Angyali ördög (Park Jimin ff.)

9. rész Leszerződött partnerek

Sportcipőmet felhúzva igyekeztem a parkba. Körülnéztem, de nem láttam Nam Junt sehol. Épp időben érkeztem, így leültem egy padra. Szép, napos idő volt. Szememet becsukva fordítottam fejem a Nap felé. Felvillantak gimis kori emlékeim, hiszen Yeosuban egy parkban, egy padon üldögélve találkoztam először az angyali Jiminnel. Hirtelen egy árnyék állta el a napot.

- Moon Seol Ah. – szólt lágyan, mire kinyitottam a szememet. Nagy meglepetésemre

Jimin állt előttem.

- Te meg mit keresel itt?! – kérdeztem dühösen.

- Tudom, hogy én vagyok a legutolsó személy, akit látni akarsz közülünk,  de...

- Ezt én sem mondhattam volna jobban. – vágtam szavába, majd felálltam a padról.

Indultam volna haza, de Jimin lágyan megragadta az egyik kezemet.
- Mondtam már, hogy ne érj hozzám! – néztem megfogott kezemre majd rá.

- Csak negyedórát, nem is, 10 percet adj! Én kértem meg Nam Junt, hogy hívjon fel téged. Tudtam, hogy ha én hívlak, letennéd azonnal.

- Megint fején találtad a szöget. – vettem egy nagy levegőt és levettem kezét kezemről, amit ő kétségbeesetten nézett végig. Én azonban visszaültem a padra és látva kétségbeesett arckifejezését folytattam. – Nem megyek el. Meghallgatom, amit mondani akarsz. Vegyük úgy, hogy így leszünk kvittek, végülis, te is segítettél múltkor. – céloztam a forgatásra.

Jimin leült mellém a padra, és belekezdett.

- Az elmúlt pár napban sok tolmácsot hallgattunk meg. Egyik sem ütötte meg a mércét. Így még mindig tolmács nélkül vagyunk a következő adás felvételére.

- Az gáz. Remélem megtaláljátok. – válaszoltam.

Elővette a telefonját és statisztikákat kezdett mutogatni.

- Az előző műsor nézettsége. Abban az idősávban a lehető legmagasabb. A program a zökkenőmentes kommunikációnak köszönhetően nagy népszerűségre tett szert.

- Gratulálok. – fordultam felé egy erőltetett mosollyal, majd a telefonomon megnéztem letelt-e már a 10 perc. – És velem ezt miért is kell tudatnod?

- A műsorból 3 hónap van még hátra. Gyere vissza, kérlek!

- Nem. – pattantam fel a padról, mire Jimin is felpattant.

- Valójában voltak, akik megütötték a mércét. De magasan te voltál közülük is a legjobb. Így különféle kifogásokkal mindet elküldtem. – folytatta egyre gyorsabban hadarva.

- Nem kellett volna. Letelt az idő. – fordultam sarkon.

- Mintha keresnél valakit! – kiabált utánam, mire én megálltam és hátra fordultam. – Én tudnék neked segíteni. – sietett oda hozzám. – Híres vagyok, sok embert ismerek. Nem lenne nagy ügy nekem felkutatni azt a személyt.

- Ő nem olyan személy, akit csak úgy meg lehet találni. – sütöttem le szememet.

Jimin lágyan megragadta a könyökömet.

- Ha segítesz nekem 3 hónapig, megígérem, megtalálom neked azt a személyt. Jó? Azt már tudjuk, hogy ugyanaz a neve, mint nekem, és hogy Yeosuban élt.

- Nem élt ott. Csak egy pár napot volt ott... És nem volt neve sem. A Jimin nevet én adtam neki, vezetékneve sincs. Rajtam kívül nem hiszem, hogy más meg tudja találni. - néztem fel rá, mialatt lágyan kezdtem kihúzni karom keze lágy szorításából. Már majdnem sikerült elhúznom, mire Jimin erősebben megszorította a kézfejem. Arca megint nagyon közel volt. Megint éreztem leheletét az arcomon. Viszont mégsem tudtam rávenni magam, hogy hátrébb lépjek. Elmerültem gyönyörű, barna szemeiben.

- Mondj el róla minden információt. Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy előkerítsem neked. – suttogta lágyan az arcomba.

- Miért hiszed ezt el nekem? – suttogtam neki vissza ugyanolyan lágyan. – Eddig nem hitted.

Jimin lágyan megrázta a fejét.

- Nem tudom. Belülről jön egy érzés, hogy igazat mondasz. – mondta miközben egyik szememből tekintgetett a másikba. Éreztem, hogy egyre közelebb tolja ajkait az enyémhez. Ekkor hirtelen elhúztam a kezem, kikerülve őt visszaültem a padra.

Gondolkodóba estem, mert összezavart. Eddig senki nem segített még Jimin felkutatásában. Lehet, hogy ezt a variációt is meg kellene próbálnom, mert senki segítségét nem kértem még.Jimin kíváncsi tekintettel visszaült mellém a padra.

- És én honnan tudhatom, hogy hihetek neked? Honnan tudhatom, hogy ezt nem csak azért csinálod, mert bajban vagytok a műsor miatt. – néztem rá még mindig kételkedve.

- Ümmm – gondolkodott el – beírhatjuk a szerződésbe nagyvonalalakban, hogyha ezen megállapodásunkat nem teljesítem bármikor ott hagyhatsz minket. Így függünk egymástól.

Megint elgondolkodtam. Igazából egy jól fizető munka lenne. 3 hónap alatt egy egész szép összeget össze tudnék gyűjteni. És ha lehet, hogy Jimint is megtalálom.

- Legyen! Mikor írjuk alá a szerződést?

Jiminnek széles mosoly ült ki az arcára, majd kinyújtotta kezét felém.

- Holnap reggel aláírjuk a szerződésedet.

- Rendben. – fogtam kezet vele.

- Reggel 9-re gyere a Big Hit épületébe. Ott találkozunk. Addig pedig gyűjts össze minden infót a srácról, akit keresel. A nyomozást is holnap elkezdjük. Á, és ugyanúgy holnap lesz egy sajtótájékoztatónk a műsorral kapcsolatban. Arra már hivatalos lennél, mint leszerződött időszakos szinkrontolmács.

- Ott találkozunk. Reggel 9-kor. – bólintottam most barátságosan.

Jiminnel együtt mentünk ki a parkból. Majd beszállt fekete autójába. Mielőtt elindult volna, letekerte az ablakot és kiszólt nekem.

- Hé, Moon Seol Ah! Holnap találkozunk. - mosolyogva integettem neki.

A nap maradék részében számos feladat hárult rám. Fel kellett mondanom a munkahelyeimen, és elő kellett készülnöm holnapra. Boldog voltam több okból is. Egyrészt új lehetőségem nyílt megtalálni Jimint, másrészt 3 hónapra leszerződött időszakos szinkrontolmács lehetek. Úgy éreztem, kezd minden helyre jönni az életemben.

Este meg is kaptam Yeong Jin menedzsertől a Big Hittel kötendő szerződésemet átolvasásra.

A szerződés utolsó pontjától el voltam ragadtatva.

„A szerződő felek megállapodnak, hogy Park Jimin énekes, táncos a 3 hónapos szerződéses időszak alatt teljesíti Moon Seol Ah szinkrontolmács egy kérését. A kérés tartalma bizalmas. A kérés teljesítésének elmaradása esetén a szerződés kötbér kiszabása nélkül azonnal felmondható."

Egyik plüss mackómat magamhoz ölelve sikítottam a következőket:

- Szinkrontolmács! Jimin! Találkozunk!