Angyali ördög (Park Jimin ff.)

10. rész Erőszak

Másnap reggel nagy mosollyal az arcomon, boldogan indultam el reggel. Pontosan akartam érkezni, kicsit 9 óra előtt már a Big Hit épületéhez közeli kisutcán sétálgattam. Hirtelen a közelben két alak tűnt fel előttem.

- Lim Su Jeong? – ismertem fel a lányt. Su Jeong egy fiúval álldogált a kisutcán. A srác veszélyesen közel volt Su Jeong arcához.

- Szívem... – szólt a sráchoz Su Jeong. Arcán félelmet láttam, majd hátrálni kezdett. A srác egyre közelebb ment hozzá.

Nem tudtam mitévő legyek, de most nem tűnt jó ötletnek elsétálni előttük, így elrejtőztem egy fa mögé. A srác óvatosan felhúzta Su Jeong pólóját, majd odanézett. Su Jeong bal lapockája alatt egy hatalmas lila folt volt.

- Ha elmondod bárkinek is, tudod, hogy közöttünk mindennek vége. – majd végig simította kezét Su Jeong arcán. – Tegnap csak elestél. Ha mást mersz mondani, megkeserülöd. - Su Jeong remegve bólintott. – Jó kislány. – mondta mosolyogva a srác, majd besétált a Big Hit épületébe.

Nem tudtam, mit kezdjek ezzel a helyzettel. Gondolkodóba estem, mire eldöntöttem odamegyek Su Jeonghoz. Viszont ő addigra már eltűnt a kisutcáról. Ekkor ránéztem az órámra.

- Elmúlt 9! Jaj ne! – kiáltottam fel, majd befutottam az épületbe.

A portán már vártak. Visszaadták a beléptető kártyámat, majd a legfelső emeletre kellett felmenjek. A legfelső emeleten egy tágas tárgyalóban várt öltönyben a 7 srác és a menedzser.

- Késtél! – kiáltott rám Jimin, mikor megjelentem az ajtóban.

- Igen, bocsánat. Nagyon sajnálom. – néztem mindenkire bocsánatkérően. – Csak... – a mondatot nem tudtam befejezni, mert a terem hátsó végében megpillantottam Su Jeongot.

- Mennünk kell a sajtótájékoztatóra. – tájékoztatott Jin. - Innen autóval fogunk Myeongdongba menni, ott lesz a sajtótájékoztató helyszíne.

Egy pillanatra levettem kétségbeesett tekintetem Su Jeongról, illedelmesen bólintottam Jinnek, majd újra visszaszegeztem tekintetem Su Jeongra. A 7 tag befejezte az értekezletet, így kivonultak a teremből. Mikor Su Jeonggal ketten maradtunk a teremben, odaléptem hozzá.

- Láttam, mi történt reggel. – kezdtem bele.

- És? Úgyis le fogom tagadni, ha bárkinek is elmondod! – pattant fel hevesen Su Jeong, majd a bal oldalához kapott.

- Nagyon fáj? – kérdeztem aggódóan.

- Mit érdekel az téged?! Ha ezt azért csinálod, hogy bűntudatot ébressz bennem a múltkori miatt, figyelmeztetlek, nem fog menni!

- Hé, Moon Seol Ah! – lépett be a terembe Jimin. – Mit csinálsz még itt? Nem jössz?

Su Jeong kifutott a teremből, amit Jimin és én meglepetten néztünk végig. Odasétáltam Jiminhez, aki zsebre tett kézzel kifelé vette az irányt a teremből.

- Park Jimin... – szólaltam meg alig hallható hangon a padlót bámulva.

Jimin mégis meghallotta és azonnal visszafordult.

- Valami baj van? Nézz rám. – kezével államat felemelte.

- Az erőszak soha, semmilyen körülmények között nem megengedett. – motyogtam szemébe nézve.

- Miről beszélsz? – értetlenkedett. – Bántott valaki? – kérdezte aggódóan.

- Jimin! – a folyosó végéről egy srác közelített felénk. Mikor közelebb jött elkerekedtek félelmemben a szemeim.

Jimin elengedte államat, majd újra zsebre tett kézzel felelt a srácnak.

- Á, Minhyeon. Mi szél hozott erre? Nem gyakorolnod kéne a srácokkal?

- Azt hallottam, Su Jeong is itt van. Reggel elfelejtettem odaadni neki valamit.. Ki a kislány? – kérdezte rám pillantva.

Én nem tudtam neki választ adni. Jimin megint meglepődve nézte, ahogy döbbent arccal nézem Minhyeont.

- Moon Seol Ah. A szinkrontolmácsunk 3 hónapig. Su Jeong pedig ma nekünk jön segíteni a sajtótájékoztatóra. Már a kocsiban vár. – magyarázta.

- Á, értem. Szia! – nyújtotta felém kezét. Én viszont ahelyett, hogy fogadtam volna a kézfogást, táskám pántját kezdtem szorongatni két kezemmel, miközben összerezzentem. Jimin le sem vette rólam a tekintetét. Nem értette a viselkedésem okát.

Minhyeon erőltetett nevetésbe kezdett.

- Ha valaki udvariasan üdvözöl, nem az a minimum, hogy viszonozzuk? – emelte fel hangját, miközben kinyújtott karjával meg akarta ragadni a karomat. Ekkor hátra léptem, Jimin pedig elém lépett Minhyeon felé fordulva.

- Mit akarsz tőle? – kérdezte mélyen szemébe nézve, ridegen.

Minhyeon visszahúzva kezét válaszolt.

- A kislány tiszteletlen volt. Köszönni akartam és szarba se nézett. Láttad te is.

Ekkor már szólni akartam, de Jimin megelőzött.

- Seol Ah. Nem kislány, hanem Moon Seol Ah. Az előbb mondtam.

Minhyeon nem bírt tovább Jimin szigorú tekintetével farkasszemet nézni. Lassan hátrálni kezdett, majd a lift felé vette az irányt.

Jimin megint hátrafodult, és látta, hogy meredten bámulom a lift ajtaját, ami becsukódott.

- Ő Choi Minyheon. Su Jeong barátja. Nem tudom, mit eszik rajta annyira Su Jeong. Egy bohóc az egész fiú úgy, ahogy van. Su Jeonghoz hasonlóan gyakornok táncos.

- Á, értem már.

- De az előbb miért viselkedtél úgy, mint akik már találkoztak? – kérdezte Jimin. Én még mindig a liftajtót bámultam, mire Jimin csettintett egyet az arcom előtt, ijedt tekintetem rá szegeztem. – Moon Seol Ah! – szólt rám. – Erre most nincs időnk, nem érünk oda 10-re Myeongdongba.

Jimin megint el akart indulni, de én hirtelen megragadtam a karját.

- Jimin! – Jimin visszafordult. – Ez a Minyheon bántotta Su Jeongot. Láttam. Su Jeong nincs jól. – néztem ijedtem szemeibe.

Jimin levette a kezemet karjáról.

- Seol Ah... Az nem elég, ha látod... És ez az ő ügyük. Ne avatkozz bele. Ha igaz is lenne, Su Jeong mindent úgyis letagadna. Fülig szerelmes ebbe a bohócba. Konkrét bizonyíték hiányában pedig mi, kívülállóként, nem tehetünk semmit. – magyarázta. – Most pedig gyerünk. Már épp eleget késtél az első napodon. És még a szerződést se írtuk alá. Ma még sok dolog vár ránk. Foglalkozzunk most már a mi dolgainkkal.

Jimin megindult a lift irányába. Bizonytalan léptekkel, elgondolkodva ballagtam mögötte. A lift előtt visszafordult, hátranézett rám, és megvárta, amíg mellé érek. Együtt szálltunk be a liftbe. Miközben mentünk le a földszintre néha azt éreztem, mintha Jimin szeme sarkából engem figyelne. Nem mertem odanézni, hogy ellenőrizzem. Nagyon aggódtam Lim Su Jeong miatt, csak erre tudtam gondolni.

Leértünk a földszintre. Jimin beszállt a többi tag mellé egy 7 személyes autóba, én pedig Su Jeonggal egy személyautóba szálltunk be, követve őket. Az úton a hátsó ülésen mellettem ülő Su Jeongra vetettem párszor aggódó pillantásomat. Ő direkt az ablak felé fordulva kerülte a tekintetemet, nehogy teret adjon bármilyen nemű kérdésnek is.