𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Az első találkozás - Jin

    ᒍIИ 💚

Nyakmasszírozva lépek ki a kis ruha üzletből ahol mindennap napi nyolc órában dolgozom. Szeretem a kereskedelmet amit szerintem ritkán hall az ember, de én tényleg szeretem. Szeretek eladni klassz dolgokat embereknek akiket ez esetleges boldogsággal tölt el. Azonban a mai nap még nekem is túl fárasztó volt. Pedig a Nap most is kellemesen süt a kora tavaszi délutánban, az utcai szövet kabátom is bal könyökhajlatomon pihen. Szóval igazából nem lenne okom miért panaszkodni. De ma egyszerűen ilyen a hangulatom. Egy cukrászda mellett sétálok el ahonnét finom édeskés illat árad a járó kellőkre. Megint tele van, de én ennek örülök. A pultos lányok gyakran vásárolnak nálunk és mondhatni elég jóban is vagyunk. Mikor elhalladok a kitámasztott bejárat előtt egyikük észre is vesz és mosolyogva integet, amit viszonzok is neki. Azonban a mosoly hamar lehervad az arcomról amikor megpillantom az utca túl oldalán lévő exemet. Egy csokor gyönyörűen becsomagolt fehér liliommal a kezében ami a kedvenc virágom. A munkahelyem is itt van a túl oldalt, és a napokban kapott "gyere vissza hozzám" sms sem lehet véletlen. Baszki ez hozzám akar jönni. Nem értem, hogy egyes emberek információ befogadó képessége miért nem képes normálisan működni. Nálam a nem, az NEM. Ez ilyen egyszerű. Volt alkalma változtatni a kapcsolatunkban, nem egyszer veszekedtem vele, hogy nem a szolgája vagyok, hanem a barátnője. De minduntalan azt szajkózta, hogy sajnálja és, hogy ígéri többet fog besegíteni. Egy nagy szart. Amikor pedig megmondtam neki, hogy ezt nem csinálom tovább csak annyit válaszol "jól van akkor menjél". Ennek már két hónapja. Az utóbbi két hétben kezdett fel-fel újra bukkani. Gondolom nem talált magának olyan nőt aki mosná a szaros alsó gatyáját. Hát én se fogom az már tuti. Ugy gondolom túl sokat bámészkodhadtam mert azt veszem észre, hogy engem néz és szélesen elmosolyodik,majd megindul a zebra felé de a lámpa pont akkor váltott át pirosra.
Remek kaptam egy kis előnyt a menekülésre. Körbe pillantok de a közelembe persze alig van bokor vagy fa ahová elbújhatnék. Jó mondjuk ez elég béna próbálkozás lenne és hát nem utolsó sorban szánalmas is, de hát basszus, jobb ötlet hirtelen nem ugrik be. A cukrázda másik bejáratán két srác lép ki. Látszólag búcsúzó félben vannak. Intenek egymásnak és az egyikük elindul egyenesen, a másik pedig szembe fordul velem és megindul felém. Mintha hozzám is akarna jönni. És ahogy ez a srác.. Srác!? Mit srác inkább férfi ahogy kinéz, magas széles vállak, éjfekete haj, dús száj. Na most ő vagy modell vagy egy félisten. Vagy egy modell félisten. Amíg ezen morfondírozok lassan már odáig juttunk, hogy elis sétál mellettem, de én észbe kapva utána fogok, mire nem csoda módon megdöbbenve néz le rám.

- Szia ismerjük egymást? - Kérdezi rám emelve gyönyörű barna íriszeit. ÚrIsten T/N most ne olvadj feltűnően.

- Izé.. - tűröm fülem mögé egy tincsemet. -Nem.. az a helyzet, hogy nem. De.. Khm.. Szeretnélek megkérni, hogy tettetnéd azt, hogy ismerjük egymást.

- Miért tennék ilyet? - Forduk egész törzsével felém.

- Hát azért mert.. Láttod a zebránál lévő okádék zöld polós szemüveges srácot - mondom neki de én hátra se nézek, ő azonban oda pillant.

- Aki a nagymamának segít? - Ekkor kicsit hátra fordulok , hogy biztosan ő az. És igen ő, így aprót bollintok. - Mi van vele?

- Az exem, és nagyon úgy néz ki, hogy ide akar jönni.

- Rendes csávónak néz ki.

- Nem, nem az! - Tagadom egyből. - Figyelj, nem kérem sokat, csakhogy tegyél úgy mintha régóta ismernénk egymást és dumáljunk, hogy vele ne kelljen. Sőt ha nem gond, elis sétálok veled a sarokig és egy következő megállónál felszállok egy buszra.

- Azért ez elég felelőtlen és veszélyes, hogy megkérsz egy vadidegent, hogy elsétálhass vele. Igazából szívesen segítek, de lehetek akár sorozat gyilkos is, aki megakarhat szúrkálni.