Angyali ördög (Park Jimin ff.)

32. rész Ebédszünet

„Kérlek, ne!" Mondogattam magamban, miközben behunytam két szememet.

- Elég volt. – szólt Jimin határozottan. Ekkor kinyitottam a szememet és láttam, ahogy Jimin vállainál fogva lágyan eltolja magától Na Ra-t. – Épp elég képet készítettek már a páros őszi kollekcióhoz. – levette a nyakából Na Ra karjait, és határozott léptekkel felém kezdett el sétálni.

Határozottan nézett két szemembe, aki zavarodottan pislogott rá. Elhaladt mellettem, ökölbe szorított, fájó kezemet megragadta a csuklómnál és húzni kezdett maga után. Hagytam, hogy húzzon maga után, egész be az öltözőig, ahol még senki nem volt rajunk kívül. Behajtotta az öltöző ajtaját engem pedig a falhoz szorított. Percekig néztünk egymás szemébe. Arcát egyre közelebb tolta az enyémhez, kezét pedig egyre lejjebb csúsztatta a kézfejemig. Mire elérte a tenyeremet felszisszentem a fájdalomtól. Ijedten hátrált, kezemet felemelte.

- Moon Seol Ah, te megsérültél az előbb, igaz? Ezért rejtegetted a tenyeredet.

- Nem akartam, hogy aggódj. – szóltam, mire Jimin levette sötétkék kabátját, visszacsomagolta a fóliába. Ép kezemet lágyan megragadva kivitt az előtéren át a kisbuszig. Beültetett a kisbuszba és elővett egy elsősegély dobozt. Nem tudtam arcáról levenni a tekintetem. Ahogy kiveszi a fertőtlenítőszert, lágyan megfogja a kezemet, felkeni a sebre és elkezdi fújni. Szívem hevesen vert, de nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat.

- Lyukat fogsz bámulni az arcomba. – szólalt meg egy kis idő után halkan, miközben még mindig a sebemet nézte és fújta. Én azonban még mindig nem tudtam és nem is akartam róla levenni a szememet. Jimin egy pillanatra felnézett rám, majd újra a sebemet kezdte nézni, amit elkezdett bekötni. – Seol Ah, az előbb, amit láttál...

- Végül nem csókolt meg. És ez a lényeg. A többi nem érdekel. Igazából én... Féltékeny vagyok és zavar is. Viszont elviselem, mert ez a munkád, és te ezt szereted csinálni.

- Féltékeny vagy? Zavar? – nézett két szemembe Jimin, miközben a bekötözött kezemet lágyan ölembe tette. – Jól esik, hogy ilyen őszinte vagy velem. – mosolyodott el.

- A... Aha... - húzódzkodtam el kicsit tőle, mert már nagyon zavarban voltam.

- Gyere, menjünk vissza. Mielőtt átmennénk a délutáni megbeszélésre a Big Hit-hez meghívtak minket ebédelni. – mondta, miközben fejemet simogatva nevette el magát.

Az ebédnél Jimin megpróbált mindenben segíteni, hogy könnyebben tudjak enni a sérült kezem miatt.

- Egyél. – mondta, miközben megsimogatta hátamat, és tele pakolta a tányéromat.

Mosolyogva néztünk egymásra, mikor hirtelen a velem szemben ülő, engem figyelő Yoongi-ra szegeztem tekintetem. Yoongi hol rám, hol a gézzel betekert kezemre pillantott, ami az asztal tetején pihent. Ekkor levettem a kezem és az asztal alá tettem az ölembe.

Délután a Big Hit épületébe érve Yoongi hirtelen megállított.

- Seol Ah! – hirtelen hátra fordultam. Yoongi-nak egy papírzacskó volt a kezében.

- Biztos nagyon fájhat. – nézett a bekötözött kezemre. – Tessék, - nyújtotta át a papírzacskót – és nagyon sajnálom.

Már éppen készült volna felmenni az emeletre, mikor utána szóltam.

- Neki is hasonló fekete szövetkabátja volt? – Yoongi nem fordult hátra csak hirtelen megállt. – Nézd, Yoongi... – ekkor hirtelen beszaladt a liftbe és bezárultak az ajtók a háta mögött. – Szóval, igen...- suttogtam magam elé, miközben néztem a papírzacskót. Géz, sebtapasz és fertőtlenítő volt benne.