Angyali ördög (Park Jimin ff.)

39. rész Mintha utoljára...

A mappát visszaadtam Yoongi kezébe. Először csak szipogni kezdtem, majd utat engedtem könnyeimnek.

- Én annyira sajnálom ezt az egészet. – néztem fel Yoongi-ra bocsánatkérően.

- Miért te sajnálod?

- Ha nem lettem volna olyan önző, akkor ez meg sem történt volna veled. Ha nem rángatom Chae Won-t el a kórházba, nem látott volna meg... Ha nem firtatom az összefüggéseket... Ha nem... – Yoongi lassan közelebb lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett.

- Te csak azt tetted, amit nekem kellett volna megtennem. – bólintott.

- Ha én nem lennék, még mindig köztünk lehetne.

- És azzal mit érnénk el? Ugyanúgy emlékek nélkül bolyongana a nagyvilágban. Nézd – váltott hirtelen témát – neked először a mai ügyet kell minél gyorsabban megoldanod. – utalt Na Ra-ra.

- Igazad van. – töröltem le könnyeimet, majd kisétáltam a stúdióból az ajtó felé. – Megyek, és azt teszem, amit ebben a helyzetben most tennem kell. – hátra nézve halványan rámosolyogtam Yoongi-ra, majd egyenesen az apartman felé vettem az irányt.

Visszaérve az ideiglenes szállásomra elővettem a ruhásszekrény aljából a bőröndömet és pakolni kezdtem. Jó ideje pakoltam már, mikor valaki hirtelen megragadta a csuklómat megakadályozva ezzel a további pakolásban. Oldalra néztem, és Jimin állt mellettem.

- Moon Seol Ah, mit csinálsz? – nézett a bőröndömben lévő ruhákra, majd rám. – Te most tényleg összepakolsz és hazamész, mert Na Ra azt mondta?

- Jimin... – lágyan levettem csuklómról a kezét. – Egyelőre nincs más választásunk. A legjobb lesz, ha nem látnak bennünket együtt. A régi kis lakásban minden munkálat befejeződött, vissza tudok menni.

- Ez engem nem érdekel! – kiabálta Jimin idegesen. – Értem, hogy együtt nem lehetünk, de most már veled sem? – könnyek gyűltek a szemébe.

- A karrieredet tartsd szem előtt. Ez volt az álmod.

- Ennek az álmomnak te is része vagy. Nem ér semmit az egész, ha nem lehetek együtt... Veled... – mondta elcsukló hangon miközben egy könnycsepp gördült le az arcán. Kezemet arcára helyezve hüvelykujjammal letöröltem a könnycseppeket az arcáról és erőltetett nyugalommal válaszoltam neki.

- Mindig veled vagyok és a jövőben is veled leszek... Együtt. De most távol kell lennünk ahhoz, hogy meg tudjalak védeni. Legalább addig, amíg ki nem találjuk, mi legyen ezzel az egész helyzettel.

Jimin nagyot sóhajtott, de úgy tűnt, megértette. Karjait átkarolta a derekamon és szorosan ölelt magához. Karjaimat nyakán átkulcsolva öleltem vissza őt. Amikor már nem látta, arcomon legördült egy könnycsepp.

- Seol Ah. – Jimin hirtelen vált el tőlem, így alig volt időm letörölni arcomat.

- Hm? – néztem rá fáradtan.

- Erre az egy éjszakára még itt maradsz velem, ugye?

Mellkasának döntve fejemet bólintottam. Jimin segítségével befejeztük a pakolást, majd megvacsoráztunk. A pakolás és a vacsora alatt sem szóltunk egymáshoz. Némán néztünk egymást szemébe, egymás kezét szorongatva. Eljött az este és egymás mellett feküdtünk az ágyban.

- Seol Ah... – Jimin egyik karját kinyújtotta és a fejemet lágyan ráhelyezte.

- Hm? – néztem mélyen a szemébe.

- Seol Ah... – a takaró alatt kezével szorosan átkarolta a derekamat, közelebb húzva magához.

- Seol Ah... – arcát egyre közelebb tolva az enyémhez lassan összeérintette az ajkainkat.

Visszacsókoltam, mintha ez lenne az utolsó csók. Egyik kezemmel hátát simogattam, mintha most érinthetném meg utoljára. Derekamat szorosan húzta magához, mintha utoljára ölelhetne így át. Úgy töltöttük együtt ez az éjszakát, mintha az utolsó lenne.

Nem sokkal később mindketten elaludtunk. Nagy meglepetésemre megint álmodtam. Megint egy sötétséggel teli térben találtam magamat szemben a fehér fénnyel. Egy ideig csak álltunk egymással szemben, majd elkezdett hang áramlani a fehér fényből.

„A nagyközönség előtt a láthatók által feledésbe merül a földi ember." Csak ennyit mondott, és már el is tűnt.

- Várjon! – kiáltottam, de hiába. – Ezt hogy érti? Magyarázza meg! Magyarázza meg! – kiáltottam szüntelenül, majd kinyitottam a szememet. Oldalra fordulva Jimin-t pillantottam meg, aki aggódva nézett rám.

- Seol Ah, megint álmodtál? – kérdezte.

- Igen. „A nagyközönség előtt a láthatók által feledésbe merül a földi ember." Ezt mondták nekem, majd hiába követeltem magyarázatot. Eltűntek. – hajtottam le fejemet.

Jimin végigsimított az arcomon hajtincseimet fülem mögé tűrve. Telefonja megrezzent. Levette a szekrényről. Akaratlanul is odapillantottam. Na Ra hívta.

- Kikészítem a cuccaimat az ajtó elé. – keltem ki az ágyból nagyot sóhajtva. Igyekeztem gyorsan kiérni a hálószobából, mielőtt meghallanám Na Ra hangját.

A reggel folyamán összepakoltam és Jimin segítségével bepakoltam a bőröndjeimet egy taxiba.

- Szívesen elviszlek. – győzködött Jimin.

- Ne tedd. Nem kell, hogy félreértésre adjon okot. – ráztam meg a fejem. A taxiba beszállva ablakot lehúzva intettem neki. Később úgyis találkozunk, be kell mennünk műsormegbeszélésre az ügynökséghez.

Nehéz szívvel tértem vissza kicsi, de annál otthonosabb lakásomba. Belépve az ajtón, körülnézve máris hiányzott Jimin. Gyorsan letettem bőröndjeimet, majd sietve szaladtam a buszhoz, hogy le ne késsem a megbeszélést.

Nem sokkal később a tárgyalóban találtam magam az amerikai kollégákkal, a BTS tagokkal és a műsor szerkesztőivel. Nam Jun-nak segítettem legfőképpen tolmácsolni, aki időközönként hálásan nézett rám, amiért tud a szerkesztőséggel is beszélni.

- Akkor még egyszer röviden összefoglalnám. – állt fel Yeong Jin menedzser a helyéről - A műsorból még egy hét van hátra, ami azt jelenti, hogy már csak egy felvételünk lesz, egy búcsúadás. Köszönjük a figyelmet és a mai napi részvétet. – már mindenki készülődni kezdett haza, de hirtelen Jeongkook felszólalt.

- Egy pillanat! – mindenki kérdőn nézett Jeongkook-ra, aki felém fordulva rám mosolygott. – Seol Ah, kérlek, zárásképp tolmácsold le még a következőt. Hyung – nézett barátságosan menedzsere felé – elfelejtette ugyan mondani, de a jövő hétvégi szöuli nagykoncertünkre szeretnénk minden egyes szerkesztőt, kollégát meghívni.

- Á, a legfontosabbat majdnem kifelejtettük. – nézett Nam Jun először Yeong Jin menedzserre, majd rám, hogy tolmácsoljam le.

- We'd like to invite you to the BTS concert which will be on next weekend. The concert... – Jeongkook szavainak tolmácsolása közben egy szó járt a fejemben folyamatosan. Koncert... Koncert... Koncert... Majd bevillant a múlt éjjeli álmom... „Nagyközönség"

Ekkor kezdett kitisztulni és összeállni a zavaros kép a fejemben, ami által egy lehetséges végkifejlet is körvonalazódni kezdett.