Angyali ördög (Park Jimin ff.)

35. rész A láthatók

Némán bámultam egész úton magam elé, miközben Jimin-nel visszafelé tartottunk az apartmanba. Jimin is némán sétált mellettem, miközben néha-néha oldalra pillantott rám.

- Seol Ah, nézd... - kezdte Jimin, mikor felértünk, és besétáltunk a nappaliba. - Sajnálom, hogy a múltkor úgy viselkedtem.

- Megértem. - fejemet lehajtva álldogáltam Jimin-nek háttal a kanapét nézve. - Ha kívülről látnám magamat, én is lehet, hogy megijednék attól, amit látok. Komolyan kezdek megőrülni. - szipogtam, miközben hátra fordultam.

Ahogy hátra fordultam Jimin magához szorított. Szorosan ölelgetett, állát nyakhajlatomba helyezve. Átkaroltam derekát, miközben lehunytam szemem. Ekkor futott át az agyamon minden közös történés Chae Won-nal.

- Annyira hihetetlen ez az egész. - sóhajtottam. - Chae Won itt volt... Velem volt... - A kórházban ő segített bejutni hozzád. De igazából itt az apartmanban találkoztunk először. - hirtelen szemeim elkerekedtek, majd kiszabadultam Jimin szoros öleléséből. Mélyen egymás szemébe nézve gondolkoztam tovább. - Itt! Az apartman! Egy emeletről jöttünk le a liftből pár hete! Biztos itt lakhatott az emeleten!

- Seol Ah! - Jimin ijedten fürkészte arcomat, de én ekkor már megállíthatatlan voltam.

- Valaki biztosan tud a létezéséről innen az emeletről! És ha valaki tud róla valamit az azt jelenti, hogy nem volt angyal! - sietve fordultam ki az ajtón. A folyosón még 6 apartman volt. Kétségbeesetten kezdtem dörömbölni az ajtókon.

- Elnézést! Ismerik Bae Chae Won-t? Kérem, nyissa ki! - az első szomszéd nem nyitott ajtót, ezért a következő szomszéd ajtaján kezdtem dörömbölni.

- Seol Ah, fejezd be! - Jimin hirtelen megragadta a kezemet, amivel az ajtón dörömböltem. - Nem ez a megoldás!

Ijedten néztem Jimin-re mikor egy szomszéd furcsán nézve ránk kilépett az ajtón.

- Ön ismeri Bae Chae Won-t, igaz? Itt lakott az emeleten! - a nő szörnyülködve nézte sírástól torz arcomat, miközben fejével jelezte, hogy nem ismer senkit ilyen névvel.

- Elnézést! Bocsánat! - pillantott Jimin először az ajtóban álló nőre, majd néhány másik szomszédra, akik az ajtón kikukucskálva figyelték az eseményeket.

- Elég legyen! - Jimin hirtelen felkapott és visszacipelt az apartmanba.

Leültetve a kanapéra ült le mellém két kezemet magam mellé szorítva arcát vészesen közel téve az enyémhez.

- Szedd már össze magad! - szólt rám határozottan.

- Hogyhogy nem ismeri itt őt senki? Te ismered Chae Won-t, igaz? Te emlékszel rá, igaz? - szipogtam, kicsit magamhoz térve határozottságától.

- Igen. Tudom, ki az a Bae Chae Won. Én is láttam mindent, ami vele történt az imént. Seol Ah, azzal, hogy ezt csinálod, semmire nem mész. Bármennyire is nehéz, higgadtan kell végig gondolnunk ezt az egészet. De nem ma. Nagyon fáradt lehetsz. Ideje aludni. - nézett Jimin az órájára, majd ki az ablakon, ahol már koromsötét volt.

- De ha alszom, megint jönnek azok a lények, fehérben... - motyogtam.

- Akkor harcolj ellenük. Próbálj minél többet kideríteni. Ez az egyetlen nyom, ami alapján elindulhatunk. - a kanapéról felkapott és a hálószoba felé vette az irányt.

Ahogy nyakán átkulcsoltam karjaim szememet le sem tudtam venni róla. Ő sem tette. Gyengéden fektetett be az ágyba, majd betakart. Egy puszit nyomott homlokomra, el akart búcsúzni.