Holding hands on stage

24. rész

YoonKook Mindennapok

3

Jungkook szemszöge:

Másnap mikor felkeltem Yoongi már nem volt mellettem, helyét egy csokor rózsa, egy adag gőzölgő tojásrántotta és egy levél váltotta fel. Elsőként a virágokat szagoltam meg. Olyan jó illatuk van, egyszerűen imádom! Meg sem kellett számolnom, tudtam, hogy 19 szál van benne. Tegnap 8-at kaptam ma pedig 19-et, augusztus 19. Pont két éve jöttünk össze. Érdeklődve vettem kezembe a levelet, s elolvastam.

„Jó reggelt Jungkook!

Amikor ezt a levelet olvasod már nem vagyok otthon. Csináltam neked reggelit, edd meg mindet, tudni fogom, ha nem. Boldog második évfordulót baby. Nagyon sok dolgot szeretnék számodra mondani, de most nem tudom ezt megtenni. Nem is írásban szeretném megtenni.

Emlékszel hol találkozunk először? Igen arra a kiskávézóra gondolok a BigHit régi épülete mellett. Annyira izgultál az első csapattalálkozó előtt, hogy elfelejtetted mit szerettél volna kérni, ezért sírva elfutottál. Utánad mentem és megvigasztaltalak, eleinte féltél tőlem, mert „Mindig morcos vagy és gorombán beszélsz hyunggal.". „

Felnevettem a levél sorain, tényleg megijedtem tőle. 15 éves szemmel ijesztőnek nézett ki Suga a 19 éves morcos, kialvatlan zombi fejével. Megráztam fejem az emlékre, majd tovább olvastam.

„Tudom, hogy szereted a kihívásokat, ezért összeállítottam neked egy kincskeresést. Jó szórakozást! Ha végleg elakadnál hívj fel.

Yoongi ❤️

1.nyom:
Csippanó telefon"

Eleinte értetlenül vontam össze szemöldököm, de amint csippant egyet a telefonom már a keresni is kezdtem. Sugaaa hova tetted el? Gonosz vagy! Pár perc után megtaláltam a párnám alatt a keresett eszközt. Hupsz... tegnap este elfelejtettem feltenni töltőre, így most alig van 15%-on. Pótoltam a hiányosságom, majd megnéztem milyen értesítést kaptam. Yoongi küldött egy videót és egy üzenetet.

A felvétel, amit kaptam nem volt túl hosszú, csupán pár másodpercben rögzítette nekem, ahogy mielőtt elment adott egy reggeli csókot. Mosolyogva néztem meg még párszor a felvételt, majd elolvastam az üzenetet, amit küldött. „2.nyom: Méz és Tej". Ez a közös kávézónkra utalhat! Mindig mézes teát iszik, mert a sok raptől be szokott rekedni. Én pedig mindig tejet, hogy erős legyek.

Pillanatok alatt megettem a reggelit, amit készített nekem, majd felöltöztem és a rózsákat beletettem egy vázába. A koszos tányért elmostam, nehogy itt maradjon az ágyba. Lehet agyonütne érte, ha este bedől a párnák közé és összetalálkozik a reggelimaradványommal.

Mosogatás után visszafutottam a szobába, zsebre tettem telefonomat egy powerbankra kötve, átsiettem a fürdőbe fogat mosni, a hajamba csak hanyagul beletúrva alkottam frizurát magamnak. Ismételtem a hálóba mentem az egyik kistáskámért. Néhány fontosabb dolgot beledobáltam, s egy baseballsapkát tettem fel egy maszk kíséretében az arcomra. Az előszobába lépkedtem, cipőbe bújtattam lábaim, s már el is hagytam a házat. Az ajtót gondosan bezártam magam után.

Futólépésekben indultam meg a pár utcányira lévő kávézó fele. Utamat levágtam a lehető legtöbb helyen, de még így is 20 perc volt odaérni. Besiettem az épületbe, kellemes idő fogatott. Körbe pillantottam a bézsre festett falak mentén elhelyezett ülőhelyeknél. A mi törzshelyünk el volt foglalva. Egy aprót nyeltem, s oda lépkedtem. Egy csapat tini ült ott. Remélem nem ismernek fel, vagy ha mégis, akkor ne csapjanak „ki tud hangosabban sikítani" partit.
Ma egyébként az egyik kedves operatőr kísér utamon, legalábbis egy részén velem lesz az elmondása szerint.
-Öhm... Sziasztok, bocsi. – kezdtem bele picit félénken – Nem láttatok itt egy cetlit? – kérdeztem bizonytalanul.
-Szia nem bocs. És vidd innen azt a hülye kamerát. – válaszolt az egyik lány mogorván.
-Ohh rendben... elnézést... - kicsit szomorúan néztem az operatőrömre és elindultam kifelé.