𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Hogyha gyerekek lennének

🅙🅘🅜🅘🅝 & 🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚
💛 🖤

A Nap szépen sütött, bár így is a kora tavaszi idő mellett azért elkell még a kabát. Főleg a gyerekekre a játszótéren, akik a nagy játékban könnyen kimelegszenek és megfázhatnak. A többiek fogocskáznak a nagyobbak pedig az akadály pályán ügyeskednek illetve csúszdáznak. Egy kis pufi angyal arcú fiúcska a többiektől távol eső homokozó egyik sarkában formálja a színes vödreivel a várnak készülő homok kuppacot. Látszólag teljesem kikapcsolt. Csak a mesterművére fokuszál és aggyal mivel tehetné különlegesebbé. Futó lépte zaját hallja maga mellett, majd egy kisnyuszira emléksztető fiú lihegve hanyatlik le barátja mellé.

- Ezeket a kavicsokat találtam! - Mutatja meg kismarkában azt az öt lapos követ amik emyhén hamu szürke színűek de van köztük egy-két fehér is.

- Mhh jók lesznek! - Veszi el és a tornyokba illeszti őket. A másik légzései is már egyenletesek voltak,leguggolva pedig nagy boci szemekkel figyelte barátja dundi ujjait hova melyik kavicsot is helyezi. Majd mikor az összes kavicsot feltette, a zsebéből elővett egy kék üveggolyót amit mindig magánál tartott és ami az ilyen építős játékoknak kimaradhathatatlan elleme. Végül az kerül a legnagyobb torony csúcsára. - Kész! - Mosolyog ellégedetten az angyal arcu.

- Wao nagyon szép lett Jimini-shi.

- Köszönöm. Te is jó kavicsokat hoztál Kookie.

- Ugyan - pirul el a fiatalabb. Már régóta barátok voltak, igazából mióta Jungkook első nap ment a Szivárvány óvodába. Ott ismerkedett meg a mérhetetlenül kedves Jiminnel. Másokkal is szokott játszani de Jimin más volt. Felnézett rá. Ezért is jött zavarba akárhányszor dícséretett kapott tőle.

- Na hát a kis pisiseknek micsoda váruk van! - Jött oda egy bunkó felsős Jakson, aki egy könnyed mozdulattal belerugott az alig pár perce elkészült várba. - Hopsz úgy tűnik már csak volt. Hát ez micsoda? - Hajolt le és a homok tengerből kiemelte a szépen tündöklő kék követ.

- Hé az nem a tiéd! - Állt fel Kook harcias elszántsággal a nála két feljel nagyobb fiúhoz.

- Hanem kié taknyos!? Talán a tiéd?

- Nem hanem Jimin hyungé. Szóval add vissza neki. - Szorította ökölbe apró markát.

- A tiéd dagi? - Nézett le a megszepent Jiminre, ki erőtlenül csak bollintott. - Akkor vedd el ha tudod. - Azzal elszaladt fel egyenesen a legnagyobb csúszda tetejére. Jungkook egy percig sem gondolkodott és utána szalad, Jimin pedig ugyanúgy vele ment. Noha nem is a golyó miatt, inkább barátja meggondolatlan viselkedése miatt. - Na kis szarosok, ha annyira kell nektek ez a kék szarság akkor gyertek fel érte. - Tette le a csúszda egyik deszkája mellé, majd lecsúszott. Földre érésének követően büszke mosollyal az arcán elsétált, hogy így kitudott szúrni a nála kisebbekkel. Jungkook egy pillanatra habozott de aztán elindult a lépcső felé.

- Kookie mit csinálsz? - Ragadta meg könnyektől ásztatott szemmel Jimin Jungkook kabátját.

- Engedj! Lehozom neked!

- Nem lehet túl magasan van! Leesel és bibis leszel.

- Nem lesz baj. Ügyes vagyok. Nem félek. - Majd ahogy újra erőt vett magán indult meg felfelé, Jimin apró ujjai közül pedig kicsúszott barátja kabátja. Jk fent a tetején büszkeség töltötte el, főleg mikor magához vette a kéken fénylő golyót. Örült, hogy vissza tudta szerezni azt ami a barátjának az egyik legkedvesebb kincse.

- Megvan? - Kérdezte Jimin.

- Igen.

- Jó, akkor most már gyere le.
A próbléma a lemenetelel volt. Ugyanis mikor lenézett igencsak inába szállt a bátorsága. Szabályosan megremegett a lába, hogy milyen magason is vannak.

- O-oké - fogodzkodott meg a csúszda peremén, de mikor a görbe részhez ért volna inkább vissza lépett.

- Jungkookie mi a baj?

- Nem merek lemenni! Nem tudok! Félek! - Kezdett pánikolni. Magas volt. Legalábbis neki. Alsóbb éves iskolások szoktak ezen csúszdázni, egy kiscsoportos hozzájuk képest gyíkfing. De mégis megtette. Felmert oda menni ahova a nagyok is járnak. Megmutatta Jaksonnak, hogy ő bármi áron segít a barátjának. De lehet ez azzal járt, hogy örökre ott ott ragad. A háta mögött hangokat hallodt. A csúszda fa szerkezette nyikorgott. Kook felkapta a fejét és Mochi arcu barátját vélte felfedezni.

- Hát.. Te..

- Nem hagyhadtam, hogy itt öregedj meg! Szóval feljöttem. Gyere csúszunk le együtt oké?

- Oké. - Kookie Jimin kezét megfogva rántotta fel álló helyzetbe. Ma
Mindketten a csúszda részéhez mentek. Jimin leült, Jk pedig szorosan a háta mögé.

- Mehet? - Kérdezte az idősebbik, a fiatalabb pedig csak aprót bollintva jelezte, hogy igen. Hamar leértek és bár féltek, mégis valami féle adrenalinnal túlfütött izgatotság is volt benne.

- Hát ez állat volt! - Mondta Jimin.

- Ahha szerinem is.

- Fiúk! - Trapolt oda hozzájuk T/N az óvonő gyakornok. - Már mindenhol kerestelek titeket. Hol a fenében voltatok?

- Micsak csúsztunk egyet! - Válaszolta gyors az idősebb, hisz tudta Kook egyből elmondaná az igazat Jaksonról. Az óvonő biztos sarokba állitáná, a játékra fordított idő eltiltása miatt pedig még ők kapnának érte.

- Értem. Megvan mindenetek? - Kérdezte a két törpét akik csak bollintottak. - Akkor menjünk, a többiek ránk várnak! - Nyújtotta feléjük a kezét. Jimin elfogadva kéz a kézben indult meg a lányhoz, Jk azonban mielőtt a másik oldalára ment volna Jiminhez futott és szorosan magáhot ölelte.

- Köszönöm szépen Hyung, hogy feljöttél értem.

- Köszönöm, hogy felmentél a golyómért.

- Barátok vagyunk!

- Igen, örökre.

T/N meghatodva nézte a srácokat, de muszáj vokt ezt az idilli képet megszakítanija a többiek miatt.
- Fiúk gyertek! - Intett a két tejföl szájúnak. Azok pedig elengedve egymást, megfogták T/N egyik-másik kezét. És így sétáltak vissza a csoporthoz.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤