𝕽𝖊𝖆𝖐𝖈𝖎𝖔́

Messenger 2 - Taehyung

TAƎHYUИ⅁❤️
A messenger 1. rész folytatássa

– És mikor jöttök haza? – Nyaggadtam anyut a kapuban. Utálom a viharokat már gyerekkorom óta, és épp mikor az évszázad vihara készül lecsapni ránk ők akor lépnek le itthonról.

– Későn. Addigra te már alszol.

– Ha olyat dörren akkor lehet, hogy örökre.

– Ne nevettesd ki magad. Ez csak eső! – Száll be a kocsiba a nevelőapám mellé.

– Itt nem az esővel van a gond, hanem az égből jövő hangokkal. Ijesztő, mint Choi mikor számon kér, hogy én ettem e meg a chipsét mikor mindenki tudja, hogy te voltál.

– Ijesztő lennék!?

– Csak néha. De általában bátor, erős férfi vagy. Olyan izmaid vannak amikkel viharokat tudnál elkergetni. Ha már itt tartunk nem akarsz inkább itthon maradni? – Mosolyogtam rá kérlelően.

– Eligérkeztem anyádnak. Tudod, hogy maradnék de nem megy.

– Képzelem.

– Jaj T/N ne legyél már ilyen! – Szól rám anya. – Nem azt mondtad, hogy Taehyung átjön?

– De igen.

– Na akkor nem leszel egyedül. – Csapja be az autó ajtaját.

– De..

– Semmi de! Itt is aludhat csak ne maradjatok fent sokáig. – Utasított a letekert ablakból.

– Oké.

– És T/N – hajolt oda Choi. – Ha lehet, mire haza jövünk, be legyeket eggyel többen.

– Idióta ő a legjobb barátom. – Duzzogtam ami miatt jól ki is röhögött. Majd miután "érzéki búcsút" váltottunk egymással ők elhajtottak én pedig a bejárati ajtó előtti lépcsőn ülve vártam Taet.

Nem is kellett sokat várnom, hogy beforduljon a keritésünkön. Szerencse mert egyre jobban jöttek a sötét kék fellegek.

– Szia – üdvözölt kedves mosollyal.

– Anya azt mondta, hogy itt aludhatsz. Remélem, hogy úgy is készültél.

– Szia Taehyung jó téged láttni. – Köszöntötte helyettem is magát.

– Ooh bocsánat. – Kelltem fel a helyemről és elélépve szorosan megöleltem. – Szia Tae. Köszi, hogy átjöttél egy élet mentő vagy.

– Neked bármit. És igen – nézett a táskájára – úgy készültem, hogy holnap innét megyek iskolába.

– Imádlak! – Ekkor egy hatalmasat dörgött én meg automatikusan bújtam Tae mellkasába aki félkarral húzott közelebb magához.

– Szerintem menjünk be!

– Igen ez egy jó ötlet. Támogatom.

A házba beérve megnéztünk minden ellektromos berendezést és a feleslegeseket mint kihúzkodtuk, hisz jócskán neki állt és nem csak ilyen aranyosakat dörrentek hanem rendesen csattogott az ég, amitől az egész ház beremeget. Ilyenkor rendszeresen a földre guggolva a fülemre tapasztott kezekkel sikoltottam egyet, Tae pedig rendszerint oda futott hozzám, és csititgatott miszerint semmi baj nem történhet. Hisz van villám elhárítónk. Miután végeztünk mindennel csináltunk popcornt és töltöttünk magunknak üdítőt is két pohárban. A mikrot kihúztam a konnektorból és a tállal indultam fel a szobámba, Tae pedig szorosan mögöttem a két pohárral. Egy idő után az eső is megérkezett éa mintha dézsából öntenék úgy esett. Nem kellett sok és az ablakon kinézve láthadtuk ahogy az utcánkban hömpölyög a víz. Mivel az óra még csak nyolcat ütött így úgy döntöttünk nézünk valami fimet. Nos nem a tv-ben mert ugye azt megszüntettük, így a laptopom kutatunk valami film után. Akcióhoz nem volt kedvünk, ahogy a drámához sem. Horrornak elég nekem ami oda kint van és amit hallok. Így is csoda, hogy Taenak minden csontja még épp annyiszor szorítottam, vagy ugrottam már rá. Dehárom éve barátság után azt hiszem megedzősött. Végül Porco Rosso mellett döntöttünk. Már egypárszor láttam ahogy Tae is ennek ellenére mégis emelett döntöttünk. Hisz ha az ember nem tud valami újdonságot a jól bevállt filmek mindig ott vannak.

Kisebb-nagyobb szüneteket tartottunk így tíz után végeztünk a filmmel. A vihar persze nem csittult pedig általába ezek a dörgések csak ilyen futolagosak szoktak lenni. Elakartam menni zuhanozni, de mivel úgy féltem mint egy légy a pókhálóban így megkértem Taehyungot, hogy kísérjen már el. Na nem mondom, hogy nem nézett rám  okosan. De miután realizálodott benne, hogy komolyan gondolom csak annyit kérdezett, hogy ezt mégis, hogy tervezzem?

Egyszerűen. Én bent tusoltam félig nyitott ajtó mellett, míg Tae kint az ajtó melletti falnak dölve ül és vigyázz rám. Természetesen a lelkére kötöttem, hogyha leskelődni mert letépem a tökeit. Ő csak szemet forgatott és míg én gyors tempoban a dolgomat végeztem, addig ő a telefonján valami manós játékkal játszott. Amikor pedig nyert gyermekien juhogott. Aranyosnak tartottam, miközben megnyugodtam mert itt van a közelemben ha baj lenne és mivel nagyon leköti a játék nem is figyel rám.

Egy gyors törülközés után, belebújtam a Harry Potteres pizsimbe és mikor kimentem, mondtam neki, hogy bemehet. Addig én ültem le a helyére. Bár ő nem szorult védelemra attól még ha gáz van én berontok hozzá és az sem érdekel ha éppen Ádám kosztümben fog virritani előttem. HálaIstennek ez alatt az idő alatt úgy tűnt elmegy a vihar. Mikor Tae is lefürdött, bementem hozzá és egymás mellett állva kezdtünk el fogatmosni miközben megbeszéltük, hogy milyen animeket terveztünk megnézni a közel jövőben.

Miután mindennel végeztünk befeküdtünk az ágyamba ami kétszemélyes. Örülök, higy anno emellett döntöttem hisz csomoszor van, hogy Tae vagy valaki más alszik nálam. Azt pedig nem szeretném, hogy a földön egy matracon, vagy egy hálózsákban aludjanak.

Már lassan negyed tizenkettő volt szóval anyu ígéretét már megis szegtem miszerint nem maradunk fent sokáig, de egy ilyen szabályt kitudna betartani ha itt van a legjobb barátja!?

– Tae..

– Mhh!? – Kérdezte már csukott szemmel.

– Köszönöm, hogy itt vagy velem!

– Ez csak természetes. – Ekkor megnéztem az arcát. Fiú létére nagyon hosszúak a szempilláig. Pisze orra és szép szájja kissé elnyítva voltak így véve a levegőt. Néha nem is hiszem el, hogy ez a helyes srác az én barátom. Mert igen az. Tudom, hogy Taehyung helyes. Nőből vagyok és van szemem. Anyu megis jegyezte, hogy csoda, hogy nem szerettem még bele. Ooh ha tudná..

A gondolataimba elveszve figyeltem őt mikor odakint megint hallodtam a kezdetleges vihar jelleit.

– Ilyen nincs. – Hunytam le hosszan a szemeimet.

– Mi a baj? – Motyogta.

– Azt hittem, hogy már alszol.

– Csak majdnem. – Nyitogadta rám kissé szemeit. – Mi a baj?

– Csak hallom, hogy jön egy újabb vihar.

– Hmm – ekkor megemelte fél kezét vele együtt pedig a takarót. – Gyere ide!

– Mi? – Szeppentem meg miközben éreztem, hogy pír szökík az arcomba.

– Gyere ide! – Oda csússzantam az ölelésébe mire derekamra tette karját és ha lehet még közelebb vont magához. Kényelembe helyezve magamat öleltem meg én is karja alatt miközben fejemet a mellkasába furtam. Kezével a hátamat simogadta, fejét pedi a hajamba furva vedte a levegőt. – Itt már nem eshet bajod! Szóval aludjál.

– O-oké. – Nem sok kellett, hogy Tae elaludjon én azért picit még fent voltam. A vihar újabb hulláma megérkezett azonban egy lájtibb verzióban. És fura módon nem is érdekelt a vihar. Annyira lekötötte a gondolataimat az, hogy Taehyunggal úgy alszunk mint két szerelmes. És ez engem valamiért nagyon boldoggá tesz..

Köszönöm ha elovastatad! 🖤

Ha tetszett a történet akkor kérlek nyomj a csillagra. Véleményedet pedig oszd meg velem kommentben. 🖤