Angyali ördög (Park Jimin ff.)

41. rész Leszerelve

- Tekerje egy kicsit visszább, kérem. – kérte Jimin. A kávézó raktárában elhelyezett számítógépen néztük vissza a kamera felvételét. – Itt lép ki a kávézóból, és mintha... Visszanézne Seol Ah-ra...

Ahogy visszanézett rám az alak egy pillanatra megvillantotta arcát, amit tökéletesen lehetett látni.

- Stop! – szólt Jimin. – Mi a...

- Choi Minhyeon? – lépett közelebb a monitorhoz Nam Jun. – Ő volt az, aki Su Jeong-ot bántalmazta, nem? – kérdezte Jimin-t.

- De, - bólintott Jimin – Bang P.D. ki is hajította az ügynökségről.

- Ez a fiatalember mostanában sokat ólálkodik itt. – szólalt meg Sung bácsi, a kávéház vezetője, aki Nam Jun és Jimin között ülve pörgette vissza a felvételeket.

- Mikor szokott általában betérni ide? – kérdezte idegesen Jimin.

- Hát, ami azt illeti... – pillantott Sung bácsi a faliórára, majd visszakapcsolta a kamera élőképét. A kávézó ajtajában megjelent Na Ra paparazzija, vagyis Choi Minhyeon. – Mindig ilyenkor tér be. Vesz egy jeges americano-t, gyanúsan körül tekintget majd másnap ugyanebben az időben visszatér.

Én ekkor hirtelen magamra kaptam a raktárban elhelyezett tartalék kötények egyikét, gyorsan magamra kötve mutattam magam mögé.

- Ha nem bánja, ezt a rendelést én venném fel. – mondtam, majd kiszaladtam az ajtón.

Egy sapkát a fejembe húzva, sétáltam oda Min Hyeon elé, miközben Nam Jun és Jimin gyanútlanul a kijárati ajtó közelében megálltak.

- Mit adhatok? – álltam Choi Min Hyeon elé a pult másik oldalán, hangomat kicsit eltorzítva. Min Hyeon-t megzavarhattam a bámészkodásban, hirtelen rám kapta a tekintetét.

- Egy jeges americano-t. – köszörülte meg a torkát, majd fejébe nyomta még jobban fekete sapkáját. Pénzt átnyújtva nekem, halkan megkérdezte: - Yook Na Ra...

- Tessék? – kérdeztem vissza, mintha nem értettem volna, amit mond.

- Yook Na Ra... Esetleg... Nem érkezett még meg?

- És vajon mi dolgod lehet neked Yook Na Ra-val? – emeltem fel a fejem, és mélyen a szemébe néztem. Choi Min Hyeon most már tisztán látta az arcomat. Egy pillanatig hunyorított, majd szemei elkerekedtek. Ekkor ismert fel. A pénzt zsebre vágva szaladt az ajtóhoz, ahol Jimin és Nam Jun elállták az utat. Kihasználva az alkalmat, hogy a lökéstől mindkét srác megbillent gyorsan kiszaladt az ajtón.

- Ne! – kiáltottam, majd kiszaladva a pultból egyenesen utána rohantam.

- Kopj le, vagy megbánod! Hallod?! – nézett hátra rám futás közben. Egy darabig üldöztem, míg Choi Min Hyeon be nem futott egy zsákutcába.

- A tetves életbe! – fordult velem szembe, miután tudatosult benne, hova futott be. Pár méter távolságra álltam vele szembe. Csak akkor tudatosult bennem, hogy a kávézóból kifelé menet még az ajtóból felénk futó Jimin-t és Nam Jun-t láttam ugyan, de útközben nyomukat vesztettem. Ijedten néztem magam mögé, őket keresve és azt remélve, hogy mindjárt megjelennek.

Min Hyeon gonoszan felnevetve közelített felém. Én legszívesebben hátráltam volna, de ökölbe szorított kezekkel vártam, hogy egyre közelebb jöjjön.

- Na, mi van? Nem jön a lovag a fehér lovon? – nevetett, miközben egy hosszú, vastag fadarabot vett fel a földről. Most már ezzel közelített felém. Bal kezem remegni kezdett, ezt Min Hyeon is észrevette. – Ha most félreállsz, nem foglak bántani. Kislány.