𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/2. - Yoongi

YOOИ⅁I🤍

Nektek is megvan azaz érzés mikor beszélgettek valakivel kajákról, vagy éppen elsétálsz egy étterem mellett esetleg látsz egy sorozatban valami ételt és azt mondod uuh most megkívántam. Mindenkivel előfordult már ez és az ember vagy lemondóan sóhajt, hogy nem fog olyat most enni vagy pedig kielégiti a vágyát azzal, hogy rendel, főz és megeszi az adott ételt.

A terhességem egyik jelentős változása az, hogy extrémen kívános vagyok és a kivánságaim sem átlagosak amiket nehéz kielégíteni. Próbálom őket figyelmen kívül hagyni, de sokszor nagyon nehéz. Mert hát van, hogy az ember a spagettit is megkívánja, de mire haza ér a melóból dög fáradtan lemondóan sóhajt mondván, hogy ő biztos is, hogy nem fog azért főzöcskézni és inkább ránéz egy almára és megpróbálja azzal helyettesíteni, remélve, hogy szép lassan elfelejti a spagetti színét, állagát, szaftját, ízét.

Én is próbálom napok óta elfelejtem Yoongi speciális fűszeres húsát, de lassan folytogat a vágy, hogy azt egyek. És akkor bejön a másik kedvenc terhességi tulajdonságom az érzékenység.

A tv előtt fekszünk a nappaliban és valami akció filmet nézzünk de én egyszerűen képtelen vagyok arra fókuszálni elterelvén a gondolataimat a fűszeres borda húsról.

Yoongi a hajamat birizgálja lustán miközben a képernyőt nézi. Én a mellkasán fekszek amikor bambulássomból nevetése zökkent ki. Szemeimet egyből a képernyőre vezettem, hogy mégis miről maradtam le. Férjemnek is feltűnikez és egyből kérdőre is von.

- Min gondolkozzol ennyire? Mh!? - Fejemet felfelé nyújtom, hogy szemeibe tudjak nézni.

- Fűszeres bordán! - Mondom ki egyszerűen az igazságot mindenféle kertelés nélkül.

- Kívános kisasszony. - Simitja ki a hajamat a homlokomból. - Rendeljünk a Streetből?

- Az nem jó! - Sóhajtok fel és visszateszem buksimat az előző helyzetembe. - Nekem a te fűszeres bordád kell!

- Hát olyat biztos, hogy nem kapsz! Nincs azaz Isten, hogy én neki álljak sütögetni! - Mondta ki kegyetlenül.

Jó persze nyilván megértem őt is. Hisz nagyon hosszú héten van túl. Igazából az elmúlt két hete rohannással telt. Rádió interjú, tévés interjú, hangpróba, táncpróba, aminek a végén háromnapos koncertet adtak. Végre kaptak két nap pihenőt mire megint belevetik magukat az idol élet sűrű mindennapjaiba. Nagyon kimerült lehet. A helyében én is csak arra vágynék, hogy pihenjek és együtt legyek azzal akit szeretek. Nem pedig, hogy még az otthon henyélő kivánságait teljesítsem ami elég macerás, melós és idő igényes.

Lemondóan sóhajtottam egyett és felkeltem a mellkasáról.

- Most haragszol rám? - Kérdez utánam miközben én már a papucsomba bújtattom a lábam.

- Dehogyis. - Fordultam hozzá vissza és odahajolva ajkaira pusziltam. Láttam a szemeiben, hogy nem hisz nekem. - Tudom milyen nehéz heteken vagy túl, nem is várom el tőled. - Keltem fel a helyemről indultam meg a konyhába.

- Most hova mész? - Nézett utánam.

- Eszek egy kis ananászt. Kérsz? - Néztem utána melegítő nadrágomba bújtatott kezekkel.

- Nem.

- Ugyis jó. Több marad nekem! - Mosolyogtam rá.

A hütőből kivettem az előre felszeletelt ananászt, kiwit és egy kis körtét is. A bárpultra leülve egy villára felszúrkálva falatoztam. Elgondolkodva melankolikusan eszegettem amikor is a szemeim megteltek könnyekkel.

- Picsába már! - Suttogtam magam elé, miközben dügösen törölgettem arcomat vele pedig megpróbálva össze szedni magamat. - Ez már nevetséges!

Hallodtam, hogy a ház másik lakója közelít a konyha felé így gyors elővettem a telefonomat mintha azt pörgetném. Yoongi a hütő elé lépve kivett egy kis vízet mikor rám akadt tekintette.

- Jagi mi a baj? - Kérdezte kissé aggódva. - A borda miatt pittyeregsz?

- Dehogyis! - Dehogynem-válaszoltam magamba az igazságot. - Csak tiktokon láttam egy videot amiben valaki talált szemetes zsákban kiscicákat. Ha valakinek nem kell az a kisállat vigye menhelyre vagy valami, de ne ez legyen már a megoldás a fenébe is. Az a kis szerencsétlen sem tehet róla, hogy megszületett. Nem tudom mit szólna az a patkány ha valaki bele tenné őt és dobnák így ki! - Háborodtam fel hazugságomon. De amúgy ez tényleg elborzasztó és felháborító. Ebbe belegondolva pedig még jobban elkezdtem sírni. A fenébe már. Így még rosszabb enni ezt az ananászt pedig imádom csak éppen nem fűszeres borda.

- Hé nyugodj meg! - Simitott rá kezemre. - Biztos aki megtalálta utána befogadta.

- Gondolod, hogy így van?

- Biztos! - Bologatott mosolyogva amitől én is elmosolyodtam.

- Igazad lehet! - Töröltem meg arcom. - Végül is én is befogadtam egy kóbor macskát. - Molyogtam rá sunyin.

- Most rám célzol? - Egyenesedik fel.

- Nem célzok hanem kimondom, rólad beszélek. - Kuncogtam fel.

- Te kis.. - Kuncogott ő is. - Ezt szeretem. -
Értetlenül néztem rá ezért folytatta. - Szerettem ha nevetsz. Azt viszont nagyon nem ha sírni látlak. Ugyhogy kérlek ne sírj sokat jó!? - Hajolt oda homlokomhoz és csókolta meg. Szemeimmet lecsukva élveztem ki apró, édes törödését.

- Jó! - Igértem meg neki. - Elmegyek ledőlök egyett. - Szálltam le a bárszékről. - Te nem jössz? - Néztem rá.

- Menj csak, kíváncsi vagyok a film végére.

- Oké! - Hagytam ott a konyhába és mentem be a hálóba. Elterültem a puha párnál és takarók között. Valóban kimerültnek éreztem magam, de hogy mi a fenétől!? Elképzelni sem tudtam.

Mikor újra kinyitottam a szemeimet már öt óra után voltunk. Kicsivel több mint három órát aludtam még hozzá a legrosszabb idő pontba. Mert ha akkor fáradt voltam akkor most úgy érzem magam mint a mosott rongy. Kellett egy tíz perc mire rendessen összeszedtem a gondolataimat és az erőmet, hogy kikelljek az ágyunkból. Mellettem Yoongi helye üres volt, szóval nem jött utánam társnak egy kis délutáni szunyára.

Kilépve először az útba eső studióba néztem be, mert az eltöltött hetek után van olyan elvetemült, hogy még neki áll egy új dal komponálásának. Azonban ott nem volt. Csoda.

A nappali felé sétálva azonban megcsapott egy nagy ismerős illat amitől a gyomrom boldoggan megkordult és az agyamat is elöntötte az eufória.

Nyanvadt állapotomban amennyire tudtam a konyháig koccogtam ahol aztán megláttam ahogy Yoongi épp átfordít egy jó fűszeres oldalast. Háta mögé lépve magamhoz öleltem felső testét.

- Jó reggelt Csipkerózsika! - Próbált meg hátra fordított fejjel rámnézni de és annyira szorítottam magamhoz amennyire tudtam. Annyira szerettem abban a percben, hogy nem tudnék rá megfelelő szót mondani. A hátát kezdtem el néha megpuszilni miközben öleltem. A szeretetem, szerelmem, hálám végtelen volt. És bár nem mondjuk gyakran egymásnak az sz betűs szót egyszerűen nem is kell. Mert minden fáradságát félre tette, értem. Magát félre tette, értem. És ez az a szerelem amire mindig is vágytam. Hogy valaki ennyire szeressen. Hogy bármit megtenne értem, értünk.

- Annyira...nagyon szeretlek! - Mondtam ki elfolytott hangon.

- Én is téged T/N! - Simogadta kézfejemet mert csak ahoz tudott hozzáférni.

Yoongi olyan férfi akit pont nekem találtak ki. És pont ezért míg élek csak őt akarom szeretni és azt akarom, hogy amíg él csak engem szeressen.

Helyesírási hibáért elnézést kérek!

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤