Angyali ördög (Park Jimin ff.)

42. rész Angyalként, emberként, hírességként

- Te idióta! – kiáltotta dühében Na Ra, miközben felpofozta Min Hyeon-t. – Ezért fizettem ki a bírságot?!

Nem sokkal később már mindannyian a kávézóban ültünk. Jimin szüntelenül fogta a kezemet, amit a velünk szembe ülő Nam Jun gyakran nézett az ott töltött idő alatt.

- Sajnálom. – mondta Min Hyeon lehajtott fejjel. – De nem volt más választásom, sarokba lettem szorítva.

- Te...! – Na Ra emelte a kezét, hogy újabb pofont adjon neki, de Nam Jun megragadta a karját, majd leengedte.

- Állj le, mindenki minket bámul. – szólt rá.

- Ide figyelj, Yook Na Ra. Alkut ajánlok neked. – néztem határozottan két szemébe. – Az összes képet, amivel fenyegeted Jimin-t vagy megsemmisíted, vagy kitörlöd a telefonodból.

- Mi lesz, ha nem? – nevetett fel gonoszan.

Tettetett nyugodtsággal vontam vállat, majd hátamat a szék támlájának döntve válaszoltam.

- Elmegyünk a rendőrsére és kipakolunk mindent arról, amit tettél. – néztem rá, majd Jimin-re, aki folytatta.

- Az ügynökségednek biztos nem jönne jól, ha kiderülne ez az incidens Choi Min Hyeon-nal.

Na Ra ekkor hirtelen Min Hyeon-ra nézett, majd vállat vonva nevetett egyet.

- Csináljatok, amit akartok.

- Szerinted mit szólna az ügynökséged, ha ez rólad mind kiderülne? Mit szólnának a rajongóid, akik annyira felnéznek rád? Soha nem leszel képes ezt a szégyenfoltot lemosni magadról. – szóltam idegesen, miközben nagyot sóhajtottam.

Pár perc csend után Na Ra idegesen állt fel.

- Most azt hiszitek győztetek, és meg tudtatok állítani igaz? – csapott az asztalra. – Nagyot tévedtetek ám. Ezt a csatát megnyertétek, de a háborút nem!

Na Ra mélyen a szemembe nézett. Furcsa fehér fény csillogott a szemében miközben erőltetetten mosolygott. A fehér fény a szemében az álmomban meg-megjelenő fehér fényhez nagyon hasonlított. Na Ra fújtatva kiszaladt a kávézóból, nem sokkal utána pedig Choi Min Hyeon is.

- Ezt vehetjük egy nyertes csatának, ahogy Na Ra fogalmazott. – nézett Nam Jun felvont szemöldökkel összekulcsolt kezünkre, majd ránk.

Kínosan nevetni kezdtem, miközben próbáltam kezemet kiszabadítani Jimin szorításából.

- Nam Jun hyung, én szeretem Seol Ah-t. Együtt vagyunk. – szólt nemes egyszerűséggel Jimin.

Nagyot nyelve, számat eltátva néztem Jimin-t majd Nam Jun-t, aki hozzám hasonlóképp reagálta le a helyzetet.

- Á... – rántottam meg újra kezemet, de megint nem sikerült kiszabadítanom. – Az úgy volt...

Nam Jun telefonján rápillantva az órára felpattant.

- Mennem kell. Csak okosan a nyilvánossággal. – mondta miközben két koncertjegyet előhúzva zsebéből Sung bácsihoz sietett.

- Akkor ez az áldását jelenti ránk. – mosolygott rám Jimin. Mosolya közben szemei teljesen eltűntek. Annyira aranyos volt, hogy akaratlanul is elnevettem magam. Éppen kifelé mentünk a kávézóból, mikor hirtelen megálltam, Nam Jun hangját hallottam a távolból.

- Köszönjük a segítséget, Sung bácsi. A lányai nagy BTS rajongók. Szeretném megajándékozni őket ezzel a két VIP jeggyel. Jövő hétvégén lesz a koncert.

Sung bácsi nevetve fogadta el a két koncertjegyet, nekem pedig azonnal leolvadt a mosoly az arcomról. „A koncert napja..." Gondoltam magamban, miközben nagyot sóhajtva mentem Jimin után.

A Big Hit épületénél elváltak útjaink, én haza mentem, Jimin pedig még Taehyung-gal egyeztetett valamit az új közös dalukkal kapcsolatban.

Ismerős volt a lakás, mégis ismeretlen. Az utóbbi időben túl sok minden történt Jimin-nel. Szinte mindig együtt voltunk, így furcsa volt, hogy nincs most velem. Erőtlenül dobtam le magamat az ágyra, miközben ijedten gondoltam végig a lehetséges végkifejletet. Akármennyit is gondolkoztam mindig ugyanarra jutottam. Jimin-t semmiképpen sem fogom elveszíteni.

Gondolataimba merülve egyszer csak kopogtatást hallottam az ajtón. Kíváncsian keltem ki az ágyból, kinyitva azt Jimin állt előttem. Kezében egy fehér szatyor volt tele dobozos sörrel.

- Jimin? – néztem rá kérdőn, mire ő már be is lépett a lakásba.

- Gondoltam, ihatnánk kicsit. – mondta, miközben kipakolta a szatyor tartalmát a konyhaasztalra.

- Én nem szoktam inni. – suttogtam halkan, miközben a háta mögé lopództam.

- Egy ilyen nap után... – Jimin meglepődött, így nem fejezte be, amit mondani akart. Hátulról átkarolva fejemet hátának döntöttem.

- Nagyon örülök, hogy jöttél. – hunytam le szemeim.

Jimin megfordulva azonnal ajkaimra tapadt. Vele akartam lenni, és soha nem akartam őt elengedni.

Nem sokkal később egymás mellett ülve ittuk az egyik dobozos sört a másik után. Jimin már eléggé részeg volt, és én is kezdtem az alkohol hatása alá kerülni.

- Jimin... – szólaltam meg egy idő után.

- Pszt! – tette szájára mutató ujját, miközben ivott még egy korty sört. – Ma nem akarom azt hallgatni, hogy a jövő miatt bánkódsz. Csakis ma! – mutatott fel mutatóujjával. – A mának élünk. Holnaptól ismét bánkódunk a jövő miatt. – kezét kinyújtva karomnál fogva ölébe ültetett. Arca nagyon közel volt, alkoholos leheletét tökéletesen éreztem.

- Egy valamit garantálni tudok neked. – nézett szemembe kicsit dülöngélve. – Lehet, hogy el fogok tűnni. Lehet, hogy megint nem fogok rád emlékezni. Lehet, hogy többé nem lehetek sem ember, sem angyal. – mondta, miközben hangja elcsuklott egy könnycsepp gördült le arcáról. – De garantálom, hogy mindig vissza fogok térni hozzád. Akár földi lényként, akár természetfeletti lényként, még ördögként is!

Arcáról letörölve a könnycseppet néztem mélyen szemébe, miközben nekem is könnyes lett a szemem.

- Ebben biztos vagyok. Angyalként, emberként, hírességként is mindig megtaláltuk egymást. Ezután is így lesz. – bólintottam, miközben megpusziltam homlokát, majd ajkaira tapasztottam az enyéimet. Szorosan ölelt magához. Szavakkal ugyan egyikünk sem mondta ki, de legbelül mindketten azt akartuk, hogy ez a pillanat soha ne érjen véget.

A koncert előtti napok gyorsan elteltek. Épp a stadion felé haladva gondolataimba merülve gondoltam át a pár nap eseményeit. Véget ért a műsor, és az amerikaiak mielőtt visszautaztak volna, meghívást kaptak a BTS hétvégi nagykoncertjére. Na Ra és Min Hyeon eltűntek. Egyikük részéről sem kerültek ki Jimin-re nézve hátrányos fotók, így mi sem jelentettük fel őket a rendőrségen. Azóta sok állásajánlatot kaptam, köztük a Big Hit is fel akart venni főállású fordító tolmácsként. Én azonban visszautasítottam az ajánlatot. Eleinte sem a tagok, sem a cég nem akarta megérteni. De én úgy döntöttem a jövő hónaptól egy kisebb cégnél folytatom pályafutásomat japán és angol főállású tolmácsként. Hirtelen megálltam, és felnéztem a hatalmas stadionra nyakamban a gyűrűt szorongatva. Nagy levegőt véve, táskám pántját is megszorongatva, bátran sétáltam be a stadionba. Felkészültnek, és mindenre elszántnak éreztem magam.