𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/3. - Yoongi

YOOИ⅁I🤍

A házat megtöltötte a hangzavar. Nos nem azért mert építkezés folyna nálunk vagy a bangtan tagok esetleg az én barátnőim lennének itt. Annál sokkalta rosszabb.

Anyám és az anyósom.

Igazából valahol az én hibám az egész. Elég nagy hassal közlekedtem és Yoongi megjegyezte, hogy megnyugodna ha valaki itt lenne velem, mert nyilván ő a munkája miatt az ideje nagy részében nincs otthon így nem tud figyelni rám. A munkájára nem tud száz százalékosan figyelni mert az agya egy része folyamatosan azon kattog, hogy mi van velem. Esetleg történhetet e valami baj vagy a kicsivel. Bár fogalmam sincs miért lenne, de megértettem aggályait így engedtem neki. Az anyós meg nem volt rest azonnal ugrott amikor Yoongi megemlítette, hogy aggódik. Talán vele még nem is lenne annyira gázos a helyzet hisz a személyiségünk, a gondolkodásunk megeggyezik.

A baj ott kezdődött mikor anyuval beszéltem telefonon és meghallodta a háttérben Yoongi anyukájának hangját. Szigorú hangsúllyal magyarázatott kért mire kibukott belőlem az igazság,hogy igazából besegít itthon és a személyes bébiszitteremet játsza. Na anyukámnál akkor durrant el valami és a beszélgettésünk után két óra múlva megis jelent utazó táskával a bejárati ajtó előtt mondván én az ő lánya vagyok, az ő unokája van bennem ezért neki is van joga, hogy vigyázzon ránk. Persze az anyós is rákontrázott, hogy a fia gyermeke és az Ő unokája akit a szívem alatt hordok szóval neki is ugyan annyi joga van.

Ők ketten sose bírtak meglenni egy légtérben sokáig. Túlságosan eltérő a személyiségük. Ha valamelyiküket idegesít valami egy másik emberben akkor az a tulajdonság tuti megvan a másikkal szemben. Örökkös háborús mező lett a házunkból. Yoongi próbálta felfogni úgy a dolgot, hogy legalább négy szem figyel engem, de sokszor az arcomat látva elgondolkodott, hogy mindenki elküld a francba itthonról, de inkább a békesség nevében csak rendett teremtett a maga stílusában.

Akkor viszonylag tűrhető minden, de a jelenlegi helyzetben amikor kilométerekkel arébb van kitőr a káosz. Egy szempillangás alatt.

Most jelenleg valami kaspókon veszekszenek, hogy mégis az ilyen daraboknak hol a helye miközben magamban azon gondolkodtam, hogy egyáltalán azok honnan jöttek? Ki mondta, hogy akarok ilyet? Miért veszik birtoklóba a házamat?

De már nem bírtam velük veszekedni, mert olyankor bezzeg összefognak, utána meg egy-egy banánnal a gyümölcsös tálból agyon tudnák püffölni egymást.
A fejem már zúgni kezdett tőlük ugyhogy inkább úgy gondoltam felsétálok az emeleti erkélyre. A kis karosszékembe ülve tárcsázta az emberemet aki az ötödik csengés után fel is vette.

- Szia mazsolám! Na mi a helyzett? - Köszönt bele nagy vidáman.

- Apa én ezt nem bírom sokáig!

- Már megint min megy a cica harc?

- Azon, hogy hova tegyék a kaspókat! - Dőltem előre a székben miközben kezemmel gesztikuláltam bár apukám ezt tuti nem láttja.

- Milyen kaspó?

- Na ez meg a másik! Fogalmam sincs honnan szedték elő őket mert én nem kértem ilyen vackokat és tuti biztos, hogy Yoongs sem.

- Jaaj Istenem. Szóval ha jól értelmezem anyád megint rendezkedik.

- Elég rendessen. Alig várom, hogy elhúzzanak innen mind a ketten.

- Elhiszem mazsolám.

- Legközelebb te felügyelsz az kurva élet!

- Rendben van! - Nevetett fel jó ízűen. - Ezt megbeszéltük. De mond csak a drága férj urad is tudja, hogy lesz még egy kisunokám?