𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Várandósság 1/1. - Jungkook

ᒍUИ⅁ʞOOʞ🖤

A kezemben pörgettem a telefonomat, miközben a másikban a szememmel szugeráló tárgyra fókuszáltam, méghozzá a pozitív terhességi tesztre. Tudom mindenki örülne annak, hogyha élete szerelmétől lenne terhes. Én is az vagyok, csak félek.

Jungkookkal közel egy éve járunk. Nem kérte meg még a kezem amit else vártam tőle, hisz majdhogynem frissnek mondható a dolog. Meghát a kapcsolatunk nagy részében ritkán találkozzunk vagy videochatelünk főleg ha külföldre mennek a srácok. Szóval ilyen téma mint a baba soha felsem jött köztünk. Talán egyszer amikor mindketten elmondtuk, hogy igen egyszer majd szeretnénk. És itt a majdon van a hangsúly.
És ha belegondolok amúgyis elég labiris a kapcsolatunk. Mármint nem egy-két vitán estünk már át amikor megkérdőjeleztem magamban, hogy miért is vagyok még vele!?
Szóval ilyen háttérrel, hogyan közöljem vele, hogy terhes vagyok?

Nem bírom cukin előadni a dolgot, hogy baba cipőt vegyek, cumit vagy tököm tudja mit. A szemébe se merek nézni. A félelem, hogy elhagy, dühös lesz rám teljesen eluralja az elmémet.

Nagy levegőt veszek és a sokadik alkalommal oldom fel a telefonomat és hívást indítok azzal a szándékkal, hogy közöljem vele a dolgot. Szánalmas!? Meglehet.

– Szia Jagiya – köszön bele vidáman, de kissé lihegve az első pár csöngéss után.

– Szia mi újság? Nem zavarok? – Kezdtem el rágni kezemen a köröm melletti bőr réteget.

– Nem dehogy. Épp az új koreot gyakoroljuk, de most szünet van. Veled mi a helyzet? Jól vagy? – Mhh köszi, hogy kérdezed mert nem.

– Persze minden rendben - remegett meg kissé a hangom a hazugságtól.

– Biztos!?

– Persze oppa!

– Oppá? Sose mondod ezt! – Na fasza elszóltam magam én hülye. – Mi a baj?

– Nincs baj! – Erősködöm.

– De valami biztos, hogy van. – Mondta a maga igazát, ami sajnos igaz volt. Túl jól ismer, néha. – Csak akkor hívsz oppának ha valami olyan baj történt amitől vigasztalásra vágysz, vagy ha attól félsz, hogy elveszítesz.

– Nincs semmi! – Hergülök fel.

– Na most már tuti van! Baba..

– Muszáj most pont ezt a becenevet? – Vágok közbe szavába.

Síri csönd telepszik le közént egy pár másodpercig. Egy idő után Jk töri meg a csendett.

– T/N – kezdte előről – ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Nem ítélek el és nem hagylak el ígérem! Csak oszd meg velem! Bármi is legyen a gond együtt majd megoldjuk! – Fejezte be monologját én pedig mélyen lélegezve jutattam levegőt a tüdőmbe majd kifújva azt kibőktem az igazságot.

– Terhes vagyok! – S ahogy ezt kimondtam már ki is nyomtam a telefont.

A telefont néztem a kezemben, s azt, ahogyan a képernyője egyre jobban elsőtétedik. Akár mennyit vártam Jungkook nem hívott vissza, emiatt pedig egyre ideges lettem így nem csoda, hogy felkavarodott a gyomrom, úgyhogy szaladtam a konyha mosdókagylójába kidobni a taccsott.

Egy fél óra elteltével amikor már nagyjából összeszedtem magamat, a konyhában mandarint kezdek el hámozni, hogy valamennyi vitamint is juttassak a hasamba ha már két ember helyett kell ennem.

Odakintről kocsi ajtó csapodást hallodtam a következő percben pedig a bejárati ajtóét, ahonnét dübörögve jött egyre közelebb felém valaki a konyhába. Már a frász kerülgetett, hogy betörtek amikor meghallodtam a jól ismert kellemes hangot ahogy engem szólintgat. Beérve a konyhába  tekintette egyből megtalálta az enyémet.

– Mit mondtál a telefonba mielőtt letetted? – Szegezte nekem a kérdést.

– Még nincs vége a próbának. Mit keresel itt?

– JÓ AZ ÉRDEKEL MOST A LEGKEVÉSBÉ! – Üvöltött rám kissé erélyesen, de mikor  meglátta döbbent/ijedt képemet rögtön bűntudata lett és elém lépve kedvesen az arcomra simitott. – Ne haragudj rám! Én nem akartam veled kiabálni!

– Jó semmi baj! – Simultam bele ölelő tenyerébe.

– Megismételnéd kérlek.. – szusszantott egyett – amit a telefonba mondtál!?

Félve néztem őzike szemeibe. Fejemet elvéve összeszedtem minden bátorságomat és belekezdtem az elkerülhetetlen kitálalásba.

– Terhes vagyok! – A döbbenet kiült arcára, olyan klasszikusan amire a rajongói azt szokták mondani, hogy Jungshook. Megijedtem, hogy így marad örökre úgyhogy elkezdtem magyarázkodni, mint egy általános kisiskolás aki megakarja magyarázni az ellenőrzőjébe beleírt egyesét.  – Ne haragudj, biztosan az én hibám! Nem figyeltem oda rendesen vagy valami. Lehet kihagytam egy napot a tabletta szedésben vagy elszakadt a gumi nem tudom, hogy hogyan de ez van és én...

– Hé hé hé – állított le Jk kiszakadva a bambulásából. – T/N most komolyan bocsánatot kérsz mert ÉN felcsináltalak?

– Hát...

– Figyelj, nem hibáztatlak semmiért! – Dörzsölte meg a homlokát, elgondolkodott majd pár másodperc múlva folytatta.          – Megtörtént és ezek szerint lesz egy gyerekünk – mosolyodott el szélesen, de én nem tudtam leutánozni a mozdulatát. Mert féltem, hogy ez csak színjáték. Valójában neki is az játszódik le a fejében ami nekem is, hogy ezt elbassztuk. Miattam derékba tört a "függetlensége", az idol karrierje - márha ez kiderül. – Vagy te nem örülsz neki? Nem akarod? Légy őszinte! – Nézet rám komolyan és kicsit mintha csalódott lenne. Esetleg félre értelmezném őt!?

– De... vagyis nem tudom. Nem tudtam erre gondolni mert megijedtem, hogy ilyen fiatalon gyereket szüljek. Aztán beugrott, hogy ki is az apja és... – Dörzsöltem meg a homlokom.

– És..? – Kézfejemre fogva, hüvelykujjával simogadta kézfejemet úgy biztatott a folytatásra.

– Ha ez kiderül botrány lesz. Az Armyk nem fogják jó szemmel nézni, hogy te mástól vársz gyereket, nem tőlük. Arról nem is beszélve, hogy nem terveztünk ilyesmit.

– Nem terveztük, de előbb-utóbb lett volna. Gondolom.

– Igen?

– Igen! T/N – húzott közelebb magához ölelte át a derekamat, mélyen belenézve a szemembe folytatta. – Én téged nagyon szeretlek! És nem is tudom elképzelni azt, hogy ne legyél az életem része. Teljesen elvetted az eszemet. – Mosolyogva lenézet hasamra amire tetovált kezével rásimitott. – És az, hogy most ebből a szerelemből gyerek lesz az sokkoló.. de.. örömteli dolog. – Tekintett ismét az enyémbe furta. – Már most tudom, hogy imádni fogom őt is, pont úgy ahogy téged.

Szélesen elmosolyodtam és homlokának döntöttem az enyémet.

– Akkor nem hagysz el?

– Ilyen miatt? Kivan zárva! Hiába szeretnéd, nem fogsz tudni a közeledből eltűntetni. Olyan leszek és vagyok mint egy makacs fűfolt a kedvenc nadrágodról. Levakarhatatlan. – Ezen elmosolyodtam.

– Te idióta. – Ütöttem meg finoman mellkasát, mire még közelebb lökött magához. Ajkaimra hajolva suttogott.

– Minden rendben lesz anyuka! – Csipkelődött már most.

– Rendben van apuci! – Hajoltunk egymás ajkaira egy szenvedélyes csókra.

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤