Angyali ördög (Park Jimin ff.)

22. rész Az ékszerek titka

Min Yoongi... Mindig is olyan távolinak tűnt. A forgatási szünetekben sokszor láttam, hogy az eget kémleli, akár esik, akár süt a nap. Mindig olyannak tűnt, mint akinek lelke egy része a múltban jár. Viszont azt, hogy mire gondol, mi történik vele, senki sem tudta úgy igazából.

- Te mégis mit művelsz? – gondolatmenetemet Yoongi kiáltása szakította meg. Mérgesen vette ki a gyűrűt a kezemből. – Hogy merészelsz hozzá érni a személyes dolgaimhoz. Riadtan néztem fel Yoongi-ra, ahogy felálltam a földről. Yoongi mérgesen a dobozt nézte.

- Honnan van a gyűrű? – Yoongi hátat fordítva tette vissza a gyűrűt a dobozba.

- Yoongi, nézd! Nekem is pont ugyanilyen gyűrűm van! – szaladtam elé, mutatva a nyakláncon lévő gyűrűt.

Yoongi megpróbált kikerülni, ki akart menni a stúdióból. Én ekkor bezártam előtte az ajtót, és szorosan az ajtónak támaszkodva néztem bele szomorú szemeibe.

- Bizonyára hallhattad, hogy keresek valakit. Valakit, aki pont ugyanúgy néz ki, mint Jimin. – Yoongi az ajtó kilincshez próbált kapni, de én karommal megragadtam a karját, és folytattam. – Ő egy angyal volt. 6 éve, mielőtt elhagyta volna a világunkat, ezt a gyűrűt hagyta nekem hátra. Ez az egyetlen, ami maradt, amibe kapaszkodhatok. – mondtam elcsukló hangon. – Yoongi ekkor egyenesen belenézett a szemembe. – Úgyhogy... – szipogtam – mondd el nekem, hogy honnan van ez a gyűrű.

Yoongi hátat fordítva nekem leült egy székre. Pár perc csend után szólalt csak meg.

- Ha még nem találtad meg, örülj neki. Ha még keresed, add fel.

- Mi? – néztem fekete hajkoronáját meglepedten.

- Ha megtalálod, egyikőtök eltűnik erről a világról, örökre. – fordult felém a székkel, egyenesen szemembe nézve.

- Ezt úgy érted...

- Igen – szakított félbe. – Egyikőtök meg fog halni.

- Nem... – néztem sírva magam elé. – Az nem lehet... Hazugság...

Yoongi közelebb lépett hozzám.

- Az én gyűrűm is egy angyaltól származik. Nagyjából 3 éve történhetett. Nyáron hazalátogattam Daegu-ba. A közeli tisztáson sétálgattam egy nap, mikor megláttam egy fiatal lányt üldögélni a parton. Első látásra beleszerettem. Ezután minden reggel ott ült a tisztáson a vizet kémlelve. Pár napot töltöttünk együtt, mikor észrevettem, hogy nincs árnyéka. Végül elhittem neki, hogy ő valóban onnan fentről jött. Nem tölthetett sok időt az emberek világában. Aztán egyik nap azzal kellett szembesülnöm, hogy többé reggelenként nem vár a tisztáson. Azon a helyen, ahol mindig ült, csak ezt a gyűrűt találtam. Biztos, hogy hozzá tartozott.

- Nem kerested ezután sehol?

- Nem akartam elhinni ezt az egészet. Nem akartam szembenézni azzal, hogy többé nem láthatom. Fél évig kerestem. Egyszer csak álmomban újra megjelent. Arra kért, ne keressem többet. Ha mégis meglátok valakit az utcán, aki ugyanúgy néz ki, mint ő, menjek el mellette úgy, mint egy idegen mellett. Nem adtam fel a keresését az intelmek ellenére sem.

- De akkor miért mondtad nekem, hogy hagyjak fel a keresésével?

- Az álom után egyik nap azért kerültem kórházba, mert fejemre esett egy tégla. A másik nap majdnem agyonvágott az áram. És sorolhatnám. Mindennap történt valami, ami miatt majdnem meghaltam. A fentiek teljes mértékben akadályozzák a keresését.