𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Hogyha a diákod lenne - Yoongi

YOOИ⅁I 🤍

A fákat lengeti a szél ami miatt megborzongok így összébb is húzom magamon a melegítő felsőmet. Április közepén járunk, jó idők vannak de itt a völgyben azért mégis csak jobban érződik az, hogy éjszakára lehűl a levegő. Az osztály akiket kísértem plusz kísérő tanárként az első osztályaim között vannak akiknek próbáltam leadni a történelmet. Igaz a tizenegyedik évükben csöppentem bele, de jól fogadtak, hamar megértetük a szót tekintve, hogy nem vagyok tőlük korban annyira messze. Most már ők is végzősök és az utolsó kirándulásukon nem akartak nagyon messze menni. Csak a helyi város kempingezőjében ahol együtt sütögethedtek, ihattak, beszélgethetek, hülyülhettek és ellevenítheték fel a négy évük legszebb és legikonikusabb pillanatait. Az osztályfőnökük is elérzékenyült ahogy a társaságból is még pár lány. Az én szívem is össze-össze facsarodot hisz hiába voltak néha szemtelenek attól még az egyik kedvenc osztályom volt. Jövőre már nem fogják az idegeimet húzni. Nem fogják elmesélni a helyi pletykákat. Nem fogják rágni a füllemet, hogy mást csináljunk mint amit kellene. Az uno partik is megszünnek a hátsó sorban ahogyan a svédasztalos reggelik amikből néha ettem, vagy a sminksarkok ahol a lányok elárasztottak a legújabb trendekkel és sztárpletykákkal. Igen kétség kívül hiányozni fognak.

A csendes úton a faházak előtt egy ismerős tanulómat véltem felfedezni aki egyedül sétálgatott. Melegítő szetett viselt, hosszúra hagyott hajába néha bele-bele kapott a szél.

- Min Yoongi, miért nem alszol te is mint ahogy a többiek? - Kérdeztem tőle a saját faházam lepcsőjén ülve. Barna macska szemeit rám emelte, telefonját a nadrágja zsebébe sülyesztette ahogy a kezeit is. Ajkát mosolyra húzta és felém fordulva sétált.

- Nem tudtam aludni, úgyhogy úgy gondoltam járok egyet. - Állt meg lépcső korlát mellett és neki is dőlve engem vizslatott.

- Nem tudsz aludni? Hát ez érdekes tekintve, hogy az összes órámon aludtál az elmúlt két évben.

- Nem aludtam, csak csukott szemmel vizualizáltam amiket éppen mesélt. De ha már itt tartunk Ön miért nem alszik?

- Veled ellentétben én valóban nem tudok aludni. Az idegen környezet miatt.

- Akkor ha már így alakult nem sétálna velem egyet? Nyugodjon meg nem jönnek elő a medvék.

- Itt nincsenek medvék! - Néztem rá fejcsóválva. Jisoo és Felix bepróbálta adni, hogy az erdőt medvék lakják. Sokan ettől beparáztak és az osztályba közmondás lett, hogy medve van az erdőbe.

- Ahogy gondolja. Nos? Velem tart?

- Végül is mindegy, hogy itt ülök vagy sétálok. Meg hát kísérő tanár vagyok - álltam fel a helyemről. - Nem hagyhatom, hogy egyedül elkoborolj.

Yoongival ketten egymás mellett indultunk meg az ősvényen. A faházukhoz érve megemlítette, hogy van még sör és, hogy nem e kérek. Persze nemet mondtam ő mégis kettővel tért vissza és az egyiket a kezembe nyomta.

- Mondtam, hogy nem kérek.

- Csak azért nem mert tanár, pedig most senki sem látja. Nyugodtan megihatja én nem mondom el, hogy normális ember aki szokott néha szeszt inni.

- Néha úgy utállak! - Mondtam neki amin elmosolyodott. Megsziszentettem a kezemben lévő dobozt, majd a füllel szórakoztam míg le nem törött és amit végül az első nadrágzsebembe süllyesztettem. Utána ajkaimhoz emeltem és ittam három kortyot a kesernyés ittalból amitől kissé összeráncoltam az orromat.

- Mindig leszedi az összes ilyen csomagolású dologról azt a szart? - Kérdezte menet közben miközben ő is ivott de az ő arca sima maradt.

- Mindenről. Zavar az ivásban, ha meg nem dobozból iszom akkor meg már a megszokás miatt.