Angyali ördög (Park Jimin ff.)

31. rész Ruhadarabok

- Annyira sajnálom! – kiáltottam, miközben a földön térdelve próbáltam összeszedni a smink kellékeket. Jeongkook a földön ülő Yoongi-hoz szaladt oda felsegíteni, Jimin pedig hozzám.

Hirtelen fájdalmat éreztem. A bal tenyeremmel véletlen beletenyereltem egy kis sminkes tükör szilánkjaiba. Felsebezte a tenyeremet, de nagyon uralkodtam magamon, hogy ne szisszenjek fel, mert Jimin ekkor már ott volt mellettem.

- Seol Ah! Gyere, segítek felállni. – húzott fel a földről, miközben átkarolta vállamat.

- Hagyjál! – lökte el Yoongi magától Jeongkook-ot. Én a velem szemben álló Yoongi-ra majd Jeongkook-ra néztem. Végignéztem Jeongkook-on, majd lehajtottam a fejemet. „Hol láttam én már hasonló ruhadarabot?"

- Megütötted magad? – nézett rám Jimin aggódva. Én ekkor vérző fájós tenyeremet magamhoz szorítottam, majd erőltetett mosollyal ránéztem Jimin-re.

- Nincs semmi bajom. – mondtam halkan.

- Megkérem a dolgozókat, hogy cseréljék ki a kabátodat egy szürkés árnyalatúra. – lépett oda nagyot sóhajtva a menedzser Jeongkook-hoz. Jeongkook bólintott egyet, majd levette a kabátot. – Seol Ah – fordult ezután felém a menedzser – kérlek, hogy vidd vissza a kabátot a kisbuszba. – Jeongkook visszacsomagolta a fekete kabátot a fóliába, és odaadta nekem.

Kiérve a kisbuszhoz felnyitottam a csomagtartót, majd behelyeztem a fóliába csomagolt kabátot. A csomagtartót nem zártam le azonnal, még néztem egy ideig a szépen összehajtogatott fekete ruhadarabot.

- Hm... Vajon mi baja lehet ennek a srácnak? Szerintem ez a legszebb a kollekcióból. – hátat fordítottam a kabátnak, és már le akartam csukni a csomagtartót, mikor a telefonom újra pittyegni kezdett. Előhúztam a zsebemből, megint Chae Won írt.

„Láttad, de nem írsz vissza? Hm, hm! Mindjárt megsértődök!" A sok történés miatt csak megnéztem az üzenetét, de elfelejtettem visszaírni neki. Már épp feljött a billentyűzet, és írni akartam neki, de újból felhívta figyelmemet a profilképe. Chae Won hátrafogott hosszú barna hajjal álldogált térdig érő fekete kabátjában egy tisztáson. Ekkor hirtelen ránagyítottam a kabátra. Hasonlított a kisbusz csomagtartójában heverő becsomagolt szövetkabátra. Egy ideig értellenkedve fordultam hátra és néztem be a csomagtartóba majd a telefonomra.

- Érdekesen hasonlítanak. – vontam vállat, majd lezártam a csomagtartót és visszaírtam Chae Won-nak.

- Seol Ah! – Hobi futott ki elém az épülethez. Ő a sárga szövetkabátot kapta meg.

Mosolyogva tettem zsebre a telefonomat, majd szaladtam oda hozzá.

- Kicsit sokáig időztél el. Csak meg szerettem volna bizonyosodni arról, hogy tényleg jól vagy-e.

- Á, kutya bajom! – legyintettem mosolyogva. - De itt kint nagyon meleg van, főleg a napon. Meg fogsz sülni ebben a kabátban. Gyere, bent legalább jó hűvös a légkondi.

Gyorsan behúztam Hobi-t a hűs épületbe, majd hirtelen megállt mögöttem. Kérdőn nézve fordultam hátra.

- Seol Ah... – kezdte bizonytalanul. – Holnap nem kell forgatásra menni. Csak délelőtt lenne egy kis dolgom, de délben szabad vagyok. Szeretnél velem együtt ebédelni? - egy pillanatra elgondolkodtam a kérdésén, mire ő folytatta. – Adni akarok valamit, de persze, ha nem...

- Persze! Miért is ne? – mosolyogtam rá.

- Király! – mosolyodott el ő is. – Akkor délben találkozunk. A címet elküldöm sms-ben.

Mosolyogva bólintottam, ő pedig befutott az öltözőbe.

Figyelmesen követtem az eseményeket, ahogy a hét tagot fotózzák a vadiúj kabátokban. Legalábbis kívülről így tűnhetett. Viszont belül teljesen elvesztem a gondolataimban. Nem tudtam kiverni a fejemből Chae Won kabátját és Yoongi reakcióját.

- Nézzétek, itt van Yook Na Ra! – kiáltotta az egyik fotós, viszont engem még ez sem tudott kizökkenteni gondolataimból. Láttam, ahogy Na Ra a BTS tagok felé lépked fülig érő szájjal.

- Én leszek eme remek darab női modellje. – ragadta meg a rózsaszín kabátja gallérját Na Ra.

Fejemet lehajtva, csípőre tett kézzel álltam. Gondolataim még mindig csak Chae Won és Yoongi körül forogtak.

- Na Ra a tagokkal egyenként fog fotózkodni. – hallottam oldalról egy fotóst. És ez nem sokkal miután kimondta, így is történt. A csoportképekkel és az egyéni képekkel már végeztek. Minden egyes tagnak külön-külön kellett fényképezkedni Na Ra-val.

Ahogy néztem egyesével jutottak eszembe a közös emlékek Chae Won-nal. Nem volt sok, de mindenképpen próbáltam összefüggést keresni. Jimin volt az utolsó, aki épp készülődött Na Ra-val fényképezkedni. Már éppen kezdték volna lefényképezni őket, mire Na Ra megszólalt.

- Á! Egy pillanat. Mit szólnának, ha csinálnák egy páros verziót is a kollekcióhoz. – nézett végig nyájasan a stábon Na Ra.

- Hát, végül is... – bizonytalanul nézett egymásra a stáb és a BTS tagok. Én erre hirtelen felkaptam a fejemet és rájuk néztem. Jimin tekintete találkozott az enyémmel. Ahogy szemébe néztem, gondolkozni kezdtem azon, amikor Chae Won említette, hogy mintha ő is keresne valakit. Ekkor eszembe jutott egy régebbi párbeszéd közte és köztem. „Nagyon fontos lehet neked ez a kabát." „Ez az egyetlen reményem, hogy megtaláljon."

- Nem biztos, hogy ez jó hatással lenne a rajongókra. – szólalt meg a menedzser mellettem. Én a tekintetem hirtelen a stúdió másik felében álldogáló Yoongi-ra kaptam, majd újra magam elé nézve elkezdtem rázni a fejem.

- Biztos, hogy nem. Nem... Nem... Nem... – ahogy próbáltam meggyőzni magamat, hirtelen felnéztem. Minden tekintet rám szegeződött.

- Mi? – kérdezte a menedzser mellettem.

- Mi? – zavartan néztem a mellettem álló menedzserre.

- Á... – zavart nevetéssel törte meg Na Ra a csendet – milyen rossz hatás? Minden divatmagazinban van legalább két modell, akik párt alkotnak. Jaj, ne csináljátok már. Én mindent tudok, hogyan kell csinálni, csak bízd rám magadat. – húzta végig Na Ra Jimin arcán a kezét, aki Na Ra válla felett csak engem nézett.

Ekkor kapcsoltam igazán, hogy mi történik előttem. Szívem összeszorult. Nem akartam, hogy olyan közel kerüljenek egymáshoz. Akkor sem, ha tudtam jól, ez csak a munka erejéig van így. Végül beadta a derekát a stáb Na Ra-nak. Egyre bensőségesebb képeket kezdtek el készíteni róluk. Hirtelen ökölbe szorított kézzel hátat kellett fordítsak, amikor Na Ra Jimin karjait derekára tette, ő pedig Jimin-t a nyakánál fogva átkarolta. Lábujjhegyre állva néztek mindketten egymás szemébe.

- Ó! – a stábtagok egyszerre meglepődve néztek össze.

Ekkor úgy éreztem, hogy vissza kell fordulnom. Na Ra arcát egyre közelebb tolta Jimin arcához. Ökölbe szorított kezeimet még erősebben szorítani kezdtem. Felsebzett tenyeremből csepegni kezdett a vér. Fittyet hányva erre, csak egy dolog járt az eszembe. „Meg fogja csókolni. Kérlek, ne!"