

- Egy pillanatra! – Nam Jun kiáltott felém, mire én kérdően visszafordultam. Odalépett
elém, én pedig két kezemmel válltáskám pántját szorongatva néztem fel rá. – Valójában nem tudtunk még szinkrontolmácsot szerezni a következő adás felvételéig. Láttam, hogy egész jól beszéled az angolt. Be tudnál ugrani egy adás erejéig?

Nam Jun kérdőn várta tőlem a pozitív választ. Egyszerre nagyon sok dolog történt velem rövid időn belül. Így ijedten kapkodtam a tekintetem egyik fiúról a másikra. A csendet Jimin törte meg, aki félrelökve engem állt Nam Jun előtt.

- Nam Jun, ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy egy jött-mentet csak úgy az utcáról besétálva ide felkérsz, hogy „ja de amúgy tolmácsolj már nekünk légyszike, mert amúgy szarban vagyunk." Ennek hátsó szándékai vannak és dilis is.

- Jimin, állj félre. Más választásunk egyelőre nem nagyon van idő hiányában. – magyarázta Nam Jun, miközben gyengéden eltessékelte Jimint az útból, hogy újra rám nézhessen.

Én ekkor éreztem először, hogy kezdek mérhetetlenül mérges lenni Jiminre. Félrelök, majd sérteget... Mi ütött abba az angyali srácba, akit megismertem? Kezemet ökölbe szorítottam, nagy levegőt vettem, miközben dühösen ránéztem Jiminre, majd Nam Junnak határozott választ adtam.

- Elvállalom a felkérésedet. Mit kell tennem?

Jimin mérgében gúnyosan elmosolyodott, de választ adni Nam Junnak köszönhetően nem tudott.

- Az emeleten van egy tárgyaló, gyere fel és a srácokkal valamint a menedzserrel megbeszéljük a részleteket.

Nam Jun előre ment én pedig utána fordultam még egy pillantást vetve a dühös Jiminre, kinek a dühe gyűlöletté forrt szemében. Idegesen rúgott egyet a levegőbe, majd zsebre tett kézzel követte Jint és a többi tagot.

Ki kell derítenem, mi történt Jiminnel, és ez az egyetlen lehetőségem van rá.