𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Messenger 2 - Jimin

ᒍIMIИ💛
A messenger 1.rész folytatása

– Sikeresen kijelenthetem, hogy minden női személlyel tisztáztam a dolgokat! – Ül le elém széles ajakgörbülettel Jimin. – Egyébként jó étvágyat!

– Köhszhi – kezemet magam elé téve válaszolok neki salátával tömött szájjal. – Te nem eszel?

– Nem – mondja, majd elcsen egy szem húscsíkot a tányéromról.

– Hallo azaz enyém – csapnék rá fürge ujjaira ami sikeresen elvett még egy szeletett.

– Ne légy ennyire irigy.

– Nem is vagyok. – Ezen csak mosolygodt teli szájjal.

– Szia T/N – biccentett nekem HoMin ahogy elhalladt az asztalunk előtt.

– Szia – köszönök neki, ajkaim akaratlanul is szélesebbre húzodnak. Nem tehetek róla, más hangulata nagyon könnyen rám ragad. Meg hát örültem is neki, hogy egy ilyen helyes fiú rám köszönt.

Ellentétben az előttem ülővel.

– Ez meg ki volt? – Kérdezte Jimin nem túl barátságosan.

– HoMin. Sakk klubos.

– Az iskolának mióta van sakk klubja? – Kérdezte kissé flegmán, miközben a tányéromról elvett egy szalma krumplit amiért már nem is szóltam. Már megszoktam, hogy lopja a kajámat.

– Már az előtt megvolt, hogy mi elkezdtünk volna idejárni.

– Ahaa. – Mondta unottan. – És te honnan ismered ezt a sakk klubos ficsurt.

– Mi az, hogy ficsurt? – Keltem ki magamból. – HoMin egy rendes és kedves fiú. Egyébként meg ha nem tudnád mert nyilván nem tudod, de a Sakk klub tagjai részt szoktak venni sakk bajnokságokon. Mint ahogy két héttel ezelőtt is. És nagyon szép eredményt értek el. Nekem pedig mint az iskola újság fotósának képeket kellett készítenem róluk miközben interjú készült velük. Akkor ismerkedtem meg vele.

– Jó nyugi. Ne légy ideges. – Csittitgatott.

– De hát ha egyszer a semmiből átváltasz bunkó stílusba akkor ne haragudj de igen is ideges leszek. Mert nem tudom, miért kell egyből így reagálni egy srácra aki még csak nem is a seggfej kategóriába tartozik.

– Jó-jó igazad van. – Fogta le hadonászó kezeimet, amiket öntudatlanul kapáltam ide-oda. – Sajnálom, ne haragudj. Tényleg bunkó volt a hangom. Nem akartam. Biztos rendes srác.

– Igen az!

– Rendben. – Csend állt be közénk ami kissé kellemetlen volt. Én a krumplimat tologadtam ide-oda míg ő ezt a cselekedetemet követte figyelemmel.

– Egyébként – köszörültem meg a torkomat – elhívott a tavaszi bálra.

– Mi? – Döbbent le. – É-és.. Khm.. Mit mondtál neki?

– Igent. – Rántottam meg a vállamat. – Ahogy mondtam jófej meg helyes is. Nem igen hívott el senki. Egyedül meg nem akarok menni. Nem vagyunk már elsősök. Elég ciki lenne partner nélkül menni. Úgyhogy igen mondtam.

– Értem – suttogta.

– Tényleg te kivel mész? – Döltem előrébb az asztalon. – Még nem is mondtad.

– Még nem hívtam el senkit. – Szakította meg a szemkontaktusunkat.

– Meddig akarsz várni? – Dőltem vissza a helyemre.

– Hát már semeddig. Ma elhívok valakit. – Nézett körbe a menzán.

– Jobb lesz ha sietsz. Még a végén nem marad senkisem. Csak az olyan krumplik mint amilyen én is vagyok. – Kuncogok fel.

– Bolond – csoválja meg a fejét mosolyogva. – Nem vagy te krumpli. Nagyon is szép vagy. – Nézz mélyen a szemeimbe.

– Köszönöm – pirultam el kissé a nézésétől.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤