Angyali ördög (Park Jimin ff.)

7. rész És... Felvétel!

Lehajtott fejjel, táskám pántját szorongatva léptem ki a liftből az előtérbe. A portán egy pár személyes adatomért cserébe kiállítottak nekem egy ideiglenes beléptető kártyát. Ezzel most már szabadon léphettem be a Big Hit épületébe egy nap erejéig. Hazafele csak Jiminen járt az eszem. El voltam keseredve, nem tudtam mitévő legyek.

A „holnap" hamar elérkezett. Újra a Big Hit épületében találtam magam. Ezúttal egy nagy előadóterembe terelt a portás. Az előadó közepén egy hatalmas asztal volt, mögötte kamerák. Az előadóban egyre többen lettek. Elkezdték beállítani a kamerákat, megteríteni az asztalt. Kis idő múlva az amerikaiak és a BTS is megjelent.

- Moon Seol Ah! – integetett felém távolról Ho Seok. Mosolyogva hajoltam meg,
viszonozva a köszönését.

Viszont szemeimmel azonnal Jimint kerestem. Meg is pillantottam. Reménykedve néztem rá, de ő még mindig csak a tegnapihoz hasonló rideg, megvető pillantással mért végig.

Jiminbe karolva Su Jeong is megjelent, aki szintén megvető pillantásokat vetett rám. Kiderült, hogy Su Jeong egy újonnan debütáló lánycsapat vezető táncosa. Tapasztalatszerzés és kisegítés céljából eljöhetett a program felvételére.

- Seol Ah, – lépett mellém Nam Jun – gyere kérlek velünk az asztalhoz.

Nam Jun a kamerák mögül elhozta a tegnap említett vezeték nélküli fülhallgatókat, amik által majd kommunikálni fogunk egymással. Az amerikaiak leültek az asztal egyik végébe, velük szembe pedig a BTS tagok kerültek. Nam Jun elmagyarázta a fülhallgató működését.

- Nagyjából 6 méter a hatótávolsága. Tehát a kamerák mögül azokon keresztül láthatod a fülhallgatóval pedig hallhatod és tolmácsolhatod a műsort. Amikor beszélsz mindenki egyformán fogja hallani és érteni.

Mosolyogva bólintottam Nam Junnak, hogy mindent értek. Neki el kellett mennie a producerekkel egyeztetni. Én kíváncsian néztem, ahogy elkezdték feltölteni különféle koreai tradicionális ételekkel az asztalt. Az asztalon volt bibimpab, kimchi, marhahús rengeteg zöldségkörettel, desszertként pedig bingsu-t tálaltak.
Épp kezdtem érezni, hogy útban vagyok, mire hallottam a nevemet az asztal felől.

- Seol Ah! – kiáltott felém Jin egy tál bibimpabbal a kezében, amit felém nyújtott. – Mielőtt a kamerák mögé mennél át tudnád tenni ezt a tál bibimpabot az asztal másik felébe? Ho Seok allergiás a lazacra, és ebbe lazacot tettek. – mutatott Jin maga mellé,
az épp rám mosolygó Ho Seok-ra.

- Persze. – vettem el a kezéből a fémtálat.

Épp az asztal másik feléhez tartottam a tállal a kezemben, mikor Su Jeong karba tett kézzel, kárörvendő mosollyal az arcán elállta az utamat.

- Nem tudom, hogyan sikerült ide benyalni magadat, de garantálom neked, hogy ezt a pár hónapot sem húzod itt ki. Figyelmeztetlek – hajolt hozzám közelebb – maradj nagyon távol Jimintől.

- Tehát, Jimin miatt viselkedsz így velem. Nincs miért féltékenykedned. – válaszoltam.

- Hogy én? Féltékeny? Rád? Meglátjuk, meddig lesz még ekkora a szád. – nevetett gúnyosan. Kikerülve Su Jeongot mentem az asztal másik vége felé. Letettem a tálat és haladtam a helyemre a kamerák mögé.

- És... Felvétel! – hallottam a távolból egy hangot. Ebből tudtam, hogy elkezdődött a
felvétel. Az első fél órában senki nem nyúlt az ételekhez. Vicces beszélgetéseket kellett tolmácsolnom az ételekkel kapcsolatban az amerikaiak és a BTS között. Soha sem éreztem magam ennyire jól munka közben. Úgy éreztem, mintha nekem találták volna ki ezt a munkakört. A félóra olyan volt, mintha egy perc alatt elreppent volna. Ezután 15 perc szünet következett. Mindenki mosolygott rám, és megdicsérték a munkámat. A műsor készítői és a szereplők elhagyták az előadótermet, csak egy pár ember maradt ott, köztük én is, valamint Su Jeong is. Nem értettem, most miért nincs Jiminnel. De örültem, hogy legalább most nem kötözködik velem. Ekkor eszembe jutott, hogy Tiával nem beszéltem már egy ideje, így rádobtam egy sms-t, hogy ne haragudjon, amiért a múltkor ott hagytam.
Néhány perc egyeztetés után visszajött mindenki, és kezdődött a műsor második fele az ételkóstolás. Meglepődtem, hogy az ételeket annyira előkészítették, hogy már csak meg kelljen enni.