Angyali ördög (Park Jimin ff.)

11. rész Melletted...

Megérkeztünk Myeongdongba. Egy elkülönített nagy terembe vezényeltek bennünket. Több elkülönített része is volt a sajtótájékoztatónak. A hét tagot rögtön a sminkszobába kísérték. Su Jeongot és engem egy váróterembe kísértek. Nem sokkal később őt elhívták, hogy osszon ki vizet az újságíróknak. Nekem ezúttal az újságírók mellől kellett majd tolmácsolnom. A konferencia szervezői körbe vezettek. Az újságírók tisztes távolságban kérdezgethettek majd a tagoktól és az amerikaiaktól. A tagok asztalához is felmehettem.

- Láthatod, hogy csak 4 hely van az asztalnál. Egyszerre négy embert fognak kérdezni az újságírók. Nagyjából 20 perces lesz, majd jön a következő 4 ember. – magyarázta az egyik szervező.

- Nagyon távol vannak az újságírók. – lépett oda mellém mosolyogva Ho Seok. Ránéztem, és széles mosollyal fogadtam őt. – Ez mindig is gond volt. Rájuk szeretnénk nézni, és személyesen annak szeretnénk válaszolni, aki kérdez. De azt sem tudjuk melyik irányból jön a kérdés. Mindegy... – váltott témát. - Örülök, hogy újra itt vagy.

- Most már én is örülök, hogy itt lehetek. – mosolyogtunk egymásra Ho Seokkal.

- Moon Seol Ah! Elkészültél? – szólt rám határozottan Jimin.

- Nem, csak...

- Akkor meg mit vigyorogsz itt, mint valami tejbetök? – vágott közbe Jimin. – Menj a kijelölt területre, ahol lenned kell.

Mérges pillantásokat vetve Jiminre leültem a kijelölt helyemre, ahol a konferencia menetét kezdtem olvasgatni. Egy idő után megjelent pár sorral lejjebb Su Jeong, aki szaporán osztogatta a flakonos vizeket az újságíróknak. Nem tudtam levenni róla a szemem, ahogy jobb karjával minden kisebb meghajlásnál bal lapockája alá nyúl. Nagyon mérges voltam, mert tehetetlennek éreztem magam.

- Su Jeong! – Su Jeong épp csak befejezte a vizek kiosztását, mikor valaki szólította az ajtóban. Nagy meglepetésemre Minhyeon állt az ajtóban. Su Jeong azonnal hozzá szaladt, ahogy meglátta.

- Ez meg mit keres itt? – motyogtam. Késztetést éreztem, hogy kövessem Su Jeongot. Su Jeong és Minhyeon az öltöző felé vették az irányt. Bementek, én pedig kintről hallgatózva figyeltem az eseményeket a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül.

- Az a kis csitri megalázott, ráadásul Jimin előtt! – vágott bele a falba Minhyeon az öltözőbe a falba. A keze nagyon közel volt Su Jeong fejéhez, ő pedig akaratlanul is felkiáltott ijedtségében.

- Szívem, nagyon sajnálom. Elintézem neked, hogy többé ilyen ne forduljon elő.

- Láttam, hogy együtt jöttetek ide autóval. Remélem, nem járt el a kis szád. – Minhyeon Su Jeong feje felé emelte a kezét. Előttem hirtelen becsapódott az ajtó, ami megállította őt abban, hogy Su Jeongot megüsse. – Mi volt ez? – kérdezte, miközben elkezdett határozottan ajtó felé lépkedni.

Nem tudtam, mitévő legyek, mindjárt kinyitja az ajtót, és ha meglát mögötte nagy bajba kerülök... Tétlenül néztem jobbra balra, majd mikor elkezdett nyílni az ajtó a hátam mögött valaki befogta a számat és átkarolta a hasamat.

- Pszt! – hátra néztem, és Jimint láttam meg. – Az ajtó mögött nem vesz észre. – suttogta fülembe, majd egyre közelebb húzott magához. Mikor Jimin befogta a számat kezeimmel Jimin karjáról lelógó ingdarabját kezdtem szorongatni. Szorosan álltunk így a falnak dőlve. Ahogy Minhyeon nyitotta az ajtót úgy erősödött az ő és az én szorításom is. Mikor Minyheon meglátta, hogy a folyosón hemzsegnek az emberek, visszafordulva fenyegetően nézett Su Jeongra.

- Még nem végeztünk. Felvétel közben gyere ide vissza, várlak. – viharzott el.

Ahogy távolodott Jimin szorítása úgy gyengült. Szívem a torkomban dobogott. Egyrészt Jimin közelsége miatt, másrészt az imént látottak miatt. Jimin megragadta a karomat és átrángatott a sminkszobába. Ott maga elé állított, majd elengedte a kezem.