𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandosság 1. - NamJoon

ИAMᒍOOИ💙
Amikor megtudja, hogy terhes vagy

Szatyrokkal a kezemben térek haza és ilyenkor jövökrá, hogy jó ötlet volt Namtól az, hogy vett nekem is egy autót (bár sosem szerettem vezetni), mert ezt a rengetteg holmit már nem igazán tudtam volna buszról haza cipelni.

Az étellel, tísztító szerekkel megrakott papír táskákkal egyensúlyóztam a konyháig amikor megláttam a grizzly méretű férjemet a teraszon fejhallgatóval a fején festegetni.

Miután minden csomagomat gondosan letettem a konyhapultra biztosítva, hogy nem dől el és nem fog millió helyre gurulni belőle a cuccos, kissonfordáltam mellé. Nagyon bele van merülve a "munkájába" ugyanis nesznek sem vélte, hogy valaki háta mögött eltolta a tollóajtót és leguggolt mögé.

Megvártam míg elveszi az ecsetet a vászonról, hisz végülis nem akartam, hogy esetleg ha megijed elcsúszon az ecsete és emiatt a több órás munkája mehessen a kukába. A megfelelő időpontban hóna alatt átnyúlva öleltem magamhoz. Nem ugrott meg mint ahogy vártam, viszont egy kézzel leemelte magáról a füllest, felémfordulva pedig balkezével rá simított arcomra.

- Szia Jagiya megérkeztél?

- Ahogy láttod - morgom bele lehunyt szemmel a hátába, miközben föl-le simitom tenyeremet izmos mellkasán.

- Merre jártál?

- Merre nem!? - Kijelentésemen elnevette magát ami az én arcomra is mosolyt csalt.

- És miket vettél?

- Ahh undorító felnőtt dolgokat. Kaját, tísztítószert meg ilyeneket.

- Ezek undoríróak? - Kérdezte komolyan, de éreztem, hogy arcán ott táncol egy mosoly ami előhozza imádni való gödröcskéit.

- Igen. Előtted nem kellett ilyenekre költenem. Hiányzik azaz idő amikor még az összes pénzem albumokra meg könyvekre ment el.

- Ezeket most is megveheted.

- Jaah tudom. Csak mellette kell klotyó papír ha valamivel kiakarjuk törölni a szaros vallogunkat.

- T/N! - Nevetett fel újra.

- Ne nevess! - De csak nem hagyta abba, én pedig ezt az alkalmat választottam arra, hogy megharapjam.

- Áh ne harapj! - Nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

- Miért ne? A húgom szerint amit megharapunk az már a miénk!

- Így is a tiéd vagyok már öt éve.

- Jaah tudom - paskoltam meg a megharapott területet, miközben lassan felálltam guggoló helyzetemból. - De azért jobb biztosra menni.

- Értem. És csókot már nem is kapok? - Nézett fel rám kisvártatva, mire két kezem közé fogtam arcát, ráhajolva hosszasan megcsókoltam.

- Amúgy - váltam el tőle. - Vettem végre egy cipőt!

- Na végre! Olyat amilyet szerettél volna?

- Ahha.. megnézed?

- Persze. - Izgatottan ugrodtam fel és futottam be a szobába. Felfogtam az adidas dobozomat és visszamentem a teraszra.

- Nagyon kényelmes, divatos és mindenhez passzol. Imádom jó lesz ez. - Nyújtottam oda neki. Vissza bementem a házba azt szimulálva, hogy pakolászodok miközben csak a reakciójára voltam kiváncsi.

Namjoon kinyitotta a dobozt, egy pillanatra megállt. Kivette a fehér kis babáknak való cipőt.

- Szerelmem szerintem visszakell menned a boltba!

- Mert? - Kérdezem.

- Mert ez a cipő nem lesz jó neked!

- Már hogyne lenne jó? - Sétálok ki hozzá, mire ő felmutatja a kis cipőt. Elveszem tőle és megnézegettem. - Hát ez tényleg nem lesz jó nekem. - Bigyesztem le alsó ajkamat.

- Gondolod!? - Mosolyodott el szélesen.

- Na mindegy. Azért nem viszem vissza. Majd a pocak lakó elhordja. - Sétálok vissza be a házba, kezemben a cipővel.

Namjoon egy újabb ecsetért nyúlt, de megakadt a mozdulatban. A fogaskerekek nagyon mozogtak, kis idő után felfogta a másik fél kiscipőt besétált hozzám a konyhába.

- Hogy érted azt, hogy a pocak lakó elhorja?

- Úgy hogyha megszületik, akkor mikor annyi idős lesz felveheti.

- Megszületik!? T/N az a helyzet, hogy.. Aah.. azt hiszem kicsit összezavarodtam! - Jelenti ki és a kiscipőre tekint le.

- Azt láttom. - Tettem le a kezemből az uborkát a pultra és oda sétálva hozzá magamhoz öleltem. - Jó lesz neki. Nem a távoli jövőben hanem a közeliben.

- A.. Közeliben..

- Igen.

- Te.. Te terhes vagy? - Nézett le rám.

- Igen. - Emeltem rá én is a tekintettemet. - Baj? - Mosolyogtam el a nevetséges kérdésen mert tudtam, hogy nem. Már elég régóta téma volt ez köztünk. Tudtam, hogy mennyire szeretne apa lenni és azt, hogy én legyek a gyerekének a szülőanyja.

- T/N dehogyis baj! Ez CSODÁLATOS! - Kapott fel és pörgetett meg én pedig felvisongtam.

- Te bolond még a végén összetörsz valamit.

- Istenem T/N ezzel a hírrel a világ legboldogabb emberévé tettél! - Tett le.

- Örülök ha örülsz. Amúgy a cipő direkt van.

- Így már értem. Így akartad közölni velem? - Nézett a pulton elhelyezkedő cipőre.

- Igen. - Bollintottam mire ő ajkaimra tapadva csókolt és csókolt és csókolt.

Életünk és a kapcsolatunk egyik legszebb pillanata volt ez.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤