𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/2. - Namjoon

ИAMᒍOOИ💙

A szombatjaink általában a lustálkodásról és együtt töltésekről szokott szólni. Néha a kanapén egymással szembe ülve szoktunk olvasni. Van mikor Namjoon dalszövegeket firkál miközben én előtte legozok. Ám ezeket a csendes időtöltésünket most félre tettük, s emiatt szokatlan hangzavar tölti be az otthonunkat, amit nem bánok.

A hatodik hónapba járok és már úgy voltunk vele, hogy épp itt az ideje annak, hogy megcsináljuk a gyerekszobát. A festése már megvolt, de Namjoon ragaszkodott hozzá, hogy a többit ő maga mint a férfi és lassan apa akarja a gyerekének össze eszkábálni. A kiságyat, kisszekrényt ilyeneket. Nos nyilván mindenki tisztába volt vele, hogy ez nem jöhet össze neki egyedül, tekintve, hogy engem nem akart a "nagy megerőltetéseknek" kitenni, így úgy gondolta, hogy a Bangtan fiúkat szervezi be. Igaz csak ketten vannak de ez is meghozza a kellő jó kedvet.

Én Y/N-nel, Hobi barátnőjével a konyhában készítettem az ebédet - oké én ülve paníroztam a húst, ő meg sütötte ki azokat - de jól elvoltunk miközben a távolból hallodtuk az "ácsmesterek" munkálatait. Hobi nevetése betöltötte az egész házat amikor nyilván valóan szerelmem valamit teljesen fordítva akart csinálni. Még szerencse, hogy itt volt Yoongi is aki amúgy is ért ahhoz hogyan kell a dolgokat össze rakni.

- Azt hiszem ránézek a fiúkra, míg föl a rizs. - Tápászkodtam fel a bár székről és indultam meg a gyerek szoba felé. Yoongi a kiságy egyik deszkáját tartotta, próbálta egybe pattintani a kettőt, Nam ugyanúgy tartva a lécet segített neki, miközben Hobi a hozzá szükséges eszközöket tartotta. - Na összejönn a mutatvány? - Kérdeztem tőlük mosolyogva.

- Hogyne jönne össze! - Mondta Yoongi szemét folyamatosan a lécen tartva majd egy hírtelen mozdulattal a helyére igazította. - Na ez ennyi volt!

- Nem fog szétesni? - Kérdeztem, miközben oda sétáltam a kiságyhoz, megfogva egyik kezemmel pedig elkezdtem rázni.

- Nem fog ez. Yoongi csinálta! - Biztosított Hoseok.

- Ettől megnyugodtam. - Néztem rá mosolyogva majd férjemre vezedtem tekintettemet és fel-le mozgadtam a szemöldökeimet kihívóan.

- Tetszik? - Simitott ő is végig nagy tenyerével a faszerkezeten.

- Nagyon. Alig várom , hogy benne aludjon a kis szaros.

- Milyen kis aranyos jelzővel illeted! - Jegyezte meg Yoongi mosolyogva mellette Hobi meg felkacagott.

- Ez van. Ahj alig várom már, hogy bepakolhassam azt a táskányi ruhát, meg mindent ide.

- Belaknád? - Simitott az oldalamra Nam.

- Be - adtam neki egy futó csókot ajkaira, elválva tőle, ő még oldalt a fejem bubját is megajándékozta eggyel. - Elvileg a futár hétfőn hozza a nagy Koya plüsst.

- Akkor az egész Koya tematikájú lesz? - Kérdezte Hobi.

- Hát nagyjából. De például majd ami az ágyfelett fog lógni kis figurás basszászos lófasz, fogalmam sincs, hogy hívják, na azon rajta lesz az összes figura.

- Nagyon cuki lesz! - Jegyezte meg Hobi.

- Tudom!

- Srácok kész az ebéd! - Üvöltött a konyhából Y/N kisvártatva pedig megis érkezett a konyhából a szobába. - Hű jól néz ki eddig. Tetszik ez a kék szín a kiságy faszínével.

- Hát ha már lakberendező cégnél dolgozzom ennyi kis esztétikám lehet. - Néztem körbe én is, elégedetten. Még ebéd után egy-két polcot összekell ütniük a fiúknak, de amit eddig csináltak az határozottan az álmom. Mondjuk az egész életem az és még az is lesz. Nammal és majd a picurral.

- Jaah.. Na gyertek egyetek - fordult ki a szobából, nyomában pedig Hobi kövedte. - Te is segítettél vagy csak a hangulatott hoztad? - Kérdezte párjától.

- Ezt most komolyan kérdezed? Még szép, hogy...

-... a hangulatott csinálta! - Szólt közbe Yoongi.

- Hyung elmehetsz te is a...

Mi Nammal össze bújva nézelődtünk körbe.

- Tényleg tetszik? - Tette fel a kérdést fürkésző tekintette arcomat vizsgálta az igazi érzéseimet keresve. De nem hazudok ha azt mondom imádom.

- Sokkal jóbban mint ahogy azt megálmodtam.

- Ennek nagyon örülök. - Szorított izmos mellkasához.

- Jó ötlet volt, hogy áthívtad a fiúkat. Vagyis az nagyon tetszik, hogy ti dolgoztatok rajta és nem valami idegen keze van benne.

- Pedig úgy láttam aggódsz. - Nézett rám mosolyogva.

- Hát elképzelni téged szögekkel a kezedben felért egy imával és sebbtapaszok hadával, de hálIstenek nem történt semmi. Eddig!

- Igazán kedves vagy, mondták már?

- Igen. - Mosolyogtam rá, ő pedig homlokom csókolt. - Na gyere - fogtam meg a kezét - biztos éhes vagy.

- Tudnék enni.

Amint kiléptünk arcomat grimaszra húztam, felsziszentem és a hasamhoz kaptam. - Mi a baj? - Aggódalmaskodott egyből Joonie. - Minden rendben?

- Persze. - Egyenesedtem fel. - Csak mostanában a fiad rákapott arra, hogy szétrúgja a vesémet.

- Ehj. - Hajolt le a hasamhoz. - Z/N ne rúgdosd ott anyut, fáj neki. - Majd adott egy puszit is rá én pedig csak mosolyogva megsimitottam a feje bubját.

Ma reggel úgy keltem, hogy azt motyogtam Namjoon. No comment.

De nem volt kérdés, hogy ma akkor új résznek kell íródnia. 🤗

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤