Az első találkozás - Yoongi

1.3K 60 20
                                    

   YOOИ⅁I 🤍

– Ha engem kérdézel szerintem ez még mindig nagyon rossz ötlet! – Mondta mellettem a magáét a legjobb barátom. Ma munka közben bejött az egyik volt csoporttársam aki széppen eldícsekedett az izmaival és, hogy a sport mennyire jó de én ezt nem érthetem mert egy punnyadék vagyok. Jól felpaprikáztam magam és írtam Felixnek aki szerintem a legnagyobb gamer akit ismerek, hogy mozdítsa meg velem együtt a vallogát. Ugyanis kimegyünk a parkba kosarazni. Először nem értette melyik játékra gondolok mivel hírei szerint ps-en ilyen fajta játék mostanában nem jött ki, mire homlokon csapva közöltem vele, hogy a valóságban fogunk kosarazni. Na most Felix elég jól tartja magát, de ez nem azért van mert a konzol helyett mondjuk néha sülyzozna, sokkal jobban van köze inkább az édesanyja gén állómányának, míg én csak azért ütöm meg a megfelelő súly kategóriát mert koplalok, gondolván eleget evett a belem nem kell neki több. A suliba se sportoltam sokat, vagyis de, de inkább a tollas állt hozzám közel. Max még a futás és az úszás. De a labda játékok sose. De most ezen változtatunk. Mondjuk ez is csak azért van mert a bátyám szobájában csak ez volt, meg, egy foci labda. De inkább nem kisértem a sorsot.

– Felix ne sírjon már a szád! – Értünk oda a pályához. – A lényeg, hogy beletaláljunk a kosárba –pozíciónáltam be magam.

– Szerintem menj közelebb. Else látsz odáig.

– Csak figyelj - pattogtattam egyet-kettőt és már dobtam is, de ugy körülbelül a palánk elé esett másfél méterre.

– Gratulálok. A palán és a labda betartja a kovidra vonatkozó szabályokat.

– Hehe, nagyon vicces vagy. – Felix vissza dobta nekem a labdát és közelebb menve a palánkhoz rugaszkodtam el újra. Nagyon magasan dobtam ugyanis most meg a palánk tetején át a bokrokba ment.

– Szép volt – jegyezte meg Felix mire csak ráfinytorodtam.

– Te is megpróbá..

– Ahh – hallodtuk meg a bokrok mögül.

– A francba – suttogtam magam elé. Gyors léptekkel futottam ki a rácsos kerítéses ajtón ami megakadályozná, hogy bármilyen arra tévedő gyalogost esetleg eltalálhasson bárki is. Mh igen ám de nem számítottak rám. T/N-re. Egy fekete sapkájú srácot véltem felfedezni aki a hátát simogadta. Eléje szaladtam.
– ÚrIsten ne haragudj, jól vagy? – Értem elé.

– Igen. Mi a fene volt ez? –Nézett rám.

– Öhm egy kosárlabda. – A fűre nézett ahova az említett tárgy elgurult miután neki ütközött.

– Miért nem a pályán játszasz vele?

– Ott játszodtam. – Szemöldök ráncolva fürkészet engem azután a sövény kerítést ami mögött a rácsos kerítés is valamennyire látható.

– Hogy a fenébe tudtad mindenen keresztül átdobni?

– Tehetség – rántottam vállat.

– T/N!!! – Üvöltve rohant hozzánk Félix is. – Üdv, mi történt?

– Háton találtam. – Mutattam az ismeretlenre.

– Mondtam, hogy rossz ötlet kijönni a szabadba.

– Szerintem ez is csak azért történt mert vészmadárkodtál.

– Persze kend rám.

– Ch rád is kennem. Bevonzottad a rosszat.

– Nyilván. Egyébként mondja uram jól van?

– Kösz a kérdést megvagyok. Kicsit fáj a hátam de majd elmúlik.

– Rendben van. Még egyszer elnézést kérünk a barátommal, hogy fájdalmat okoztunk önnek. – Hajolt meg mélyen Felix, mire az én karomat is elkezdte rángatni, hogy kövessem a példáját.
Én is megtettem ugyan ezt.

– Elnézést kérek amiért majdnem véget vetettem az életének.

– Jól van srácok ne túlozattok, megesik az ilyen. Egyenesedjetek ki –és mi így is tettünk. – Szóval ha jól értettem kijöttetek egyet a szabadba, palánkra dobni. – Vette fel a földről a labdát.

–Igen – kezdett bele Felix. – T/N egyik ismerőse azt mondta, hogy többet kellene kint lennünk és mi kijöttünk. De nem igazán volt jó ötlet. Hiszen egyikünk sem az a fitt ember. Ha az nem számít annak, hogy minden reggel a buszra kell futnom. – Vakarta meg zavarában tarkóját a barátok. – Egyébként én Felix vagyok.

– Én Yoongi. Te meg akkor gondolom T/N. – Néz rám azokkal a barna szemekkel.

– Öhm igen. De a kaszás megnevezésre is hallgatok. – Yoongi csóválva a fejét szélesen elmosolyodott, míg Felix hosszasan lehunyta a szemét.

– Szóval mégegyszer nagyon sajnáljuk a történteket Hyung. Igérem nem fordul mégegyszer elő. Főleg, hogy most inkább haza is megyünk. – Nézz rám határozott ellent mondást nem tűröen. Egy a baj. Nem olyan vagyok aki ne mondana ellent.

– Miért mennék haza!? Kb tíz perce érkeztünk. Azért mert majdnem megöltem egy embert?

– Aigoo ez a nő.

– Srácok – szólt közbe Yoongi – ha nem veszitek tollakodásnak akkor én szívesen megtanítom, hogy hogyan is kell rendesen palánkra dobni. Persze ha csak akarjátok.

– Komolyan!? – Csillantak fel szemeim.

– Jaj Hyung ez nagyon kedves de nem akarunk ennél is jobban feltartani.

– Ha feltartanátok nem ajánlottam volna fel.

– Hát akkor ebben az esetben.. – nézett rám Felix jelezvén enyém a döntés joga.

– Szeretnénk ha csatlakoznál.

– Oké. – Azzal vissza sétáltunk a pályára.

Azt hiszem az egyik legjobb ötlet volt Yoongitól, hogy csatlakozott hozzánk. Sokkat fejlődtünk, még Felix is bedobta egyszer-kétszer. De ő hamar kidőlt. Mi visszont volt, hogy egyper egyben lenyomtunk egy meccset. Sokkat beszélgedtünk vele. Elmondta, hogy nagyon sokat dolgozik emiatt kevés a szabad ideje. Mondjuk most szabadságon van. Mi is elmondjuk, hogy a környéken lakunk, hogy  Felix video játékokat fejleszt, míg én az egyik helyi kávézóban vagyok pultos és olykor kiszállító. Yoongi megjegyezte, hogy a helynek nagyon jó az Americanoja. Ekkor dagadt a mellem ugyanis a tulajjal ketten találtuk ki, hogy mivel tudnánk feldobni. De ezt a titkot csak mi ketten tudjuk. Nagyjából két órát kosaraztunk. A Nap már lemenőben volt így ideje volt indulni. Főleg, hogy Felix holnap reggel elutazík.

– Van esély rá, hogy esetleg holnap ugyanekkor ugyan itt találkozzunk és dobálgassunk egy kicsit? – Nézett rám kissé zavarodottan Yoongs.

– Igen. Láttok rá esélyt. – Mosolyodtam el, mire ő is előbújtatta aranyos fogait.

– Oké. Akkor holnap. Vigyázzatok magatokra haza felé. – Indult meg az ellenkező írányba.

– Te is. Szia – intettem.

– Szia Hyung – intett Felix is. Yoongi nem fordult meg, de azért vissza intett.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben.✨🖤


𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́Where stories live. Discover now