Holding hands on stage

23. rész

YoonKook Mindennapok

2

Yoongi szemszöge:

-Na hellóka. Helyzet jelentés mielőtt azt hinnétek, hogy tegnap nem mentünk aludni meg ilyenek. A fő kameránk - amit mindenhova magunkkal viszünk, ha elhagyjuk a házat - tárhelye betelt ezért le kellett passzolnunk az operatőr csapatnak, akik varázsoltak rá nekünk helyet. – mutattam egy likeot a kamerába. - Szóval tegnap este leadtuk és ma 10-11 fele szóltak, hogy lehet jönni érte. Guka még alszik, vagyis mikor eljöttem otthonról még aludt. – mosolyodtam el. Csendben sétáltam a BigHit folyósóin a kijárat felé. Ha nem itt dolgoznék már 5 éve plusz a gyakornoki idő óta már rég eltévedtem volna. Hatalmas az épület.

Ohh... Várjunk bezártam a stúdiómat? Megtorpantam a folyósó közepén, s 180 fokos fordulatot véve szedtem a lábaimat vissza a stúdiókhoz. Ahogy odaértem a „Genius Lab" feliratú ajtómhoz ellenőriztem, hogy zárva van-e. Szerencsére az ajtó nem nyílt ki, szóval a semmiért jöttem vissza ide.

Újult erővel indultam a kijárat felé, útközben belefutottam két biztonsági őrbe, akiknek köszöntem illedelmesen.
-Ezt a csávót nem szeretem, legalább 20 centivel magasabb nálam. – mondtam a kamerának, s közben a magasabb őrre irányítottam.
-Yoongi, nem utálhatsz csak azért, mert magasabb vagyok! – vágott vissza.
-Dehogy is nem, csak figyelj! – néztem vissza rájuk, menet közben. Colos állat. Mindhárman nevetve folyattuk útunkat.

Sikeresen elhagytam az épületet, majd a parkoló felé vettem az irányt. Sietnem kell haza, Jungkook edzeni akar menni, a meg kocsi nálam van. Még nem kelhetett fel, mivel egyelőre még nem csörgött a telefonom, de ha felkel biztosan keresni fog. Kivéve, ha addigra haza érek.

Odalépkedtem az autóhoz, majd a kulcs segítségével feloldottam a központizárat és beszálltam. A kamerát az anyósülésre tettem. Remélem nem fog onnan lerepülni, ha fékezek. Beindítottam a járgányt, s telefonomat hozzácsatlakoztattam. Biztonsági öv beköt, kézifék kienged és már mehetünk is. Kiparkoltam a helyemről és a kapuhoz gurultam. A rendszer felismerte az autó rendszámát így kiengedett. Egy index jobbra és már el is hagytam a parkolót. Az utca felénél szembe jött velem Namjoon biciklivel, egy intéssel köszöntem neki és már el is haladtam mellette.

Épphogy az első lámpához értem pirosat kaptam és a telefonom is megszólalt. Lecsekkoltam ki hív az autó képernyőjén: „Jungkook❤". Hívását a kormány segítségével fogadtam.
-Szia baby. – köszöntem neki.
-Hii~ Merre vagy? – érdeklődött kíváncsian.
-Már úton hazafele, bejöttem a kameráért a céghez. Miért? – indultam el, amint zöldre váltott a lámpa.
-Hiányzik a reggeli csókom... - nyöszörgött és ha jól hallottam a puffanásból ítélve vissza dőlt az ágyba.
-Sietek, 15 percre vagyok, kibírod addig? – kuncogtam.
-Nem biztos... - kapcsolta be a kameráját, így láthattam arcát a párnák között.
-Nagyon édes vagy nyuszi, de vezetek és a helyes pofid elvonja a figyelmem. – pillantottam a kijelzőre.
-Mhm... - nyöszörgött.
-Baby, leteszem. Így tényleg nem tudok vezetni. Nemsokára otthon leszek. Szeretlek. – mondtam mosolyogva.
-Jó... én is szeretlek. – integetett a kamerába, majd bontottam a hívást.

Édesem, még nyűgös. Sebaj, kibírja még hazaérek. Beakarok menni egy virágboltba is előtte. Szerencsére az van az utcánkban. Holnap lesz az évfordulónk, meg akarom lepni. Ma nyolc, holnap tizenkilenc szál rózsát fog kapni. Tudom, hogy imádja. Lelkemre kötötte, hogyha virágot veszek neki az csak rózsa lehet, de csakis vörös. Kisbolondom.

Megálltam a virágbolt előtt, gyorsan befutottam és a 8 legszebbet kértem a párom által imádott virágból. A boltot egy rajongónk, egyben Kook unokatestvére vezeti, nagyon kedves egy lány. Egyszer se posztolt róla vagy említette volna bárkinek is, hogy itt lakunk a közelben és ide szoktunk járni.
-Szia, 8 szál vörös rózsát kérnék. – álltam a pulthoz.
-Ohh szia Yoongi. Jungkookienak lesz? – kérdezte miközben felém fordult, de amikor meglátta a kamerát a kezemben ijedten takarta el az arcát. – Hányszor szóljak még a kameráért? – kérdi nevetve.
-Csak reklámozlak! – kuncogtam.
-Jó mindegy. – kezdte el összeszedni a kért virágokat, majd csokorba kötötte őket. – Parancsolj, 15 ezer won lesz. – nyújtotta felém. Szabad kezemmel átvettem a csokrot.
-Holnapra 19 szálból álló csokrot összetudnál rakni? A 2. évfordulónkra lesz. Egybe kifizetem a kettőt amikor holnap érte jövök.
-Rendben, már reggelre elkészíttem akkor.
-Köszönöm, további szép napot.
-Nektek is! – mosolygott rám.