𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/2. - Jungkook

ᒍUИ⅁ʞOOʞ🖤

– Ez hihetetlen basszus, komolyan mondom, hogy ebben a házban mindig eltűnik valami! Örökkön-örökké keresni kell mindent mert semmi sincs meg – túrtam szét bosszankodva a nappali szekrényen lévő kiskosarat ezzel kitakarva Jungkook előtt a TV-t aki játszani készült.

– Mit keresel?

– Mit-mit? Hát a fekete szemceruzámat, nem láttad? – Néztem rá, de ő csak értelmes fejet vágott amitől jobban felrántottam magam agyban. – Most mit nézel ilyen értelmesen? Láttad vagy sem?
Vagy te vetted el? Ha igen, mi a francért nem tudod visszatenni oda ahonnét elvetted?

– Már miért vettem volna el? Minek kellene nekem a te szenceruzád? – Mondta már kissé indulatosan.

– Mit tudom én mert talán ez Korea és itt dívat, hogy a faszik is sminkelik magukat!?

– Na jól van, nyugodj le! Nem lát..

– Jungkook – vágtam a szavába – öt kibebasszott percet kapsz, hogy előkerítsd nekem, mert tuti biztos, hogy te voltál. Úgyhogy álljál neki mert Isten bizony olyat mondok amit még én magam is megbánok! – Azzal fakképnél hagyva mentem vissza a szobába.

Ezer meg egy éve nem találkoztam a legjobb barátnőmmel June-nal. Ő amerikai, oda köti a munkája és most végre hazajött ugyhogy alig vártam, hogy megbeszéljük a világ összes dolgát, kezdve azzal, hogy milyen állapotosnak lenni. Mert néha nagyon is fárasztó. Kezdve az érzelmihullámvasúttól az alváshiányig, mert, hogy a nővekvő hasam miatt hason se tudok feküdni ahogy szoktam emiatt forgolodok míg megtalálom a megfelelő pózt. Jungkooknak emiatt nem is tudna piheni, úgyhogy már egy ideje a vendégszobában alszik, ami megint csak kikészít mert hiányzik az ölelő karjai, az illata, a teste melege. De ha meg mellettem van akkor meg az a bajom, hogy olyan meleget áraszt amitől pláne nem tudok aludni emiatt pedig még idegbetegebb leszek. Csoda, hogy még nem hagyott el szerencsétlen mert őszintén megmondva sokszor már nekem van saját magamból elegem.

A sminkes szekrényemet újra végig kutatom hátha nem vettem valamit észre, de mivel nyilván ott nincs belenéztem Jungkookéba mert IGEN, neki is van. Kutatásom eredménytelenre sikeredet és leülve az ágyra már a sírás kerülgetett amikor megjelent az ajtóban a párom, két ujja között meglengetve a keresett tárgyat.

– Úgy tudtam, hogy te tetted el, de...

– A táskádban volt! – Szólt közbe nyugodtan,ami tőle szokatlan, de azt hiszem egyre jobban kezeli a hisztijeimet.

– Melyikbe? – Néztem rá döbbebten.

– A feketébe. – Dobta nekem oda amit én kétkézzel elkaptam.

– Jófej vagy, van ötszázhuszinnyolc fekete táskám!

– Jaah nem lenne rossz ha pártól megszabadulnál! – Azzal sarkon fordult és otthagyott.

Idegesen hajamba turtam és tükör elé állva kihúztam a szememmet. Mikor ezzel megvoltam puffogva léptem ki a szobából.

Mérges voltam magamra, a hormonjaimra amiért ilyen elviselhetetlen vagyok főleg azokkal, azzal akit a legjobban szerettek. Jungkook pedig mint megértő társ még nagyjából jól is kezeli a dolgokat. Ami meg néha még idegesítőbb is, mint például most.

A kabátomat vettem az előtérbe, mikor ő már a TV előtt ülve fogva a konzolt lépegetett a játék menűjébe. Belebújtam a kényelmes sportcipőmbe és már hajoltam volna le, hogy bekössen, de akadályba ütköztem. A hasam.

Amióta elkezdett egyre jobban nőni átváltottam a bele bújós darabokhoz és leszoktam az olyanokról mint lehajolni és felvenni, bekötni vagy csatolni a cipőt. Megoldottam egy cipő kanál segítségével.
Megtehetném, hogy felveszek egy másik cipőt, de nem megy. Fejben már eldöntöttem, hogy ebbe megyek, csak éppen a részletek kimaradtak.

Mélyet sóhajtva mentem be vissza a lakásba a videojátékozó barátom elé aki kérdőn nézett rám. Feltettem praclimat a térdére, majd ráse nézve oldalra fordítva a fejemet kértem:

– Kösd meg! Kérlek! – Mottyogtam vagy inkább morogtam amin ő elmosolyodott és magamellé téve a konzolt megfogta a fűzömet és megkötötte. Duplán. Majd lábat cseréltem és ugyanezt megtette a jobbomon is.

– Kösz! – Léptem volna el tőle mire elkapta a csuklomat és visszafordított maga elé. Rám nézett, majd nagy tenyereit óvatosan a derekamra helyezve húzott közelebb magához. Eléérve pedig szemmagasságba kerül a hasammal, amihez odahajolva adott neki egy hosszú puszit.

– Z/N nagyon vigyázz anyára mert kicsit szétszórt és zabos! – Mondta a hasamnak, nekem meg kedvem lett volna lecsapni. Pedig igazat mondott. Majd tekintettét vissza rám vezette. – Mikor jöttök haza?

– Nem tudom. Nem maradok sokkáig – néztem bele őzike szemeibe ami meglágyított. Ha így néz egyszerűen nem lehet rá sokkáig haragudni. Ujjaimat  hosszúra hagyott hajába vezettem úgy simogadtam meg busa fejét.

– Jó. Várni fogok rátok!

– Rendben. – Lehajolva ajkaihoz adtam neki egy "sziamostpáróráignemláttjukegymást" csókot, majd elfordulva indultam kifelé. – Amúgy – fordultam vissza az ajtóból. – Sajnálom, hogy egy hisztis picsa voltam! És bunkó! – Ettől a mondatomtól Jk felpattant a helyéről és gyors léptekkel elém állva a falnak döntött és szenvedélyesen megcsókolt. Jó hosszúra sikerült a csók amibe teljesen beleszédültem, hasamban lévő eddig sziesztázó pillangók pedig munkához láttak és együttes erővel csapkodtak. – Ezt most miért kaptam? – Néztem rá mosolyogva, miután elváltunk.

– Mert elismerted, hogy hibáztál! És mert nagyon szeretlek! – Ettől a mondatától most én hajoltam ajkaira és még párpercig feltartottuk egymást. – Na menj! – Invitált kifelé mikor elszakadtunk egymástól. – Érezd jól magad!

– Te is – intettem vissza.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤