𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/4. - Yoongi

YOOИ⅁I🤍

Fáradtan a kanapén elterülve pihengedtem lehunyt szemekkel amikor kiscipőt koppogását hallodtam amik felém közeledtek.

- Apa alszol? - Súgta a füllembe a kellemes kis lágy hang. Nem szólaltam meg, némán vártam reakcióját. - Apa kelj fel, anya rád bízott. - Még mindig csendben vagyok miközben próbálom türköztetni magam, hogy el ne vigyorogjak a kis kioktatásán. Várom, hogy mit mond ezután, de helyette az orrom környékén érzem meleg kezét amit összecsipesszel megfosztva ezzel, hogy levegőhöz jussak.

- Jézusom Y/N! - Fordítom el fejemet, hogy kijussak ujjai fogságából, majd ezután elképedve nézzek rá.

- Na végre! Ne aludjál! - Dorgált le.

- Nem is aludtam! - Döntöttem le vissza a fejemet a párnára.

- De igen! Olyan vagy mint Mormota!

- Mormota!? - Néztem rá összeráncolt szemöldökkel.

- Igen. Tudod a Hősökből.

Elgondolkodtam,hogy miről is beszél mire kezdte az agyamat kapirgálni a gondolat, hogy talán az egyik meséről lehet szó.

- Arra a zöld szinű szőrmókra gondolsz?

- Pomponok és nem zöld hanem piros!

- Piros? Nincs is benne piros. - Gondolkodtam el.

- De igen is van! A zöldet azt Undinak hívják. - Lányom láthadta, hogy nem találom az emlékeim között azt a piros kis hónajkutyára emlékeztető alakot emiatt pedig megforgadta a szemét ahogy az anyja szokta. - Apa hol van a telefonod?

- Ott az asztalon! - Mutattam mögé, mire megpördült úgy, hogy háta közepéig érő haja az arcomba csapódott. A telefonomat megmarkolva jött vissza hozzám és adta a kezembe, de nekem valami más is feltűnt.

- Keres utána! - Utasított.

- Ki festette ki a körmöd? - Néztem kis kezére ami most rózsaszínben tündöklött.

- Anya! - Mondta nagy büszkén miközben kezeit az arcomba tollta, hogy jobban megnézhessem magamnak.

- Miért festette ki?

- Mert nagy lány vagyok! És a nagy lányoknak ilyen a körmük.

- Nem vagy te nagy lány, ezt már megbeszéltük, hogy sose nősz meg!

- De igen megfogok és majd olyan ciciim lesznek mint anyunak! - Jelentette ki, mire én tágra nyílt szemekkel néztem rá.

- Felejtős! - Tiltakoztam.

- Anya megengedte! - Kontrázott.

- Anyád mindent megenged neked!

- Nem is igaz, az te vagy! - Bökött a mellkasomra.

- Komolyan mondom te lány, néha kikészítesz! - Dörzsöltem meg a szemeimet majd az orrnyergemet.

- Inkább keress utána a Hősöknek. Úgy írd, hogy Hős Mormota.

- Jó-jó - nyitottam meg a telefonomon a böngészőt. Y/N a kanapénak neki támaszkodva hajolt bele a telefon képernyőjébe, hogy jobban lássa mit is csinálok. A keresés egyből kidobta az említett mese figurát ami tényleg piros volt.

- Na láttod mondtam! - Ekkor beugrott egy chat ablak amit megnyitottam, majd le is zártam, illetve az egész telefonomat is amit végül a hasamra tettem, helyette inkább Y/N kis pufi arcát kezdtem simogatni. - Anya volt az? - Kérdezte nagy csillogó szemekkel.