Angyali ördög (Park Jimin ff.)

38. rész Feljegyzések

- Jól van. – sétált át az asztal másik végéhez Na Ra, és leült Taehyung helyére. Telefonját egyik kezébe véve mutatott rám. – Te! Most szépen hazamész, összepakolsz és kitakarodsz Jimin apartmanjából. Mostantól rá sem nézel Jimin-re. Nem hívod, nem írogatsz neki. Szigorúan munkakapcsolat van közöttetek. A program végével pedig eltűnsz, mint a kámfor.

Na Ra a talpig feketében lévő férfire pillantva bólintott egy aprót. A férfi ekkor Jimin mellett elhaladva próbálta meg az ajtó felé venni az irányt. Jimin mérgesen állta el útját, miközben az arcát kezdte fürkészni, a fekete sapka takarása miatt nem sok sikerrel.

- Nem tenném a helyedbe. – Na Ra felénk fordította a telefont, amin egy kép volt. Jimin felé hajolva a kávézóban félreérthető szituációban készült a kép. A telefon képernyőjén ujja a megosztás gomb felett volt.

- Te... – kezdte mérgesen Jimin – te felbéreltél egy paparazzit, hogy álképeket és álhíreket terjesszen rólunk?!

- Jimin, drágám, ezek nem álhírek és nem álképek. Mi tényleg járunk. – nevetett fel Na Ra. – Nem tudtad? – kérdezte megjátszott ártatlansággal.

- Eldönthetitek, hogy nagyközönség előtt járjunk, vagy csak mi tudjuk, illetékesek. – vont mosolyogva vállat a telefonját meglengetve a kezébe. A paparazzi illedelmesen meghajolva Na Ra előtt, Jimin-t kikerülve elhagyta a kávézót.

- Mit akarsz, mit tegyek? – kérdeztem még mindig ökölbe szorított kézzel, remegő hangon. Mielőtt Na Ra-ra néztem volna egy utolsó pillantást vetettem a paparazzira.

- Seol Ah... – Jimin aggódva nézett felém.

- Költözzek ki? Rendben. – mondtam, miközben egyre közelebb lépkedtem hozzá. – Csak munkakapcsolatot tartsak vele? Rendben. Tűnjek el az életéből? Rendben. – nagy levegőt véve nyeltem egyet, hogy vissza tudjam szorítani a sírást. Elé állva folytattam.

- Megteszek bármit, csak semmi olyat ne tegyél, ami Jimin karrierjében kárt okozhat. Gyerekkori barátja vagy, tudod, hogy milyen nehéz volt neki idáig eljutnia. Engem bánthatsz, elviselem, de őt hagyd békén!

Na Ra mérgesen kelt fel a székből. Egyik kezével elkezdett lökdösni, amitől én hátrálni kezdtem.

- Azért a szerepeket ne keverjük össze. Még azt hiszik te vagy a mártír, én meg a gonosz. Holott én az elejétől kezdve figyelmeztettelek, hogy maradj távol tőle, ő az enyém!

- Hé! – Taehyung dühösen ragadta meg, majd engedte el Na Ra kezét.

Na Ra nem bökdösött már tovább, de én továbbra is hátráltam. Hátulról Jimin karolt át, hasamnál átkulcsolva két kezét.

Na Ra a jelenetet látva idegesen nevetett fel.

- Holnap reggelig van a határidő, felfogtad, ugye?

- Igen, fel. – mondtam, miközben lassan leszedtem Jimin kezeit hasamról.

- Hé, Yook Na Ra! Neked elment az eszed? – kiáltotta Jimin dühösen.

- Most mi bajod van? Én csak meg akarlak védeni valami végzetestől. – sétált Na Ra a dühöngő Jimin mellé, majd belekarolt. Jimin abban a pillanatban ki akarta szabadítani karját, de Na Ra ezt nem engedte. – Azt nem kell mondanom, mi lesz, ha kiderítem, hogy ti ketten titokban találkozgattok? Fel vagyok ám készülve minden eshetőségre.

Lehajtott fejjel aprókat bólogatva a kávézó ajtaja felé vettem az irányt.

- Seol Ah! – Jimin kiabált utánam. Utoljára visszanéztem rá, és egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd rápillantottam az ugyanolyan kétségbeesett arcot vágó Taehyung-ra is.

Kiszaladtam a kávézóból. Jó ideig meg sem álltam. Nem akartam, hogy Jimin esetleg utánam jöjjön, és baja legyen belőle. Szomorú voltam. Mérhetetlenül és kimondhatatlanul szomorú. Egy-két könnycsepp gördült le az arcomon. Hirtelen megálltam a futásban, könnyeim megtöröltem. Nagy levegőt vettem és az éppen beérkező busz felé vettem az irányt a megállóhoz. Megoldást kellett találom a probléma mögött rejtőzködő még nagyobb problémára. „Csak egy valaki tudhatja a mögöttes tartalmát ennek az egész történésnek. Yoongi..."

Megérkeztem Yoongi lakásához, és kopogtatni, csöngetni kezdtem. Az ajtót senki nem nyitotta ki. Hátamat ajtónak támasztva ültem le. Nem érdekelt, mennyit kell várnom, mindenképpen megvárom őt. Azzal sem foglalkoztam, hogy mi van, ha elküld. Majd maradok, amíg meg nem hallgat. Ahogy ültem magam elé bámulva megint legördült egy-két könnycsepp az arcomon.

- Seol Ah? – oldalról hirtelen a nevemet hallottam. Oldalra fordítva fejem Yoongi állt előttem meglepődve. – Te mit csinálsz itt? Nem is... Mióta vagy itt?

- Yoongi! – pattantam fel a földről megragadva karját. – Segíts nekem... Kérlek...

- Te sírtál? – hajolt közelebb az arcomhoz meglepődve.

Könnyeimet letörölve arcomról kérleltem az éppen lakása ajtaját nyitó Yoongi-t.

- Nézd, tudom, hogy egy olyan személy vagyok, akit nem éppen akarsz megint itt látni, de...

- Menjünk be. – lépett be előttem az ajtón. Habozás nélkül mentem utána.

Kis idő múlva Yoongi már mindent tudott a mai nap eseményeiről. Stúdiójában a monitor felé fordulva hallgatott végig figyelmesen, majd a végén belekérdezett.

- És a kávézóból rögtön idejöttél?

- Igen, mert...

- Jól tetted. – fordult felém. Kicsit meglepődve néztem rá, de nagyon jól estek a szavai.

Visszafordulva a monitor felé, le sem vette szemeit sárga mappájáról.

- Nincs kizárva, hogy a figyelmeztetései onnan fentről jönnek. Ő lehet a megbízott, aki által távol akarnak titeket egymástól tartani. Na Ra által akarnak elszakítani titeket egymástól.

- De ez már ördögien gonosz... Mintha nem angyalok lennének... Az angyaloknak jóknak kéne lenniük, nem? – értetlenkedtem, miközben Yoongi felé pillantottam, aki szüntelenül a sárga mappáját nézte.

- Ha a világon lévő egyensúly fenntartása a tét, akkor náluk nincs határ. – kezét kinyújtotta és levette a polcról a sárga mappáját. Felém fordult, kinyitotta a mappát. A mappában rengeteg dalszöveg között lapozgatott egészen az utolsó két lapig. – Én is sokszor álmodtam a fehér fénnyel. Rengetegszer fenyegettek meg álmomban, sokszor menekültem előlük. – nézett a szemembe, majd átnyújtotta felém a mappát.

Yoongi kézzel írt a mappa utolsó két lapjára.

2016 június 5

Ma is láttam valakit, aki hasonlított rád. „Chae Won!" Kiáltottam utána kétségbeesetten. A járókelő megfordult. Arcát látva szívem törékeny üvegként tört össze. Ma már nyolcadjára.

2016 június 15

Jópár hete már, hogy nem vagy itt. Jópár napja már, hogy rémálmok gyötörnek. Álmomban egy fény üldöz azt mondogatva felejtselek el, hagyjak fel a kereséseddel. Chae Won, áruld el, mit kéne tennem? Meg vagyok ijedve... Egyáltalán látsz engem? Hallasz engem? Úgy ahogy én szeretnélek hallani és látni téged...

2016 június 26

Drága Chae Won,

A mai nap egy lakóház építkezésénél elhaladva eltalált egy tégla. Rosszabb is lehetett volna, ha rendesen eltalálja fejemet. Annyira fáj... Fáj a bizonytalanság, hogy vajon emlékszel-e még rám. Fáj a tudatlanság, hogy vajon látod-e, ami velem történik. Annyira jó lenne, ha itt lehetnél velem.

2016 július 4

Chae Won, úgy döntöttem, hogy itt az ideje elengedni téged. Bármennyire is fáj, de a rémálmaimban megjelenő fehér fény uralma kezd felülkerekedni rajtam. Légy mindig olyan boldog, vidám és mosolygós, mint mikor először megpillantottalak. Bocsásd meg gyávaságom. Mindig is az emlékeimben leszel. A mai nappal írtam utoljára feljegyzést rólad. Szeretlek.