HOƧƎOʞ💜
Fáradtan térek be a lakássunkba. A mai nap kissé hosszúra sikeredet. Korrán reggel rádiós interjú, aztán fotózás, ebéd majd az új koreo gyakorlása. Eléggé kifújtam magam hisz ilyenkor nem csak a tanárrunk de az én szemem is rajta van a tagokon, illetve a felszerelt tükrökkön amiben tökéletesen láttom az összhangot. Ma azt kell, hogy mondjam egész összeszedettek voltak a fiúk. Néha talán Jin lépet másik írányba ami miatt összeütközött Taeval, vagy éppen Jimin kezdte előbb a második szakaszt, de ezektől eltekintve oda tették magukat, szóval nem kellett ott maradnunk tovább és haza jöhedtünk a családunkhoz. A házunk felé baktatva megittam a maradék kávémat. Nem igazán voltam kávés, de mióta az ikrek az életünk részei rászoktam. Ez elkerülhetetlen volt. Előbb vagy utóbb bekövetkezett volna. A munkám ami nem egy átlagos meló, és a magán életem sok energiámat felemészt. Ami abszolút nem panasz. Hisz imádom a feleségemet kényesztetni, a két kis csillagomról meg nem is beszélve. Minden velük töltött perc ajándék.
Benyitva a nappaliba T/N-t a Tv előtt találom. Kezében egy tál étellel, miközben izgatottan nézi a sorozatát, de annyira, hogy rágni is elfelejt. Persze az érkezésemre felfigyel, mert a nőknek megvan azon képessége, hogy egyszerre több mindent is észrevesznek.
- Szia szívem! - Köszönök neki, miközbe edző táskámat a bejárati ajtó mellé teszem.
- Szia! - Majd vissza nézett a képernyőre. - Éhes vagy? Van a tűzhelynél rizs meg csirkés szósz. De van még tegnapi maradék a hütőben. - Mutatt hátra a kanalával.
- Most nem vagyok éhes! - Terültem el a kanapén úgy, hogy fejemet szerelmem combjain tudjam pihentetni. Kezeit feljebb emelte, hogy nehogy lekönyökölje az arcomat miközben eszik. Pilláimat hosszan lehunytam, miközben élveztem az itthon melegét és T/N jelegzetes illatát. A Tv nem üvöltött nyilván azért mert a kicsik aludhatnak. - Gyerekek? - Kérdezek rá azért mégis.
- Alszanak. Majd ha vége akkor majd megnézem őket.
Ekkor elfordítottam a fejemet, hogy én is nézem a Hwarang ismétlését.
- Taehyung mikor jön?
- Már volt, ugyhogy szerintem ma már nem lesz ebben a részben.
- Ahha, mondjuk te úgyis a királyért vagy oda.
- Csak azért mert olyan helyes, amúgy egy idióta karakter.
- Nálam is helyesebb? - Vezettem rá a tekintettemet.
- Azt nem mondtam! - Nézett rám, majd lehajolva szájjon csókolt.
Még vagy egy tíz percig néztük az eseményeket amikor vége lett. T/N hátra dölve a kanapén kikapcsolta a Tv-t és a napomról érdeklődött. Míg ecseteltem neki a nap eseményeit és a vele kapcsolatos gondolataimat addig ő hajamat simogadta míg a másikkal a kezemet fogta, amit meg én simogadtam hüvelykujjammal. Így lehedtünk egy fél órát amikor aztán elkezdtük felkellni, ugyanis ideje volt ránézni a gyerekekre.
Én ajánlkoztam a feladatra, hogy megnézem a lurkókat míg T/N a konyhába ment, hogy előkészítse az enni valójukat.
A sötét szobában egyedül csak a plafonra felragasztott csillagok villágítanak. A kiságyak felől halk suttyorgást hallok, innen tudom, hogy már fent vannak. Nem kapcsolom fel nekik a villanyt mert nem akarom megvakkítani őket.
- Sziasztok álom szuszékok! - Mosolygok rájuk.
- Szia apa! - Mosolyog rám kisfiam.
- Apa, apa - ugrik fel egyből lányom. - Vegyél ki légysziiiiiii - nyúl utánam kis kezével. Megfogom apró derekát és kiemelem, majd szinte kapálodzik is, hogy tegyem le s mikor ezt is megteszem már egyből rohan is ki. Mire felnézek addigra Z/N is felkell az ágyból. Őt is megfogom és kiemelem. Majd mikor leakarom tenni tiltakozik.

YOU ARE READING
𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́
FanfictionOlvasatok rövid történeteket a fiúkról amik egy-egy szituációban történhetnek meg velük. 💚🤍💜💙💛❤️🖤