𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/2. - Hoseok

HOƧƎOʞ💜

– Kérem foglaljanak helyett! – Tettem ahogy az orvosom kért és felfeküdtem a vizsgáló ágyra, Hoseok pedig odaállt mellém. Kissé kellemetlen érzés fogott el. Ilyenkor úgy érzem magam mint egy piaci hal akit mindjárt előkészítenek a főfogáshoz. – Akkor lássuk. Még tartanak a reggeli rosszullétek?

– Nem, már hálIstenek elmúltak.

– És a diéta?

– A megbeszéltek szerint tartom és nem terhelem magam edzéssel csak sétával.

– Igazat beszél? – Néz számot kérően Hobira Dr. Park.

– Igen – mosolyog büszkén szerelmem ez pedig melegséggel tölti el bensőmet.

– Szuper. – A doki még nézett valamit a gépén, én meg addig a falat tanulmányoztam és olyan érdektelen gondolataim támadtak, hogy ez a fal liba fos színű, az a kép ferdén van, tuti elfelejtette megöntözni a leandert. Végül inkább jobb ötlet híján az orvosomra néztem. Ötven plusszos férfiról beszélünk aki magas, edzett, korán őszülő de neki ez  jól áll. Főleg a magabiztosságával, fiatalos lendületével és humorával. Igazi sugar daddy fazon. Na jó basszus beteg vagyok ha ilyeneken jár az agyam úgyhogy amúgy a gyerekem apja itt áll mellettem.

– Na akkor lássunk hozzá. – Fordult felém. – Remélem múltkor a helyettesítőmmel minden rendben volt!?

– Az is úgyan úgy megvizsgált. – Mondtam lazán. – Talán annyi különbséggel, hogy ő nem volt olyan lelkes mint maga.

– Ő már egy öreg kecske. Megette a káposzta javát. De ez a példány még megnyalná a sót. – Mosolygott szélessen majd kacsintott, ettől pedig zavarba jöttem.

– Dr. Park maga egy perverz! – Jelentette ki mellettem Hoseok, ezen kijelentésén pedig felnevetett és csóválni kezdte a fejét. Azt hiszem jól elszórakozik rajtunk, vagy lehet a többi páciensével is ilyen.

– Na lássuk – kezdte el nézni a hasamat, majd a monitort ahogy mi is. – Oké az A magzat rendben, lessük meg a másikat.

– Milyen A magzat? – Kaptam rá a fejemet.

– Hát a hasában. Van A magzat meg B magzat. Ikrek. – Mondta egyszerűen én pedig azt hittem leszédülők az ágyról, de azt vettem észre, hogy Hobi is a vizsgáló ágyba kapaszkodik. Ez megmagyarázza, hogy miért voltam nagyobb már a negyedik hónapban mint Hoseok nővére a hatodikban. – Nem mondta múltkor az kolléga, hogy kettőt vár?

– NEM! – Vágtuk rá szinkronban.

– Nahát akkor én most mondom. Gratulálok hozzá!

– Köszönöm, aszem – néztem vissza a monitorra.

– Nyugodjanak meg, T/N-nek még van ideje, hogy átrendezze a gyerek szobát. – Poénkodott mivel pontosan tudta, hogy az otthon létem jelentős idejét azzal töltöttem, hogy megtaláljam a tökéletes ágyat, színt a falnak, játékokat és persze, hogy minek hol lenne a megfelelő helye.

– Köszönöm szépen! – Nyögtem ki végül mert az nyilván nem lett volna jó ha lecsapom. Mondjuk most foghatnám a hormonokra.

– Bármikor szívesen segítek! De gondolom akkor a doktor úr azt sem mondta, hogy milyen neműek!? – Nézett ránk érdeklődve.

– Miért lehet már tudni? – Nézett vissza a képernyőre Hobi és tette fel a kérdést ami engem is izgatott már egy ideje. Legutóbb mikor itt jártam Dr. Park azt mondta, hogy következő alkalommal megtudja mondani. De amikor eljöttem helyetesítették. A vénember megcsak annyit mondott, hogy minden oké. Nem igazán akartam vele több időt tölteni mint amennyit muszáj volt mert a morgo orvos nekem nem volt annyira szimpatikus. Látszott rajta, hogy már kiégett a szakmában és márcsak a nyugdíja élteti. Ezért sem kérdeztem rá mert szabadulni akartam. De legalább mondhadta volna, hogy többen vannak.

– Persze. – Írányitja vissza a B magzathoz a kamerát éa az ujjával a kijelzőt tapogatja. – Láttja azt a kiskinyulványt. Na az a kukaca szóval ő biztosan fiú. – Hobira néztem és azt láttam, hogy csillognak a szemei. – Az A magzat pedig – viszi át a képet a hasam másik oldalára. – Öhm.. Öh igen. Na ő úgy tűnik kislány. – Nézett ránk mosolyogva az orvos. – Melyiket szerették volna jobban? – Kiváncsiskodott.
Én a fejemben már egyből megis válaszoltam: én fiút, Hobi kislányt. De ha igazak ezek a képek akkor mindkettőnk vágya teljesülhet, amire én mondjuk abszolút nem vagyok felkészülve. Egy gyerek kezdésnek is feladná a leckét.
Na de KETTŐ!!

– Úgy voltunk vele, hogy nekünk mindegy csak egészséges legyen. De úgy tűnik nem lesz olyan probléma, hogy megtetszik egy kisszoknya de nem vehetem meg, mert fiam van. – Nevette el magát Hobi.

– Igen. T/N kisasszony minden rendben van? Igen elsápadt.

– Szerelmem minden rendben van? – Komorult el Hobi. Megsimitott a vállamra és próbálta velem megtalálni a szemkontaktust.

– Jól vagyok. Esetleg kérhetnék egy pohár vízet? – Néztem az orvosra aki egyből ugrott.

– Hogyne. Természetesen.

– Kicsim mi a baj? – Néz engem Hobi kinek hangjából sugárzik az aggódalom.

– Tessék a víz! – Nyújtja át nekem Dr. Park az említett ital amiből egy nagyobbat is kortyolok. Az orvos és Hoseok néma szemkommunikációba folytattak aminek a vége az lesz, hogy a dokim magunkra hagyott.

– T/N figyelj rám! Tudom, hogy..

– Én ezt nem akarom! – Fakadok ki. Hobi döbbenten néz rám, hirtelen azt sem tudja mire értem.

– Mit nem akarsz jagiya?

– Ez.. – mutattam a hasomra. – Erre én képtelen vagyok érted!? Nem nem megy. Kivan zárva. A legtöbben egy gyerek miatt nem tud piheni, élni, én meg kezdjek egyből kettővel?? – Pánikoltam be. – Nem akarom, nem fog menni!

– Hé hé nyugi – fogja meg a csuklomat amivel arcomat kezdtem el dörzsölgetni, jobban mondva a kihulló könnycseppjeimet. – Értelek. Hidd el megértem. Félsz, ahogy én is. Semmi tapasztalatunk nincs benne ez pedig most feladja a kellő leckét. Normális, hogx így reagálsz. De, itt vagyok! Tudom, hogy azt gondolod, hogy nem és, hogy egyedül kell mindent megcsinálnod, de itt vagyok. És amiben lehet segítek. Megtanulok tápszert csinálni, büdi pellenkákat a szemetesbe kosarazni, büffiztetni vagy ha kell akár egy három órás koncert után még altatok is, amit csak szeretnél! – Szavai hallatán szívem kezdett lenyugodni ahogy az agyam is. Már nem törtek rám rémképek. Attól még ott voltak, de hiszek Hobiban és az ő szavának. – Megoldjuk ketten jó!? Felveszük a kesztyűt. Kettő a kettő ellen. – Ezen már elnevettem magam, miközben szipogtam és éreztem, hogy ő is vidámabb mert feldobhatot. – Ha meg legyűrnek minket hívunk erősítést. Hidd el jagi nem vagyunk egyedül. Hiszel nekek?

– Igen – motyogtam.

– Nem hallodtam? – Kérdezte ismét én pedig egyenesen a szemébe nézve válaszoltam.

– Hiszek neked!

– Ez a beszéd? Akkor visszahívhatom az orvost? – Állt fel mellőlem mert idő közbe míg pánikoltam ő is helyet foglalt a vizsgáló ágyon.

– Na minden rendben tündérvirágszáll? – Jött be a doki kedves mosollyal az arcán.

– Fogjuk rá! De azt a képet kérem igazítsa már meg mert zavar! – Mutattam a ferde képre, és pimazságomon csóváló fejjel ment a kép felé, hogy megigazitsa majd pedig mellettem helyett foglalva folytattuk a vizsgálatot.

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤