𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Első találkozás - Jungkook

ᒍUИ⅁ʞOOʞ🖤

Fáradt sóhaj hagyja el ajkaimat. Reggel korában keltem az átlagnál mivel az egyik munkatársamat kellett helyettesítenem. Persze a saját műszakomat is lekellett nyomnom. Egy kifőzdében vagyok konyhai kisegítő, de csak addig míg lenem teszem a diplomámat és nem szedem meg magamat úgy pénzzel, hogy nyitni tudjak egy kozmetikai szalont. Az még legalább nyolc hónap plusz-mínusz kitudja mennyi. Mindegy ha meg is lesz a vizsgám az legalább már elég ahhoz, hogy felmutassam egy-két szalonnak és akkor már nem hagyma szaggal megyek haza. De azt hiszem ezzen ráérek még agyalni hisz nyolc hónap sok idő. Anyám szerint annyi idő alatt akár el is mehetek egy buliba ahol találkozom valakivel és mielőtt megtörténne az első komolyabb randink már várandós leszek. Pff abból nem eszik. A húszas éveim elején járok, végre kiszabadultam a családi fészekből ahol mindig is megmondták mit kellene tennem. Kár, hogy ezekre a szabályokra én magasról tettem. Sőt az ellenkezőjét csináltam sokszor. Szabad lelkű vagyok és szabad szájú. Talán túlságosan is. Emiatt (is) sokszor kerültem bajba. Annak érdekében pedig, hogy ne kopaszodjak meg hamar amit ugye a suli nagymenői biztosítottak volna, apám beíratott harcművészeti órákra. Onnétól kezdve pedig nem volt megállás. Végük volt a ribancoknak.

– Elnézést kisasszony – szólt hozzám egy idősebb Úr.

–Tessék?

– Szabad ön mellett ez a hely?

– Ohh persze jöjjön csak – keltem fel a helyemről.

– Nem akarom, hogy miattam álljon.

– Semmi baj. Lassan úgy is felkellett volna. A következő megállónál leszállok. – Az Úr csak bólintott majd elfoglalta a helyemet. Az ajtó üvegén keresztül kémleltem a város. Egy néni galambokat etet miközben egy másik vele egyidős asszonnyal beszélgetett, friss házasok sétálgattam maguk előtt babakocsival baráti társaságok mentek csoportosulva. Sokuk iskolai egyenruhát viselt. A busz lassítani kezdett. Még egy sarok és megérkezünk. De még a sarok előtt feltűnt egy szemüveges srác aki szint úgy iskolai egyenruhát viselt és eszeveszettül rohant, mögötte pedig ott loholt három másik diák. Az egyikük utána dobott valamit, ami el is találta a srác táskáját emiatt pedig hangosan nevettek. A busz ekkor bekanyarodott és hiába nyújtottam vissza felé a nyakamat már nem láthattam őket.
Zaklatók. Megismerem az embereknek ezt a fajtáját. Volt benne részem ahogy a húgomnak is. Tudom mit tud tenni egy ember önbecsülésével ha téged helyeznek a vicc közép pontjába. Az agyamat egyből elöntötte a düh, és a szívem is hevesebben kezdett el verni az adrenalintól mert tudom, ha kinyílik a busz ajtaja utánuk megyek.
Ahogy megállunk és kinyílik az ajtó elsőként szállok le és futni kezdek. Nem tudok parancsolni magamnak. Nem tudna megállítani senki. Az ösztöneim hajtanak. Ha akarnék se tudnék olyan ember lenni aki elnéz egy ilyen tett fölött. Nem megy. Mert pontosan tudom, milyen érzés bántalmazottnak lenni. És pont ezért nem tudok beállni a csendben fejüket elfordítok sorába.
A város azon szakaszában találtam meg őket ahol kevesebb ember jár. Akik el is mentek csak rosszallóan néztek a négy fiatalra akiknek hangos kacaja és ócsárló szavai vízhangot vertek a környéken. Senki sem állt meg, hogy segítsenek a srácnak.
Nagy levegőt vettem és elindultam a három nekem hátat mutatót egyénnek.

– Na mi van pápaszem? Félsz? – Kérdezte tőle a szőke.

– Chan néz csak rá mindjárt behunyózik a gatyájába! – Röhögött örült módjára a vörös.

– Van egy filced?

– Nekem van – nyújtotta át a kupak nélküli alkoholos filcet a pink hajú harmadik.

– Nos pápaszem, döntsd el mi legyen a homlokodra írva. Hogy mekkora lúzer vagy, vagy inkább rajzoljak egy méretes vastag faszt a szádhoz közel, hogy megtudja mindenki mekkora egy kéjenc faszt szopó buzi is vagy!