Angyali ördög (Park Jimin ff.)

34. rész Ott leszek...

- Seol Ah! Ti mit műveltek itt? – húzott fel a földről Jimin.

- Igazából, Chae Won... – néztem fel Jimin-re, majd csak némán kezdtem el pislogni a mellettem földről feltápászkodó Chae Won-ra. A lány szüntelenül az előtte álló Yoongi-t nézte. A fiú sem tudta róla levenni szemeit.

Nem sokkal később hosszú, fekete szövetkabátján ültünk mind a négyen a fűben. Tökéletes rálátásunk volt a tóra.

- Hol voltál eddig? Már mindenhol kerestelek. – nézett Yoongi Chae Won-ra.

- Itt is, ott is. – válaszolt, miközben az eget kezdte kémlelni.

- Hé, Chae Won! – ragadta meg Yoongi a lány kezét lágyan, mire ő is odakapta a tekintetét. - Van fogalmad róla, mennyit kerestelek, miután egy nap csak úgy hirtelen eltűntél? Szöulban, Daegu-ban, koncerteken a nézőtéren vagy akár a nyílt utcákon... – nagyot sóhajtva folytatta – Ha valahol megláttam egy hozzád hasonló lányt habozás nélkül szólítottam le. Minden este úgy hunyom le a szemem, hogy hozzád intézem gondolataimat. „Ma is láttam valakit, aki hasonlított rád." Aztán ennyi év után újra látjuk egymást és... Mi?... Itt is, ott is? Megérdemelnék egy normális magyarázatot, nem gondolod?

- Rendben. Ha ennyire szeretnéd, megmagyarázok neked mindent az elejétől kezdve.

- Hát, persze, hogy szeretném. Évek óta...

- Nem kerestelek, - szakította félbe Chae Won – mert nem tudtam, kit keressek.

Ekkor hirtelen tekintetemet a mellettem Chae Won-t hallgató Jimin-re kaptam. Ijesztő volt a hasonlóság már a történet elején. Jimin-nel találkozva tekintetünk ölemben pihenő egyik kezemet megfogta és a térdére tette.

- Hogy érted? – kérdezte Yoongi.

- Yoongi, én nem vagyok ember. Én félig angyal vagyok még mindig. Azoknak, akik igazságtalanul haltak meg, a fentiek adnak még egy esélyt, hogy megpróbálhatják újra emberként.

- Hogy érted, hogy igazságtalanul halt meg valaki? – kérdeztem Chae Won-t, aki barátságosan fordult felém.

- Váratlan halált haltak. Nem akkor kellett volna meghalnunk, amikor. Mielőtt újra ember lehet egy angyal pár napot a Földön töltenek. Ritkán, nagyon ritkán látszódnak emberek előtt. Viszont, amikor megtörténik... – nagyot nyelt majd kicsit eltérve a témától folytatta. - A teljes emberré válás folyamatának egy feltétele van. Sose találkozhatsz és sose emlékezhetsz arra az emberre, akivel angyali formádban találkoztál. De én nem elég, hogy ott is voltam, bele is avatkoztam. Amikor fel akartál kutatni... – fordult Chae Won Yoongi-hoz újra. - Azok a balesetek, amik veled meg akartak történni, nem véletlenül történtek.

- Az építkezésről a tégla... Az áram... – kezdte sorolni Yoongi.

- Igen, - bólintott Chae Won – a tégla nagyobb erővel eshetett volna a fejedre, de én ott voltam és megpróbáltam enyhíteni a tégla zuhanását. A kórházban is végig ott voltam veled, ott ültem az ágyad szélén.

- Te... miattam nem válhattál emberré? Mert abban az időszakban ott voltál mellettem, és védelmeztél? – Chae Won nem válaszolt Yoongi kérdésére, csak fejét elfordítva ismét a vizet kezdte nézni.

Yoongi mérgesen fordította vissza maga felé vállánál megragadva a lányt.

- Chae Won! Válaszolj! Így történt? – kérdezte idegesen.

- Hyung! – Jimin figyelmeztető hívására engedett kicsit szorításából Chae Won vállain.

- Amíg tudtam, emlékeztem rád. Így ott voltam a közeledben. Miután elfelejtettelek emlékezni próbáltam, hogy ismét megtalálhassalak. – magyarázta Chae Won mélyen Yoongi szemébe nézve.