Holding hands on stage

10.rész

Másnap mikor felkeltem az első, amit megláttam, azaz éjjeli szekrényen pihenő digitális óra volt, 7:22 állt rajta. Kidörzsöltem szemeimből az álmot, s körbe pillantottam. Még mindig Yoongi szobájában voltam. Magam mellett meg is pillantottam őt. Nem vette észre, hogy felkeltem, bele volt merülve valamibe. Jobban megnéztem mit csinál, a jegyzetfüzetét támasztotta combjainak, a csuklója folyamatosan mozgott, valamit nagyon írogatott. Amikor elvette kezét a papírtól, s tolla végével ajkait kezdte ütögetni miközben gondolkodott, addig rálátást nyertem a szövegre. Nem volt sok, csupán 4 sorocska, de annál több jelentéssel bírt.

„A vérem, az izzadtságom és könnyeim
A testem, a lelkem és a szívem is
Tudom, hogy ez mind a tiéd
Ez egy varázslat, mi engem fog büntetni"

Nagyon szép gondolat, Suga mindig olyan szép és önkifejező dalszövegeket szokott alkotni. Remélem ez is bele fog kerülni az egyik számunkba. Lassan újra rá emeltem tekintetem, s láttam, hogy engem néz.
-Aki sokat kíváncsiskodik hamar megöregszik. – koppintott fejemre tollával.
-De hyung... annyira érdekel mit terveztek comeback-re... Ez a szöveg valami fantasztikus! – ültem fel szinte azonnal kicsattanva az energiától. – Egyébként, jó reggelt! – mosolyogtam rá.
-Neked is jó reggelt. Akkor fogod megtudni mi lesz a kis részlet sorsa, majd ha a nap ott kel fel, hol most lenyugszik. – mondatára felfújtam arcomat morcosan. Annyira igazságtalan!

Kíváncsiságom nem akart alább hagyni, ezért közelebb másztam hozzá, hogy lássam mit ír. Pechemre becsukta a füzetet, s eltette azt. Kimászott mellőlem és az ablakhoz ment, majd felhúzta a redőnyt. A nap első sugarai betörtek a szobába, szemeim kissé bántotta az erős fény, így nyöszörögve fejeztem ki nemtetszésemet felé.

Az ajtó kinyílt, és egy ismerős hangot véltem felfedezni az irányból, így oda néztem. Jimin állt ott. Láttam, hogy mozognak ajkai, de csak egyetlen mondata jutott el tudatómig.
-...Yoongi, segíts leküzdeni a merevedési zavarom! .... – mutatott dudorodó ágyékára. Valamit még nagyon magyarázott, valószínűleg épp mentegetőzött, de nekem csak ez az egy mondat jár az eszembe. Könnyek szöktem szemeimbe, felpattantam az ágyról, s kifutottam a szobából félre lökve mind a két személyt, akik meg akartak állítani.

Ennyi nekem elég volt. Fájt, mocskosul fájt. Egyszerűen nem fér a fejembe. Miért?! Miért hittem azt, hogy esetleg a távoli jövőben egyszer együtt lehetek azzal, akit szeretek... Tudhattam volna, hogy ez lehetetlen! Taehyung is megmondta! Igaza volt, miért nem hallgattam rá már akkor? Többször is figyelmeztetett, hogy nehogy bele merjek szeretni! Már késő, nem tudok kiszeretni belőle. Magához rántotta szívemet, s nem engedi, bezárta egy ketrecbe, ahonnan nincs kiút. Ketyegőm zárkáját egy nagy lakattal zárta le, aminek kulcsa nála van, megszerezni pedig tökéletesen lehetetlen. Nagyon szép volt. Tökéletes tervvel csalt bele kelepcéjébe.

Könnyeim törölgetve szaladtam be a szobába. V először értetlenül nézett rám, biztosan több kérdés is felmerült benne, de ahelyett, hogy feltette volna őket, inkább szorosan karjai közé zárt. Becsukta mögöttem az ajtót lába segítségével egy pillanatig sem elengedve engem.
-Ő tette? – csak ennyit kérdezett, s én csak bólintottam. Hátam simogatta nyugtatás képpen. Leült velem az ágy szélére, én ölében foglaltam helyet. Fejem nyakhajlatába fúrva próbáltam el elbújni az igazság elől. Sajnos ez lehetetlennek bizonyult, mégis megpróbáltam. Legalább csak egy kicsit hadd felejtsem el. Bárcsak egy rossz rémálom lenne.

Percekig itattam az egereket, könnyeim sokaságát felitta hyungom pulcsija így egy nagy tócsát hagytam magam után, mikor elhajoltam. Vettem pár mély lélegzetet, felálltam és elhagytam a szobát. Utam a fürdőbe vezetett, arcom jó alaposan megmostam hideg vízzel, annak reményében, hogy eltudom tüntetni sírásom nyomait. Ha ez mégsem sikerülne, egy egyszerű „belerúgtam az ágy sarkába" hazugsággal magyarázom a dolgot. Utálok hazudni, de néha muszáj.

Belenéztem a tükörbe és megállapítottam azt az egyszerű tényt, miszerint igazán pocsékul festek. Hajam nagyából beállítottam, megmostam a fogamat, s visszamentem a szobába Taehez. Megkértem, hogy segítsen ruhát választani a napra, amiben készségesen segédkezett is. Felvettem a kiválasztott darabokat, majd együtt lementünk a konyhába reggelizni.

A lehető legtávolabb ültem attól a két bizonyos személytől, tekintetüket is próbáltam kerülni. Az étel egyébként valami húspogácsa volt. Gyorsan befejeztük az étkezést, a tányérokat hősies módon villámgyorsan bepakoltam a mosogatógépbe, majd felsiettem a cuccaimért. Egyik kisebb válltáskámba beleszórtam a szükséges dolgaimat, a telefonom, a powerbankom, az irataim, egy csomag rágót és a fülesem. Lesiettem a lépcsőn, az előszobában belebújtam az egyik lábbelimbe, s az ajtón kilépve bezártam azt. Kulcsomat is belevágtam a táskába. A kisbuszhoz sietve pattantam be szobatársam melletti helyre, ami rögtön az ajtónál volt. Behúzta a jármű ajtaját, így már indulhattunk is a céghez, hogy felvegyük a Run BTS! 13.részét. Igaz ezek a részek majd csak jövőre kerülnek adásba, de mivel októberben comeback és az év végén rengeteg versenyre megyünk így a 2017-es részeket már most elkezdtük felvenni.

Az utunk viszonylag hosszú volt, a reggeli dugóban majdnem egy órát ültünk. Ezt az időt a telefonom nyomkodásával és zenehallgatással ütöttem el, illetve üzenetben beszélgettem anyukámmal is egy keveset. Elmeséltem neki, hogy előreláthatólag mik a tervek, meg azt is, hogy esetleg mikor tudnék haza utazni meglátogatni őket. Nagyon hiányoznak már.

~~~

Sziasztok!🤟
Meghoztam a folytatást. Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha igen várom véleményeteket kommentben! ⭐💬❤️

CukorkaSuga2