Angyali ördög (Park Jimin ff.)

21. rész Váratlan találkozások

Egy hét forgatási szünetet rendelt el a stáb. Az egy hétből kemény egy napot tudtam nyugalomban tölteni az újdonsült, ideiglenes lakhelyemen. Egyik reggel álmosan keltem ki az ágyból, csengettek. Lassan kikászálódtam az ágyból, és az ajtó felé vettem az irányt. Résnyire próbáltam kinyitni az ajtót, és kiszólni:

- Igen, ki az...- ahogy nyitottam az ajtót Jimin rögtön ki is tárta és nagy léptekkel vette az irányt a kanapéhoz, ahol kényelembe is helyezte magát. Nekem abban a pillanatban kipattantak a szemeim, ahogy megláttam besétálni az ajtón. Az ajtóból néztem vissza rá értetlenkedve, ő pedig a kanapén ülve mosolyogva nézett felém.

- Mit keresel itt? – kérdeztem morcosan.

- Tudod, gondolkoztam.

- Na, még kiderül, hogy olyat is szoktál. – sétáltam át a konyhába kicsit jobb hangulatba kerülve, hogy sikerült egy jót beszólnom neki.

- Ha kiderül, miért jöttem, elmegy a kedved a szellemeskedéstől.

- Elmondod még ma? – fordultam felé egy pohár vízzel a kezemben, de ő hirtelen odasétált, kivette a kezemből és beleivott. – Mit csinálsz? Mi bajod van?

- Így nagyon nehéz boldogulni. – lóbálta előttem bekötött, sérült karját. – Segíthetnél a szállítmányban, amit rendeltem. – kacsintott rám.

- Jimin, ez nem vicces. Mondd el, hogy... – megint csengettek. Jimin letéve a poharat a kezéből az ajtóhoz rohant. – Ez meg mi a... – a futárok vagy öt nagy dobozt hoztak be a nappaliba.

- Ideje helyrehozni kicsit ezt a helyet. Csak egy pár dolgot rendeltem a festéshez, parkettázáshoz stb...

- És te most azt hiszed...

- Nem hiszem. Tudom. – mosolygott, és egy kulcsot vett elő a zsebéből. A kulcs a másik hálószobát nyitotta. Minden bizonnyal ott vannak az említett személyes dolgai. – Legfőképp ezt a hálót kéne kipofozni egy kicsit. – nézett be a szobába. Akármennyire is ellenemre esett festegetni, ez egy jó alkalom volt arra, hogy belenézzek a személyes dolgaiba.

- Felöltözöm. – szóltam halkan.

Az elkövetkező pár nap a szoba festésével telt el. Jimin reggel jött, este ment. Este mindig bezárta a szoba ajtaját, így nem volt lehetőségem egyedül maradni, és belenézni a kóddal levédett széfjébe.

Egyik reggel szokatlanul nem Jimin ajtócsengetésére ébredtem, hanem a telefonom csörgésére. Álmosan emeltem fülemhez a telefont.

- Tessék. Moon Seol Ah vagyok.

- Szia. – egy mély, nyugodt férfihang szólt a telefonba. – Min Yoongi vagyok.

- Á... – reagáltam ugyanolyan nyugodtan hangnemben, majd leesett, hogy kivel is beszélek. – Á! – pattantak ki a szemeim.

- Lenne egy kérésem feléd, azért hívtalak fel. Esetleg van időd ma?

- Á... ööö... eee...

Yoongi a reakcióm miatt kicsit zavartan folytatta:

- Egy új rap szöveget készítek éppen. Lenne benne pár angolul megírt rész is. Sajnos, Nam Jun nagyon kimerült az elmúlt pár hétben, ezért hazament a szüleihez. Nekem a hét végére viszont be kellene fejeznem a dalszöveget.

- Ja... vagyis – ráztam meg a fejem. – Persze!

- Szuper, kösz. SMS-ben elküldöm a stúdió címét. 1 óra múlva találkozunk.

Sietve vettem át ruháimat. Közben Jimin-től is kaptam egy SMS-t, hogy ma csak délután fog ráérni valamilyen fotózás miatt.

Sietve hagytam el a lakást. Hívtam a liftet, ami jött is nem olyan sokára. Ahogy beszálltam lépteket hallottam közeledni a lift felé. Egy lány szaladt a lifthez, én pedig megtartottam neki az ajtót, hogy el tudja érni.

- Nagyon köszönöm. – mosolygott rám a lány, szaporán véve a levegőt. Egymásra néztünk. Hátrafogott hosszú barna haja volt, tőlem vagy 10 centivel magasabb. Igazi modell alkatnak látszott, bár ezt eléggé takarta hosszú, térdig érő, fekete kabátja. – Még nem láttalak itt, nemrég költöztél ide?

- Á, igen. Egy ideig itt húzom meg magam. – mosolyodtam el kínosan.

- Értem. Nagyon örülök, Bae Chae Won vagyok. – nyújtotta kezét

- Moon Seol Ah. – viszonoztam kézfogását. Nagyon kedves életvidám lánynak tűnt, akinek két hozzám intézett mondata is elég volt ahhoz, hogy felvidítsa a napomat.

Nagyjából háromnegyed óra volt, mire eljutottam a Yoongi által megadott címre. Kiderült, hogy a lakásába invitált, ahol van egy külön stúdiója.

- Gyere be. – nyitotta ki nekem az ajtót. – Reggeliztél? – nyújtott felém egy rúd kimpabot.

- Á, még nem. – félénken vetem el kezéből, majd körülnéztem. A lakása stílusosan volt berendezve, minden modern volt, ragyogott a tisztaságtól.

- A stúdió balra lesz. Remélem, nem háborgattam nyugalmadat a hívásommal.

- Á, háborgatni... Ez már aztán tényleg csak hab a... – nevettem el magam kínomban Jimin-re gondolva.

- Amúgy, neked az a szokásod, hogy minden mondatot á betűvel kezdesz?

- Á, nem... Vagyis nem, csak... Na mindegy. – ráztam meg a fejem. – Hol találom a dalszöveget a stúdióban, amit meg kellene néznem?

- Ahogy belépsz az ajtóval szemben lévő polcon van egy sárga mappa. Azt vedd le, nyisd ki, én is megyek mindjárt. – mondta, és a konyha felé vette az irányt.

Bólintottam és beléptem a stúdiójába. Rögtön megláttam a sárga mappát. Ahogy kivettem, véletlen egy kis dobozkát is kirántottam a mappával együtt. Ijedten kaptam a doboz után, ami a földre esett. Az eséstől lejött a fedele és tisztán láttam a tartalmát. Yoongi stúdiójában egy pontosan ugyanolyan gyűrű volt, mint amit gimis koromban Jimin adott nekem, mielőtt eltávozott volna. Ijedten kaptam a nyakamba, és vettem elő a gyűrűből lett nyakláncomat.

- Ez hogy...? – pislogtam magam elé értetlenkedve, miközben letérdeltem a földön heverő dobozka elé. Egyik kezemben a nyakláncomat másik kezemben a talált gyűrűt szorongattam.

- Te mégis mit művelsz?! – Yoongi mérges kiáltása térített magamhoz.