Holding hands on stage

5.rész

Másnap korán keltem, 10-kor indultunk a koncert helyszínére. Osakaban került megrendezésre a The Most Beautiful Moment in Life On Stage Tour 6. koncertje. A reptérre elég hamar kiértünk, meglepetésünkre nem vártak ránk tömegével a rajongót. Kicsit fura is volt a csend, de nem foglalkoztam különösen vele, legalább van egy kis nyugtunk. Az asszisztenseink becsekkoltak helyettünk, ezért már rögtön felszállhattunk a repülőre. Egymás mellett foglaltunk helyet a gépen, próbáltak elkülöníteni minket a többi embertől, hogy véletlenül se fussunk össze ARMYval. Veszélyes tud néha lenni egy-egy ilyen találkozás. A repülőút nem volt túl hosszú csak 2 órába telt, ez idő alatt beszélgettünk bugyuta társasjátékok kíséretében. Miután leszálltunk azonnal mentünk a bőröndjeinkért utána pedig a kibérelt kocsikkal eljutottunk a szállásra.

Szóval most itt vagyunk a hotelben és szedjük össze a dolgainkat, amiket a koncert helyszínére viszünk. A táskámba nem tettem túl sok dolgot, powerbankot, pár csomag nasit, egy csomag zsebkendőt és a töltőmet biztonság kedvéért, illetve az irattartóm. Pénztárcára nincs szükségem hiszen a cég minden költséget fedez. Kimentem a szoba elé, az ajtót gondosan bezárva magam után. Oda sétáltam az elkészültekhez, akiket Jin, Tae és J-Hope erősített immáron velem együtt.
-Többiek? - érdeklődtem a 3 elveszett bárány után.
-Jimin elment segíteni Jungkooknak kiszedni a cipőjét az ágy alól, Namjoon pedig elment mosdóba. - válaszolta meg kérdésem Taehyung.
-Ooh értem. Remélem Joon nem tör el itt semmit, mert biztos, hogy nem fogom megjavítani neki. - sóhajtottam fel.
-Hahaha nagyon vicces Suga.... - lépdelt hozzánk a szóban forgó rombológép. - Egyébként a két jómadár mindjárt jön csak bezárják az ajtót.

Rap Monster-nek igaza volt pár pillanat múlva tényleg megjelentek. Autóval mentünk az arénába, ahol egyből a backstage felé vettük az irányt. Mint mindig most is a bemelegítés után átvettük a dalokhoz tartozó koreókat, s átbeszéltük milyen sorrendben lesznek majd a számaink, illetve melyikeket is adjuk elő. Megbeszéltük többek között azt is, hogy ma egy különleges alkalom lesz, mivel ki fogunk sorsolni egy szerencsés ARMY-t a résztvevők közül és felhívjuk magunkhoz a színpadra.

Az értekezlet után leültünk egy-egy sminket/fodrász elé, hogy a felvállalhatatlan arcunkból valami felvállalhatót csináljanak. Próbáltunk figyelni a bőrünk, illetve a hajunk állapotára, de hát a napi szintű rohanás mellett ez egy elég nehéznek bizonyuló feladat. Most sem mondanám azt, hogy időben vagyunk, mert akkor hazudnék. Legalább egy 10 perces a csúszás, ha nem 15. Sminkem és hajam elkészülte után rohanva kapkodtam magamra fellépő ruhám, amit természetesen párszor még át fogok cserélni a 2-2,5 órás koncert alatt.

Már hallani lehet a rajongóink sikongatásait, ujjongatásait és persze az általuk énekelt dalok kavalkádját. Utolsó simításokat végezte rajtunk a személyzet mikor felcsendült a bevezető kisfilm hangja, vele együtt elcsendesedtek a rajongók. Megszokásunkhoz híven gyorsan kis körbe álltunk, s kezeinket benyújtottuk középre.
-Hozzuk ki magunkból a legjobbat és érezzük jól magunkat a mai estén! - mosolygott ránk leaderünk.
-BANGTAN! - hangoztattuk egyszere a srácokkal.
-Fighting! - kiáltották egyszerre a staffjaink.

Nagy mosollyal az arcunkon indultunk meg a leengedett színpad részhez, ami majd fel fog minket emelni. Felálltunk egymás mellé az alig 5x2 méteres mozgatható szerkezetre, s már emelkedni is kezdtünk. Fejünk felbukkanása után már sikítoztak is az ARMY-k, melegség járta át szívem a fogadtatás miatt.
-Sziasztok, szép estét mindenkinek! Ez a 6. állomása a turnénknak reméljük jól fogjátok magatokat érezni! - köszöntötte Hobi a résztvevőket, természetesen minden rajongó viszonozta a köszönést felénk.
-Húú de fényes minden Army Bomb, azért látok pár kevésbé fényeset is. Tessék elemet cserélni! Hogy fogjátok így beragyogni az éjszakát? - kezdett viccelődni Jin. A közönség nevetésben tört ki, s a lehető legfeljebb kapcsolták a Bombok fényét. - Na így már sokkal jobb! - nevetett egyetlen hyungom.
-Jin hyung, elvonod rólunk a figyelmet! - panaszkodott Jimin.
-Jimin-ssi olyan kicsi nem is látom, merre vagy Jimin-ssi? - kezdett össze-vissza nézelődni, s járkálni a kis maknae. Ezt természetesen a sértett fél csak pufogva figyelte, míg mi jót derültünk a fiatalabbon.
-Jungkook-ah elég lesz. - szólt rá RM.
-Most, hogy a gyerekek kijátszották magukat szerintem nyissuk meg az estét a RUN-nal! - szólaltam már meg végre én is.

Hamar elértük a koncert felét, mindenki nagyon jól érezte magát, de a hangulat és az izgalom még csak most fog a tető fokára hágni. A hatalmas led táblán megjelenítettek egy hatalmas sorsoló kereket, rajta az összes jelenlévő rajongó nevével. Persze ezt ők egyelőre nem értették ezért gyorsan el is magyaráztuk nekik a helyzetet. Sikongatástól és kiabálástól zengett az egész aréna. Taet illette a megtiszteltetés, hogy pörgessen, így a biztonságiak által felnyújtott NAGY PIROS GOMBhoz sétált.
-3!...
-2!...
-1!... - számoltak vissza egyszerre az ARMYk, majd V lenyomta a gombot.

A sorsóló kerék elkezdett pörögni, nagy volt az izgalom mindenki számára. Csak pörgött és pörgött, úgy tűnt meg se akar állni. Kettő idegőrlő perc elteltével végre meg állt.
-Úgy tűnik a szerencsés nem más, mint.... - várta meg Nam míg megjelenik a név. - ...Kim Seoyeon! Gratulálunk. - mosolyodott el vezetőnk.
-Kérlek fáradj fel a színpadra, a többieket pedig arra kérem engedjék ki a lányt. - néztem végig a tömegen.
Pár perc várakozás után egy alacsony, vékony, barna hajú csinos lány sétált fel közénk. Le se tagadhatnám magam, hogy nem mértem végig azonnal jó alaposan. Ha nem rajongó lenne biztos beszervezném egy menetre.

Na basszus.... Kis Yoongi kezd egyre jobban életre kelni, nem elég, hogy Park kibaszott nagy seggű Jimin előttem rázta a seggét majdnem egész idő alatt, még egy jó hús is feltéved ide. Szépek vagyunk Suga mondhatom, rákanulsz egy rajongóra. Mindegy, az éjjel során lerendezem valakivel. Aprót ráztam fejen, s üvegemhez mentem inni pár kortyot hátha lenyugszom kissé. Természetesen nem így lett, ránéztem a srácokra, akik a lány közelébe gyűltek, hogy kissé megismerjék.

Követtem volna példájukat, de elindult a Baepsae, így azt kezdtük el elő adni felig Seoyoennak félig pedig a többi rajongó számára. A színpadra kihelyezett széken ülő lány egész műsört vörös arccal nézte, néha eltakarva pofiját elölünk. A szám végezével végre én is oda tudtam, hozzá menni, igaz kissé izzadtan. Szökő évente egyszeri ölelésem, neki adtam volna, de nem az történt, mint amire számítottam.

Nem tudom miért, talán megérezte merevedésem, de amint átöleltük egymást ellökött magától, majd lekevert egy elég nagy pofont számomra. Az egész arénában síri csend uralkodott, csak a csattanás vízhangját lehetett hallani. Fejem az ütéstől oldalra fordult, karjaim feszülten leengedtem magam mellé, s állkapcsom egy pillanatra keményen összeszorítom. Egy ideges sóhaj után számhoz emelem a mikrofont.
-A biztonságiak legyenek kedvesek kikísérni a hölgyet, köszönöm. - mondtam mély hangon. Haragtól elsötétült tekintetem ráfordítom a lányra, s vállának szándékosan neki menve indulok meg a színfalak mögé.

Félúton egy kéz fonódott csuklóm köre, ezzel megállásra kényszerítve. Hátra fordultam, s egy aggódó tekintetű Jungkookkal találtam szemben magam.
-Yoongi hyung... jól vagy? - nézett rám nagy szemekkel, muszáj volt halványan elmosolyodnom.
-Persze, ne aggódj. - borzoltam össze haját.

~~~

Sziasztok!🤟
Meghoztam a folytatást. Remélem elnyerte tetszéseteket, ha igen dobjatok meg egy csillaggal és várom véleményeteket kommentben!⭐💬❤️

CukorkaSuga2