Angyali ördög (Park Jimin ff.)

45. rész Utolsó emlékdarabok (Vége)

2020 január

Nagyjából félév telt el amióta eljöttem a Big Hit-től és elkezdtem dolgozni egy kis fordítóirodánál. Ma is egy átlagos hétköznapomat töltöttem az irodában. A cégtől nem messze van egy kis utca. Leültem a padra, majd elővettem egy könyvet a táskámból. Lapozgatni kezdtem, közben aprókat mosolyogtam a tartalmán. Az utolsó lapjához értem, ami már nem történetet mesélt el, hanem feljegyzések voltak benne.

2019 augusztus vége

A mai nap véget ért a szerződésem a Big Hit-tel. Az épületből kifelé menet az előtérben megállva furcsa érzés fogta el Moon Seol Ah-t.

- Hello, szépségem! – köszöntem a lányra nagy mosollyal. Ő halvány mosollyal az arcán köszönt vissza.

- Itt találkoztunk ám először. Besétáltál azon az ajtón – mutattam a bejárati ajtó felé, majd folytattam az első találkozásunk meséjét.

A beszélgetésünk végén külön kiemeltem egy hetedik bandatagot. Park Jimin... Mondtam, hogy vele is itt találkozott először... 6 év után.

- Ki az a Park Jimin? – kérdezett vissza meglepődve a lány.

Bejegyzést írta: Jin

Lapozva egy újabb feljegyzést találtam.

2019 szeptember eleje

Első munkanapja végén az új cégnél kifelé menet egy autó hangos dudálására lett figyelmes. Az autó ablakát lehúztam, és rámosolyogtam. Meglepődve szaladt oda hozzám. Beülve mellém az anyós ülésre rögtön el is indultunk.

- Neked nem gyakorolnod kéne? – kérdezte mosolyogva, de közben alig bírta leplezni, mennyire örül, hogy itt vagyok.

- Ma mindenképpen el kell gyere velem valahova. – néztem rá, miközben egyik kezemet a kormányon pihentetve néztem felé.

- Itt volt az első forgatás az amerikaiakkal ebben az előadóteremben. – ismerte fel.

- Su Jeong ekkor nagy felfordulást okozott. – emlékeztem vissza nevetve.

- A lazac! – mondtuk egyszerre egymásra mutatva. Egy pár másodperc néma csend után mindketten felnevettünk.

- Majdnem igazságtalanul meg lettem vádolva. Aztán...

- Aztán? – kérdőn néztem rá. De ő csak lehajtott fejjel állt előttem. Tudta, hogy valaki segített tisztázni a helyzetet, de nem tudta, hogy ki.

Leültünk egy székre és elmeséltem neki az aznap történteket. Meséltem a 6 bandatagról is egy kicsit. De a legtöbbet egy hetedik tagról meséltem, aki aznap kimentette őt a zűrős szituációból.

- Ki az a Park Jimin? – kérdezte meglepődve.

Bejegyzést írta: Hobi

Nagyot sóhajtva olvastam a következőt.

2019 szeptember vége

Egy szombati napon SMS-t kaptam küldtem Seol Ah-nak. Megkértem, hogy jöjjön át hozzám szövegfordításban segédkezni. Odaért a lakásom elé az ablakól láttam, hogy tétlenül álldogál ott. Az ajtó felé fordulva megtorpantam. Az jutott eszembe, hogy nem egyszer, nem kétszer ült ő itt összekuporodva.

- Nem jössz be? – biccentettem fejemmel. Még az előtt kinyitottam neki az ajtót, hogy csöngethetett volna.

Mosolyogva, mégis feszülten lépte át a küszöböt. A stúdiómban meséltem neki egy barátnőmről Chae Won-ról, akivel megszakadt a kapcsolatom. Elmondta, hogy van egy bandatag, aki nagyon közel áll mindkettőnkhöz. Sokszor kért tőlem segítséget.