Angyali ördög (Park Jimin ff.)

13. rész Kaszkadőr

- Hé, Moon Seol Ah! Moon Seol Ah!

Lassan nyitottam ki a szememet az autó hátsó ülésén. Jimin guggolt előttem.

- Ó! – néztem körbe meglepetten. – Én elaludtam. – ekkor Jimin kezét megint a homlokomra tette.

- Remek. – vette le kezét homlokomról mosolyogva, majd hajamat fülem mögé tűrve állt fel. Kikászálódtam az autóból, majd felmentünk a menedzserhez.

Yeong Jin menedzser már várt, asztalán előtte a szerződés két példányban. Boldogan írtam alá, miután ellenőriztem az utolsó pontot. Minden szóról szóra ugyanaz volt, amit átküldtek.

- A holnapi adás felvételéről röviden annyit mondanék, hogy egy játékos show műsor lesz. – szólt Yeong Jin menedzser.

Illedelmesen elköszöntem. Már beeseteledett mire kiértem az épületből. Gyorsan elfutottam az épület előtt várakozó rajongó lányok elől, majd a buszmegállóhoz vezetett az utam egy kis utcán át.

- Hé, Moon Seol Ah. – az út felől sietős léptekkel lépett felém Jimin. – Szállj be, elviszlek.

Jimin az út szélén megállított fekete autóra mutatott. – Sok minden történt ma, sok volt a stressz és fáradt lehetsz.

Kicsit hezitáltam, majd észrevettem magamon, hogy már megszűnt a furcsa lüktetés. A szívem még kicsit hevesebben vert, de ez a mai napon történtek miatt lehetett. Szó nélkül követtem őt az autóig. Ki akartam nyitni az ajtót, de ő kinyitotta előttem. Mikor beültem be akartam csatolni az övet, de ő áthajolt felettem, és készült becsatolni az övet.

- Én is be... – meg akartam szólalni, de hirtelen oldalra fordítva fejét, mutató ujját ajkaimra téve csendre intett. Már megint nagyon közel kerültünk egymáshoz. Éreztem, hogy kezd visszajönni a furcsa lüktető érzés. – Ne! – kiáltottam majd ellöktem magamtól. A hirtelen lökéstől Jimin beverte a fejét a kocsiba és az útpadkára esett Lehajtott fejjel ült, én pedig kipattantam a kocsiból.

- Jimin! Nagyon sajnálom! Jól vagy? Nagyon megütötted magad? – hajoltam arcába kétségbeesetten, miközben kezemmel lágyan a fejéhez nyúltam. Jimin még mindig meg sem moccant. – Jaj, istenem... Mit csináljak? Mentők! – ijedten kaptam a telefonomhoz, mire Jimin elkapta a karomat és a szemembe nézett.

- Most már hagyni fogod, hogy én csináljam? – kérdezte majdnem suttogva.

Megkönnyebbülten néztem rá. Jimin feltápászkodott a földről, becsatolta a biztonsági övemet, rám zárta az ajtót, majd beült mellém.

- Biztos, nincs semmi bajod? – néztem fejét aggódva.

Jimin autót elindítva egy másik témába kezdett bele.

- Holnap kezdjünk el eleget tenni a szerződésben foglaltaknak. Gyűjts össze minden információt, emléket a srácról, akit keresel. Délelőtt van a forgatás, délután jó lesz.

- Akkor elkezdjük Jimin kutatását? – néztem rá csillogó szemekkel. Jimin rezzenéstelen arccal az utat bámulva bólintott egyet. – Ez az! – ölelgettem magamhoz táskámat.

- Holnap felvétel után találkozzunk a parkolóban. Elmegyünk valahova.

- De ha én minden adatot összegyűjtök és elhozom, minek kellene mennünk...

- Á! – kapott fejéhez Jimin. – Azt hiszem holnap ebből hatalmas púp lesz a fejemen.

- Értem én a célzást... Akkor nem kérdezek semmit...

Jimin mintha elmosolyodott volna erre a kijelentésemre miközben folyton az utat nézte.

- És hogy fogjuk kezdeni holnap a felderítést? – kérdeztem izgatottan, miközben Jimin megállította lakásom előtt az autót.

- Titok. – nézett rám, miután leállította a motort.

Felvont szemöldökkel, fejemet csóválva szálltam ki az autóból.

- Hé, Moon Seol Ah! – Jimin bezárta maga mögött az ajtót, majd felém sietett. Közvetlen az autó mellett álltam még, megvártam, míg odajön hozzám. – Ha... Esetleg... A keresés nem vezetne eredményre, nagyon szomorú leszel?

- Ez csak egy lehetőség. 50% esély van arra, hogy megtaláljuk. Reménykedem benne, de ha nem vezet eredményre a keresésünk legalább tudni fogom, hogy egyedül kell tovább folytatnom. – néztem mélyen szemeibe.

- Én! Majd én itt maradok akkor. Én itt leszek neked. Gondold, hogy ő én vagyok, használj engem. Mint egy... ümm... mint egy... kaszkadőrt az igazi színész helyett.

Értetlenkedve vesztem el újra két szemében. Szívem újra hevesen kezdett el verni, arcom pedig vörös lett.

- Micsoda? Miért csinálod ezt? – mondtam ki hangosan gondolataimat. – Miért akarsz egy másik ember árnyékában élni?

- Nem tudom. – nézett egyik szememből a másikba.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan. – hátra akartam lépni, de az autótól nem tudtam.

Ekkor Jimin szorosan magához ölelt. Ölelése meglepett, de jól esett. Most az egyszer nem akartam ellökni magamtól. Nagy levegőt véve szívtam magamba kellemes illatát. Testem mellett lógó két kezem lassacskán felemeltem, majd átfűztem karjaim a derekán. Mikor Jimin érzékelte, hogy viszonzom ölelését, még szorosabban húzott maga felé.

Huzamosabb ideig öleltük egymást, míg egyszer csak egymás szemébe néztünk. Jimin két kezével megfogta arcomat és megpuszilta a homlokomat.

- Akkor holnap találkozunk. – mondta gyengéden.

Aznap éjjel alig tudtam aludni. Csak vergődtem az ágyban, heves szívdobogásom nem akart múlni. Akkor is Jimin arca volt előttem, mikor becsuktam a szemem, és akkor is mikor kinyitottam. Átszenvedve az éjszakát néhány órás alvással jött el a másnap reggel.