𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Hogyha gyerekek lennének

  🅗🅞🅢🅔🅞🅚 & 🅨🅞🅞🅝🅖🅘
💜 🤍

Odakint az eső keservesen zokogott ezzel meggátolva azt, hogy a Szivárvány óvoda kislakói a friss levegőn játszhassanak. Bár a szépen festett falakat sem kell sokáig nézniük. Hamarosan fél négyet ütött az óra. Még egy fél óra és minden kis ovis egy-egy felnőtt társaságában távozik. Az új kislány aki ma reggel érkezett sem babázik már egyedül. Csatlakozott hozzája három másik lány is. Most egy igen széles mosolyú kis fiú tipeg oda hozzájuk azzal az elszántsággal, hogy talán egy új barátra tehet szert.

– Sziasztok. Mit csináltok? – Kérdezte mosolyogva abban a reményben, hogy az új jövevény fog válaszolni, hisz tagadhatatlanul csinos kislány volt a derékig érő fekete göndör hajával.

– Ahogy látod Hoseok babázunk. – Szólt oda egy mogorva társ aki nem igen akarta a fiú társaságát a sajátjában látni.

– Láttom. De esetleg csatlakozhatnék?

– A babázás lányos játék. Ezért játsszuk. Talán te is lány vagy? – Nézett rá érdeklődve, miközben fél szemöldökét megemelte.

– Öhm.. Nem.. –vakkarta meg tarkóját zavarában.

– Akkor meg?

– Csak arra gondoltam, hogy esetleg én is játszhatnék kicsit Mi..

– Nem játszhatsz vele – vágott a szavába. – Nem szeretne veled játszani, vagy más fiúkkal. Úgyhogy el is mehetsz.

– Jó –horgasztotta le szomorúan a fejét.

Lassan vissza ballagott a sarokban elhelyezkedő kisasztalhoz ahol a barátai össze-vissza helyezkedtek. Legjobb barátja pedig az asztalnál ült és nagyban rajzolgatott. Helyett foglalt mellette még mindig szomorúan, amit a másik is érzékelt, de a világért nem nézett volna rá és főleg nem sajnálta volna.

– Visszajöttél te áruló.

– Nem is vagyok áruló Yoongi. Ne nevezz így!

– Dehogynem! Itt hagytál, hogy velük lehess. Le akartál cserélni!

– Nem akartalak lecserélni! Csak megakartam ismerni az új lányt. Kicsit játszani akartam vele. De nem jött össze. Elzavartak.

– A lányok hülyék!

– Hogy beszélsz? Ha ezt meghallja az óvó néni! – Suttogta oda félve, miközben tekergette ide-oda a fejét leellenőrizve, hogy senki sem hallotta meg barátját. Akkor aztán a maradék időben biztos is, hogy a sarokba kell állnia és még az anyukájának is megmondanák. Aki meg leszidná. Pedig biztos, hogy tőle vagy az apukájától hallodta. Ő is szokott csúnya szavakat hallani szüleitől, de bátorsága nem lenne használni a tiltó listás szavakat.

– De nem hallodta meg. – Rántotta meg a vállat. – Tudod mi kellene neked, hogy jobb kedved legyen?

– Hm? – Nézett rá kiváncsian.

– Ha meghallgatnád a mókus dalt.

– Mókus dalt!?

– Igen. Vidám dal. Anya mostanában azt kapcsolja be nekem. Majd kérd meg a te anyukádat is.

– Rendben.

– De ne felejtsd el oké?

– Oké.

– Elfogod felejteni.

– Nem fogom!

– De igen. Mindig mindent elfelejtsz!