𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/4. - Namjoon

ИAMᒍOOИ💙

Namjoon a kabátját vette fel én pedig már a kocsi kulcsokat nyújtottam neki amiket mosolyogva elvett tőlem.

- Ennyire kiakarsz paterolni a házból!

- Nem! De minél hamarabb mentek, annál hamarabb jöttök vissza. - Adtam meg a logikus választ a sietettésemre.

- Múltkor még az volt a baj, hogy egy kávéra nem tudsz elszabadulni, most meg azt szeretnéd, hogy el se menjünk? - Ölel át derekamnál fogva és kiváncsian néz a szemeimbe.

- Igen néha jó lenne egy kis kikapcs. De akkor meg folyamatosan azon agyalok, hogy minden rendben van e. Múltkor is mikor Tae-éknál volt a kis szaros, percenként néztem a nappaliba, hogy ott van e. Arról nem is beszélve, hogy bekapcsoltam a Hős kutya kalandjait. Szerintem nem vagyok normális! - Jelentem ki ő pedig arcomra puszil.

- Az vagy nyugi. Csak már bele van szokva az életedbe Z/N. Hidd el nekem is sokszor eszembe jutok, főleg mikor vezetek és akkor ott lóg a kis cipője a visszapillantóról.

- Ez egészen megnyugtattó, hogy te vezetés közben egészen másra koncentrálsz és nem az útra.

- Láttom kötekedős hangulatodban vagy! - Engedd el és lép ki a bejárati ajtón én pedig a kacsás mamuszomba követtem.

- Vigyázatok magatokra! És érezétek jól magatokat! - Namjoon visszafordul hozzám, hogy egy hosszabb búcsú csókba részesítsen.

- Apa gyere már! - Szól az apjára Z/N. - Mire odaérünk elmennek az elefántok! - Vágott duzzogó fejet.

- Az szép lenne kisfiam! - Szóltam neki, Namjoon felnevetett az abszurd kijelentésen és egy utolaó csókot adva lebaktatott a lépcsőn.

- Megyünk már, megyünk. - Nyitotta ki neki a hátsó ülést, majd kistestét megfogva bele helyezte a gyerek ülésbe.

- Z/N fogadj szót apának! - Figyelmeztettem.

- Jó - ölelte magához a Koyás plüssét. - Sziaa anya - integetett.

- Sziaa kicsim. Szeretlek! - Mondtam neki.

- Én is.

- És én is. - Szólt közbe Namjoon.

- Namjoon ne enged, hogy elkoricájon!

- Nem fogok elkoricálni! - Szólt rám bosszúsan Z/N.

- Pontosan úgy ismerlek, aki nem szalad el és nem talál vissza.

- Mert lassú vagy!

- Mit mondtál te kis.. - Indulnék felé.

- Hiiii APA MENJÜNK!

- Igen is. Szia anya - köszönt el Namjoon mire a kisebbik változata is ugyanezt kövedte.

- Sziasztok! - Álltam meg és fejcsóválva köszöntem el tőlük. Néha borzasztó ez a gyerek. Hogy ki a fenére ütött?

Namjoon

Az állatkerhez befordulva Z/N már izgett mozgott. Egy kisebb sort kellett kivárnunk addig végig hallgadtam, hogy mi mindent akar megnézni. Mikor már tényleg bejutottunk az első ketrecnél már megis láttuk a strucokkat, emiatt pedig egyből elakart szaladni tőlem, de gyorsan keze után fogok.

- Lassabban prüccsök! Emlékezz mit mondott anya. Ne koricálj el!

- Jó nem fogok! - Mellettem maradva együtt mentünk oda és csodáltuk meg az állatokat. Már idejét sem tudom mikor voltam itt utoljára. Még is, nem a különböző állatok mérete, kinézette, pompája fogta meg a figyelmemet hanem az ahogyan a szemem fénye nagy, csillogó szemekkel figyeli őket.