𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/3. - Jungkook

ᒍUИ⅁ʞOOʞ🖤

– Y/N nem láttad a Bombomat?

– A mit?

– Az Army Bombomat mondom, nem láttad? – Sétálok be a nappaliba ahol legjobb barátnőm a kanapén ülve nyomkodja a telefonját, de kérdésemre most körbe néz hátha megláttja a keresett tárgyat.

– Itt van! – Veszi fel maga mellől és felém nyújtja amit megköszönve elveszek, bekapcsolom és mellé ülök.

A terhességemnek egy jelentős hónapjában vagyok - a fináléban - ezért úgy döntöttem, hogy nem kockáztatok semmit és nem megyek el a BTS hazai koncertjére - hiába a színpad mögül néztem volna őket. Hanem itthon Y/N-nel a tv előtt ülve nézzük élőben. A visszaszámlálás már elkezdődött s mikor épp annyit ütött az óra elis kezdődött.

Azt nem kell ragózni, hogy egy ilyen "koncert élmény" nem lesz sose olyan mintha ott állhatnál a tömegben a lila óceánban ahol eggyé vállik a lelked a zenével, de azért próbáltuk mi is kihozni a maximumot a dologból. Max hangerőn üvöltettük és teli totokból énekeltük a legnagyobb slágereket. Néha még felis pattantam én is és ugrálva táncoltunk. Mondjuk utána megakartam halni, de az mellékes.

A finálé közelettével azonban bennem kezdett valami megváltozni. Éppen Jimin beszélt a közönségnek amikor élesgörcsöt éreztem meg a hasamban. Y/N aggódva lépett oda hozzám mire azt éreztem mintha bepisiltem volna.

– Na ne!? Nenenene! – Adtam hangot kiakadásomnak.

– Mi a baj? – Nézet rám aggódva.

– Azt hiszem, hogy elfolyt a magzatvíz! – Néztem a lábam közé aztán rá.

– Micsoda?

– O-oké semmi pánik – pánikoltam. – Bekell mennünk a kórházba!

– Beviszlek! – Jelentette ki, de jobban bele gondolva lehet, hogy csak magának.

– Ezt én is így gondoltam! – Morogtam kissé. A tv-t kikapcsolva mentünk a bejárati ajtón át a kocsihoz,amibe bepattanva már száguldottunk is a kórházba.

Nos nem egészen így képzeltem el a helyzetett. Valahogy az a kép volt bennem, hogy szépen összekészülődök egy kisebb utazó táskába, bemegyek a kórházba NYUGODT körülmények között, szépen felöltözve és akkor majd Jungkookal egymást kezét fogva "közössen" kihordjuk a gyerekünket.
Ehhez képest Y/N-nel vagyok mert a párom jelenleg koncertet add még legalább húsz percig. Én pedig a hátcsó ülésen vagyok otthoni papucsban, mackónadrágban és fölsőben. A hajam kocosan kontyba hagytam, de igazából lese szarom, hogy-hogy nézek ki mert jelenleg a fájdalom minden figyelmemet odaköveteli.

Y/N próbált tanácsokat osztogatni vagy megnyugtatni olyanokkal, hogy vegyek mély lélegzetett, nyugodjak meg és, hogy hamarosan odaérünk,miközben én megállás nélkül szidtam mindent is.
Annyit magamból azért kitudtam prüsszkölni, hogy üzenjek Jk-nek. Még szerencse, hogy huszonegyedik század lévén a telefon szinte az emberekhez ragatt és ezt előbb felfogtam mint a kabátomat.

Nyuszii🐰❤️
Ha vége a koncertnek gyere a kórházba. Azt hiszem ma este apa leszel.

Éppen a zsebembe csúsztatom be a telefonom mikor láttom barátnőm lassít.

– A francba! – Mérgelődik.

– Most meg miért állsz le?

– Rendőr! – Az ablakát lehajtotta ahova komotosan odais battyogott a nyevenes éveiben járó tiszt. – Jó estét biztos úr!