Angyali ördög (Park Jimin ff.)

4. rész - Találkozás

2019 május

A napok múltak, jött egy újabb nap. A napok hónapokká, majd évekké nőtték ki magukat. Én azóta befejeztem a gimit, és elvégeztem egy bölcsészettudományi kart az egyetemen. Sikerült függetlenednem szüleimtől, felköltöztem Szöulba, egy kis szobában lakom egyedül. Alkalmi munkákból tartom fent magam, nappal kávézóban, éjjel pedig egy kisboltban dolgozom. Lassan 6 év telt már el. JiMin-ről azóta se hallottam semmit. Egyetlen nyomom, ami maradt a hófehér gyűrű, amiből nyakláncot csináltam. Épp Yeosu-ba igyekszem vonattal, ma ugyanis szabadnapom van a kávézóban, Tiával találkozom. Tia bölcsődei gondozó lett. Még mindig népszerű a fiúknál, de ő rá se hederít egyre sem. Ő a K-Pop sztárokat szereti. Mindig őket hallgatja, és róluk áradozik. Ez ezen a találkozón se történt másképp. A kávézóba nagy hévvel rontott be, és ült le elém széles mosollyal.

- Ma én állom a kávét, ha megnézel velem egy új Stray Kids videót.

- Ha nem állod a kávét, akkor is mindig megnézem a videóidat, amiket mutogatsz.

Tia megvette a kávékat, és beindított egy Stray Kids számot. Kívülről talán úgy tűnt, hogy erősen koncentrálok a videóban táncoló fiatal fiúkra. Viszont gondolataim teljesen máshol jártak. Eszembe jutott, hogy JiMin is nagyon jól táncolt, ekkor megint elszomorodtam.
Tia látta a szomorú arckifejezésem, így dühösen megkérdezte:
- Még mindig amiatt a srác miatt vagy szomorú a gimiből?

Tiának nagyvonalakban elmondtam, mi történt velem, persze az angyalos részt kihagytam belőle. Kérdésére nem válaszoltam, csak magamra erőltettem egy mosolyt. Ekkor visszaszegeztem tekintetem a videóra, amin egy másik videó kezdődött el. Tia nem vette észre, mert el volt foglalva azzal, hogy rávegyen, keressek valakit magamnak. A telefon képernyőjén 7 srác jelent meg. Hatan hátat fordítva hajoltak le, fehér ingben és fekete nadrágban. A hetedik rózsaszín hajú tag szembe ült a kamerával, lassan felemelte a fejét. Ahogy ráközelített a kamera JiMin arca körvonalazódott ki. Ekkor elkerekedtek a szemeim. Tia épp befejezte a mondandóját, mikor ki akarta kapcsolni a telefonját.

- Várj! – tettem kezére a kezemet. – Ne kapcsold még ki! Ki az a rózsaszín hajú srác ott középen?

Tia kicsit meglepődött a reakciómon, de azt hitte, végre elkezdett érdekelni a sztárok világa, így mesélni kezdett.

- Park Jimin! A BTS-ből. Tudod, akikről már régebben meséltem neked, hogy mennyire népszerűek lettek manapság. Világhírnévre tettek szert. Ugye mennyire helyes és aranyos?

- Azt mondtad Park Jimin? – kérdeztem vissza, majd a táskámból egy hirtelen mozdulattal kihúztam a telefonomat. Rákerestem a Naver-en a nevére. Ott kijött mindenféle adat róla. Személyes adatai, táncos, vicces videók és show műsorok, amikben szerepelt. A Big Hit-nél dolgozik egyik vezető táncos és énekes a BTS-ben. Kíváncsian indítgattam el a videókat, amikben szerepelt. A mosolya ugyanolyan... Az arca, az alkata, a hangja...

- Hol van ő most? – pattantam fel.

- A Big Hit-nél Szöulban. De...

- Nekem ma előbb fel kell mennem Szöulba. Később írok. – rohantam ki a kávézóból.

A visszafele úton mindenfélét olvasgattam a neten Park Jimin-ről. Le se tudtam venni a szememet a telefonomról. Videókat is nézegettem róla, ahogyan táncol, olyan magával ragadó volt, mint akkoriban. Izgatottan szálltam le a vonatról, és a Big Hit címét pötyögtem be a telefonomba. Oda is értem. Egy hatalmas ragyogó épület előtt álltam. Már a gondolattól is, hogy odabent van Ő, akaratlanul is elmosolyodtam. Az épület előtt még egy csomó lány várakozott, egyik sem ment be az épületbe. Ez furcsa volt, eleinte nem is értettem, hogy miért. Ők is ugyanolyan furának tartottak, amikor én besétáltam az épületbe. Egy előtérben találtam magam, előtte a porta volt, jobbra egy lépcső, balra pedig kanapékon várakozott pár sötét öltönyös ember. A recepcióhoz sétáltam, ahol egy kedves, csinos hölgy mosolyogva nézett rám.

- Miben segíthetek?

- Jó napot, én... Jiminnel szeretnék beszélni.

A hölgy ezután erőltetett mosollyal intett a fekete öltönyös emberek felé, akik elkezdtek közelíteni hozzám. Ahogy közelítettek, minden tekintet a bejárati ajtóra szegeződött, ahol hatalmas sikoltozásokat lehetett hallani. Az épület előtt egy fekete nagy furgon állt meg. A lányok körbevették. Egyesével szálltak ki belőle fekete öltönyös urak kíséretében fiatal fiúk. Az öltönyben lévő emberek az ajtóig kísérték a fekete furgon utasait.

Az ajtóhoz érve először egy szőke hajú srác lépett be, angolul telefonált. Körbe se nézett, csak szaladt fel a lépcsőn. A többi 6 fiúnak nem volt olyan sietős dolga. Egyesével néztem meg alaposan az arcukat, miközben hozzám is egyre jobban közelítettek a fekete öltönyös emberek. Az első 5 fiúból egyik sem volt Jimin. A fekete öltönyös emberek közben mellém értek. Én egy pillanatra rájuk pillantottam ijedten, mire újra a bejárati ajtóra néztem. Az utolsó srác háttal lépett be az előtérbe. El volt foglalva az ajtó előtt gyülekező lányok üdvözlésével. Ahogy belépett rögtön előre fordult és az arcáról azonnal leolvadt a mosoly. Komoly, unott képet vágott, mint akinek elege van. Közelebb érve hozzám kirajzolódott az arca... Ő volt az... Jimin visszatért. Én Jimin elé állva mosolyogva figyeltem őt. Jimin is észrevett, de ő ugyanolyan komor, megvető és unott arckifejezéssel nézett le rám. Haja színe megváltozott, fekete volt. Ruhái is tiszta feketék voltak. Ekkor a két öltönyös férfi megragadták a karomat. Jimin ekkor megpróbált tovább sétálni, mire én kiszabadítottam egyik karomat az egyik őr szorításából, és Jimin karját megragadtam.

- Jimin! Seol Ah vagyok! – Jimin akaratlanul is megfordult először megragadott karjára pillantott majd újra találkozott a szemünk. – Itt vagy, újra! – kiáltottam boldogan, szemeim könnyekkel teltek meg.

Jimin ekkor durván szabadította ki karját, majd a mögöttem álló őrökhöz fordult.

- Nektek mi a feladatkörötök? Mire tartunk titeket, ha ezeket csak úgy engeditek besétafikálni az épületbe?! – förmedt rájuk. Ekkor döbbenet ült ki az arcomra. Nem akartam hinni a fülemnek. Jimin viszont folytatta: - És akkor ezért még felveszik havonta a fizetésüket...

- Hogy beszélhetsz így velük?! – fakadtam ki.

Jimin ekkor rám szegezte szúrós tekintetét. Közelebb jött és belehajolt az arcomba.

- Tipli van kislány, és ne merd még egyszer megragadni a karom a mocskos kezeddel.

Ledermedtem, miközben ő távolodni kezdett. Hosszabb percig álltam vele szembe, majd a kezemre pillantottam, amivel az előbb megragadtam a karját... Tudatosult bennem, hogy Jimin megváltozott. Tudtam, de nem akartam elhinni.