Miután beültem az autóba nem kellett sokat várnom, Jimin alig 5-10 perc elteltével be szállt és már indultunk is haza. Haza... Végül is szinte már az otthonunkká vált az egyelőre még nem túl nagy lakás. Majdnem mindenkinek jutott külön szoba, csak Jungkook és Tae, illetve Namjoon és Jimin osztoznak egy-egy szobán.
Az otthonunkhoz vezető út nem volt több negyedóránál, mégis óráknak tűnt odaérni. Megköszöntük sofőrünknek az utat, majd kiszálltunk a járműből, s indultunk a dorm bejárata felé. Előkerestem a kulcsom, aminek segítségévek kinyitottam az ajtót, ezzel gondtalanul bejuttatva magunkat az épületbe. Az előszobában levettem cipőmet, táskám átadtam Chimnek, hogy vigye fel a szobámba mivel én megyek csinálok valamit ebédre, vagyis inkább ez már uzsonnának számít. Véleményem szerint ramen mindenkinek meg fog felelni, így nem is erőltetem meg magam vele. Elővettem 7 főre elegendő mennyiségű zacskós rament, majd feltettem forrni a vizet az indukciós főzőlapra, amit az asztal közepére téve kapcsoltam be. Néhány tegnapról maradt főtthúst bedobtam a mikróba melegedni, míg ezek készültek megterítettem, hogy csak le kelljen ülni enni. A felforrt vízbe letettem a tésztákat a hozzájuk tartozó fűszerekkel együtt. Kivettem a mikróból a húst majd két felé osztva tettem le a főzőlap mellé. A hűtőből vettem ki salátát, levelei felét leszedve tettem vissza a hűtőbe. Megmostam a leveleket, majd a nagyobb darabokat ketté vágva szintén ketté osztva helyeztem az asztalra. Egy fakanál segítségével megkevertem a tésztát, hogy ne legyen össze ragadva.
Trappolást hallottam a lépcső felől jelezve Park Éhenkórház Jimin érkezését.
-Aaaah hyung! Csináltál kaját! – siet az asztalhoz és egy evőpálcikát felkapva evett volna bele a húsba, ha nem csaptam volna fejbe a kezemben levő fakanállal.
-Aigoo Jimin, várd meg a többieket. – szidtam le.
-De... de hyuuuuuung~ Éhen halok! – próbált győzködni.
-Ohh igen? – húzogattam perverzen szemöldököm, mire dühösen csapta le az evőpálcikát azzal a mondattal karöltve „Bezzeg a zuhanyzóban nem akartál semmit te hálátlan perverz dög!". Természetesen jót nevettem kiborulásán, majd én is leültem a helyemre várakozni.
Alig telt el pár perc, már be is robbant a maknae line két legfiatalabbja az ajtón ételért imádkozva. Fejemet csóválva figyeltem a többieket, ahogy követik a két energiabomba fiatalt.
-Ohh Yoongi, életmentő vagy! – vidult fel Hobi, amint meglátta a megterített asztalt.
Mindenki az asztalhoz sietett, helyet foglalt az 5 elveszett bárány és már neki is láttunk az evésnek. Jólesett végre megtömni a hasam, reggeli óta semmi nem került bele vízen kívül, szóval nem picit kongott az ürességtől.
Evés után összegyűltünk a kanapénál közös pihenésre és beszélgetésre. Ez amolyan szokássá vált, általában ilyenkor vagy elmondja mindenki, hogy érezte magát, milyennek gondolja a teljesítményét a nap, esetleg mi bántja vagy teljesen random dolgokról kezdünk el beszélni. Az utóbbi történt jelen esetben, ugyan is Namjoon talált egy óvszert az öltöző padlóján és a tulajdonosát keresi, hogy kérdőre vonhatja.
-Szóval, kié ez a koton? – emeli fel RM az említett kis zacskót.
-Nem teljesen mindegy kié? – vonom fel szemöldökömet értetlenül.
-Nem! – vágta rá egyből. – Tudjátok nagyon jól, hogy nem lehet kapcsolatunk, pláne nem fekhetünk össze egy random emberrel sem! - dobja a dohányzó asztal közepére a kezében tartott kis tasakot.
-De hyung... honnan gondolod, hogy a miénk...? – kérdi félénken Jungkook. Nem is csodálom félénkségét, nem szereti, ha leszidják.
-A MI öltözőnkben volt, ami nem mellesleg PRIVÁT. – emeli ki a lényeget Nam. - Takarítón kívül nem mehet be oda senki. Mégis kié lehetne, ha nem közülünk valakié?
-Namjoon-ah, lehet valaki csak azért használja, hogy ne legyen minden olyan, ha kielégíti magát. – érvel Hobi mire Jungkook teljesen elvörösödik.
-Jaaj nézzétek a kis ártatlan maknaet! – mutat az említett fiúra Jin.
Aranyos volt Jungkook ilyen kis ártatlanul, hogy már abba is bele vörösödik, ha csak megemlítjük az önkielégítést.
-Aaahw olyan ki aranyoooos~ - szólaltak fel többen is.
-De.... de... hyungoook! – takarja el arcát.
Miután mindenkikiszórakozta magát Kookon folytatódott a „Kié az óvszer" című Bangtan dráma. Aishsosem lesz ennek így vége. Már első pillantásról tudtam, hogy az enyém, deminek bevallani alapon csak kerültem a kérdéseket. Azt hiszem idejefelvállalni, ha nem akarok még órákig itt ülni. Benyúltam a kotonokat rejtőzsebembe és kivettem belőle hármat, s az asztalra dobtam. Mint aki jól végeztedolgát hátra dőltem. Jól szórakoztam az eleinte lesokkolódott pillantásokon, mosolyaz arcomról még akkor sem szándékozott eltűnni, mikor Namjoon egyre dühösebbennézett rám.
-Ez most komoly Suga? Nem lehetett volna rögtön felvállalni?! – tette karbakezeit.
-Az úgy nem lett volna vicces. - szórakoztam tovább.
-Kétlem, hogy ezt a sok óvszert önmagad kielégítésére használod. Szóval daloljszépen, miféle bajba kevertél mindenkit?! – állt fel ingerülten.
-Csiga vér felhókarcoló, attól függetlenül, hogy magasabb vagy még mindig énvagyok az idősebb. – sóhajtottam. – Nem kell aggódni senki sem tudja. Mégnektek sem tűnt fel. – túrtam hajamba.
-Melegen ajánlom, hogy így legyen. – ült vissza a helyére.
-Nektek még éjszaka az sem tűnne fel, ha bomba robbanna mellettetek, nem az,hogy esetleg valakit megdugok. Amiről le szögezném, soha senkit nem hoztamhaza. - vettem elő telefonom.
Erre már nem tudtak mit mondani így mindenki elvonult a saját dolgára. Én isígy tettem miután megnéztem a helyzet a világhálón. Felmentem a szobámba ésbezuhantam ágyamba.
~~~
Sziasztok! 🤟
Meghoztam a következő részt. Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha igen dobjatok meg egy csillaggal és várom véleményeteket kommentben!⭐💬❤️
CukorkaSuga2
أنت تقرأ
Holding hands on stage
أدب الهواةA viszonzatlan szerelem fáj, egy idő után megváltozatja az embert. Rossz szokásokba kezd, elnyomja az érzelmeit. Aztán hirtelen jön, mint derült égből villámcsapás, és csak azt veszed észre, hogy akiért régen odavoltál viszonozza az érzéseid. Agyad...
