𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/3. - Hoseok

HOƧƎOʞ💜

Nem kellemes érzés az éjszaka kellős közepén arra kellni, hogy a hasadban az izom fájóan összehúzodik és az ágyad tocsog a vízben, mintha bepisiltél volna. Nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzet beüthet, pedig gondolhadtam volna rá. Hisz az egész terhességem csak meglepetésekből és döbbenetes pillanatok sokasságát hordozta magával.

A magzatvíz elfolyás, a méh összehúzodások egyértelművé tették, hogy oly hirtelen, de úgy döntöttek a bent alkók, hogy ők kijönnek. Kocsiba felesleges lett volna bepattanunk hisz tényleg úton voltak és nem akartam egy mozgó járműben világra hozni a gyerekeimet. Akkor inkább itthon, abban az ágyban ahol végül is megfogantak.

Hoseok idegesen járkált föl le, miközben az orvosommal beszélt aki már mentőbe ülve úton volt felénk miközben arra kért, hogy tartsunk ki. Hát ez nem igazán jött össze.

- Hobi! - Suttogtam a nevét amikor éreztem, hogy alul mintha valami kiakarna jönni vagy inkább valaki. Ő azonban nem figyelt rám, mert telefonált így hát félig feltornásztam magam és könyökömön támaszkodva üvöltöttem neki. - HOSEOK! - Ekkor már rám kapta a fejét és oda is sietett hozzám.

- Mi a baj szerelmem? - Simogadta meg fejemet egyik kezével a másikkal pedig hasamon lévő kezemet.

- Azt hiszem jön! - Nézek rá.

- Mi!? Dehát még nincs itt az orvos! - Vagodt ijedt arcot. Szegénykém biztod, hogy nagyon fél és félt is, ahogy én is, de most nen pánikolhatunk be.

- Ezt mond meg nekik! - Tornásztam feljebb magam és fújkodtam ki be a levegőt ahogy a filmekben láttam.

Hobi telefonja azonban újra megcsörrent és Dr. Park neve szerepelt rajta. Felvette és egyből kihangosította. Nagyjából felvázoltuk, hogy hol tartunk mikor is ösztönösen nyomtam egyet.

- Baszki, Hobi néz le mit látsz? - Néztem páromra.

- Hogy mi?

- Mondom néz be a lábam közé, mit látsz? - Komolyan egyszerre sajnáltam őt, hogy ilyen helyzetbe hozzom, de közben meg büszke is voltam rá amiért nem ájult el azonnal.

- A-az ott a feje!?

- Akkor jól éreztem! - Döntöttem hátra a fejemet.

- Figyeljen rám T/N - szólt a telefonból Dr. Park. - Megfogjuk tudni csinálni rendben van!?

- Igen!

- Maga is Hoseok! - Szólt erélyesen Hobira.

- Rendben igen. Végig csináljuk.

- Rendben. Hoseok hozzon egy vízes ruhát amivel hűtheti T/N homlokát, valamint két puha törülközöt és egy ollót ami levan fertőtlenítve.

- Értettem - kellt föl mellőlem és indult meg beszerezni a felsorolt dolgokat.

- T/N maga pedig lélegezzen mélyeket és a megfelelő percben nyomja meg neki!

- Honnan a fenéből tudom, hogy mikor megfelelő?

- Amikor nagy wc-n van akkor is tudja, mikor kell neki jobban gyűrközni. Itt sincs másképp.

- És ha ide szarok? - Pánikoltam be egyből, mert hát az elég ciki lenne.

- Akkor sincsen semmi baj. - Mondta nyugodt hangom ami engem is megnyutatott. - Csak vegyen mély levegőket és nyomja neki, érzéssel.

Hosszan lehunytam a szemeimet és koncentráltam, majd mikor úgy éreztem, fogaimat összeszórítva nyomtam neki. Kicsi szünet majd ismét. Feljebb tornásztam magamat, hogy mégjobban neki gyűrközzek.

- Itt vagyok! - Tette le az ágyra a dolgokat, a vízes törülközőt pedig egyből a homlokomra tette. - Nagyon ügyes vagy szerelmem! - Simogadta homlokom.

- Jesszusom ez nagyon fáj! - Jöttek ki könnyeim, de nem hagytam, hogy maguk alá temessenek hanem csak tettem azt amit előttem minden nő megtett.

Magam alá nyúltam és akkor egy utolsó nyomás után már ki is siklott belőlem. Hobi egyből megfogta az egyik törülközött, hogy rátehessem.

- ÚrIsten - simogadtam meg kis fejét, miközben ő magához vette élete első lélegzet vételét amitől kitágult a tüdeje és hangosan felsírt. - Szia kicsim, szia. Itt van anya.

Hobi is közelebb jött és hatalmas boldog mosollyal köszöntötte az új kis család tagot.

- Szia Y/N. Itt van apa. Bizony én vagyok az apukád.

- Hobi elkéne vágni a köldök zsinort. - Néztem a mögötte lévő ollóra. Ő is hátra nézett és utána nyúlt. - Lefertőtlenítetted?

- Igen. Itt jó lesz? - Nézett rám.

- Szerintem igen.

Végleg elszakítottuk őt a testemtől, de így, hogy kezem között foghatom csak még közelebb érzem magamhoz. Próbáltuk csititgatni a kis hercegnőnket amikor hallodtuk, hogy csengetnek.

- Ez biztos az orvos! - Ugrott fel mellőlem Hobi és sebbes léptekkel ment le az emeletről. Ekkor azonban újabb húzodások jöttek. Kisfiam jelzett, hogy most már ő is jönne.

- Ahh - szorítottam le a szemeimet. - Haaj nem hagytok egy perc nyugtott sem nekem. Mit szólsz ehhez kisasszony. Úgy tűnik az öcsi is kiakar jönni!

A szoba bejáratánál megjelent az orvos és pár mentős is. Amúgy most ért el a tudatomig, hogy valamikor letettük a telefont.

- Dr. Park de jó, hogy itt van! Azt hiszem jön a másik - hunytam le szorosan ismét a szemeimet.

- Pedig lassan úgy éreztem feleslegesen jövök, olyan ügyesen végig vittétek! - Simitott rá férjem vállára és biztatóan megszorongadta.

- Ne most humorizáljon! - Az orvos a lábam közé ment és elmondta mekkora szerencsém van amiért ilyen szépen kitágultam. Hobi vissza ült mellé, hogy átvegye tőlem a kislányunkat. Jobb karjában az érdeklődő tekintettű Y/N-t fogta, bal kezével pedig összekulcsolta ujjainkat az én jobbommal, hogy bátran szorítsam meg neki. És én szorítottam, miközben az orvos utasításai szerint nyomtam neki. Nem tudom miért talán mert ennyi támgodató és bátorító embet itt volt velünk vagy mert Y/N már bejárta a terepet, de Z/N-t sokkal könnyebb volt megszülnőm. Őt is betakartuk és mint az előbb most is a büszke apuka vágta el tőlem, de ezuttal orvosi ollóval.

Magamhoz öleltem kisfiamat és ugyanúgy becézgedtem mint Y/Nt. Igazán boldog pillanat volt. Az egyik női mentős láttam elis érzékenyült, de nem hibáztatom. Az orvosom is csodával nézte a kis családunkat, de aztán a pillanatot ő törte meg azzal, hogy bekell mennünk a kórházba.

Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt. Rengeteg rém történetet hallodtam otthon szülésről, elvérzésről vagy arról, hogy az emberek nem tágultak ki eléggé emiatt pedig össze-vissza repedtek alul. Szerencsére nekem egyikből se jutott ki leszámítva, hogy meglepetés szerűen otthon jöttek világra a babáink, de ettől eltekintve is így volt jó minden. Most már teljes a családunk. Boldog vagyok. Hisz egy gondoskodó, szerelemmel teli férjel élem le az életemet akivel megajándékoztuk egymást két ragyogó csillaggal.

Köszönöm ha elovastad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤