Holding hands on stage

1. rész

A próbaterem padlója nem bizonyult valami kényelmes fekhelynek, még is itt feküdtem a többiek társaságában egy kimerítő táncpróba után. Szombat van, holnap pedig koncertünk lesz a városban, ezért muszáj átvennünk a lépéseket. Akármennyire is vagyok fáradt fel kell kelnem, elfogyott a víz a teremből és mindenki szomjas. Feltápászkodtam a földről, majd egy törölközőt megfogva indultam a büfébe az életető folyadékért. Útközben hajam, illetve arcom törölgettem a puha anyaggal, ami magába szívta az izzadtság cseppjeimet. Összefutottam néhány gyakornokkal miközben célom felé haladtam, mély meghajlással köszöntek, amit viszonoztam. Nem szoktam összefutni velük, általában a cég másik felén vannak az óráik, de most ott felújítanak, ha jól tudom. Lassan megérkeztem a büfébe, amint meglátott a pult mögött álló 50-es éveiben járó férfi már vette elő a két zsugor vizet. Hálásan vettem át az előre kikészített innivalókat, megköszöntem az úr kedvességét, aki ismét gondolt ránk. Nagyon szeretjük a srácokkal, mindig figyel a csapatra és folyton tudja mikor mit szeretnénk enni és inni. Debütálásunk óta itt van, néha előfordul, hogy behozza nekünk a terembe a vizet még mielőtt véget érne a próba.

Visszatértem a fiúkhoz, szinte letámadtak az italokért, természetesen meg is köszönték. Néhány perc alatt a 12 palackból; 8 üresen, 3 pedig félig tele hevert a padlón.
-Namjoon hyung, van még program mára? – kérdezte Taehyung a leadert.
-Már csak ruha próba, néhány ruhát igazítani kell, az úgy 1 óra alatt meg van. – felelte Nam.
-Mindenkinek mennie kell? – érdeklődtem.
-Nem, Jiminnek és neked nem kell. A ti ruháitok nem kaptak plusz kiegészítőt. – válaszolt.
-Ohh ez az! – örvendeztett Chim.
-Ez nem igazság! – háborodott fel Jin. – Ezért nem fogtok vacsorát kapni... – morogta orra alatt. Erre csak felnevettem.
- Majd rendelek. Na további jó szórakozást a ruhákhoz! – vettem fel a földről üres üvegemet. – Otthon találkozunk!

Elköszöntem és indultam is az öltöző felé, tettemet nemsokkal később Jimin is követte. Beléptem a privát helyiségünkbe, ahova rajtunk kívül csak a takarítók léphetnek be. Kinyitottam szekrényem és kivettem belőle tusfürdőmet a törölközőm társaságában. Átsétáltam a zuhanyzókhoz, levetkőztem, majd beléptem az egyik kabinba. Megeresztettem a vizet, beállítottam kellemes hőmérsékletűre. Jólesően sóhajtottam fel amikor a nedves cseppek végigfutottak bőrömön. Jólesett végre felfrissülni. Tusfürdőmért nyúltam, kinyitottam tetejét, ezzel kieresztve a dobozba zárt lime illatot. Nyomtam kezembe belőle, majd félre tettem és elkentem testemen a krémes anyagot. Figyelve minden porcikámra, jó alaposan dörzsöltem magamba. Háton kissé nehézkesen tudtam eloszlatni, de valaki belépett mögém és elkente a hátamon.
- Ne haragudj a zavarásért Yoongi, elkérhetem a tusfürdőd? Az enyém kifogyott... - tette kis tenyereit vállaimra Jimin.
- Uhm.., de kérem vissza. – pillantottam hátra.
Elvigyorodott, nekilökött a falnak miközben maga felé fordított. Nyakam kezdte el csókolgatni, közben testemen indult felfedezőútnak, két kis keze. Morogva fogtam le kezeit, semmi kedvem nincs hozzá, mellesleg bármikor bejöhetnek a többiek.
- Elég Jimin. – toltam volna el magamtól, de túl makacs.
- De hyung~ tudom, hogy te is akarod! – erősködött tovább.
- Nincs kedvem hozzád, se semmihez. Hagyj békén! – löktem el magamtól óvatosan, majd kikerülve léptem ki a kabinból és nyúltam rögtön törölközőért.

Szárazra töröltem magam, a szürke anyagot derekam köré tekerve mentem szekrényemhez a tiszta ruháimért. Felöltöztem, táskámba beszórtam az izzadt edző cuccom, illetve a vizes törölközőt.
- Utállak! – vágta hozzám tusfürdőm Chim miután végzett a fürdéssel, így azt is el tudtam rakni.
- Dehogy is. – nevettem fel. – Kocsiban megvárlak. – mentem ki az öltözőből.

Vállamon a sporttáskámmal indultam meg a kijárat fele, felvettem a maszkom még az épületben, nehogy elfelejtsem amikor kiérek. Telefonom nyomkodva léptem ki az ajtón, egyenesen az autóhoz mentem, majd beszálltam. Köszöntem a sofőrnek és helyet foglaltam a jármű egyik egyszemélyes ülésén. Ránéztem néhány közösségi oldalra a titkos fiókomról, a rajongók már nagyon várják a holnapi koncertet, ezzel nincsenek egyedül, hiszem mi is várjuk. Láttam egy posztot Twitteren, ahol Jungkook-ot szidták, hogy „Tehetségtelen, ronda és még beteg is minek idol az ilyen". Erre elég mérges lettem, ezért titkos profilomról kommenteltem a poszt alá „Lol, néztél már tükörbe?".

Sokszor nem értem az embereket, miért kell bántani a másikat? Mit ártott, hogy szidni kell? Szerintem az ilyen áldozatok 90% meg sem érdemli ezt a bánásmódot. Hagyjuk is, csak felidegesítem maga. Lezártam telefonom és kabátom zsebébe száműztem. Kivezettem tekintetem az ablakon, errefelé nincs olyan hatalmas forgalom, néha látni egy-egy rajongót esetleg turistát. Az ARMYkat elküldik a biztonságiak, mivel akadályozzák a dolgozók be és ki járását, illetve zavarják a jelenlétükkel a környező épületekben lakók nyugalmát a hangos kiabálásukkal. Természetesen szeretjük őket és szívesen elbeszélgetünk velük pár szót, ha összefutunk véletlenül néhánnyal az utcán, de ha tömegesen jönnek a rajongók akkor már menekülünk. Félre értés ne essék, nem a kis 3-5 fős csoportokra gondolok itt, hanem azokra, akik jó 20-30 fős csapatban közelednek felénk sikítozva és kiabálva.

Sajnos hajlamosak durvulni egymás közt, illetve minket is előszeretettel rángatnak jobbra-balra. Ki nem állhatjuk, ha az ARMYk tapogatni kezdenek vagy beállnak a magánszféránkba. Ezek a helyzetek miatt inkább elfutunk, szeretnénk biztonságban és nyugodtan elmenni kirándulni egy új városban, bevásárolni, sétálgatni az utcán, de ez sajnos elég nehéz.

~~~ 

Sziasztok!🤟
Meghoztam az első részt.Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha igen dobjatok meg egy csillaggal és várom véleményeteket kommentben!⭐💬❤️ Legyen szép napotok! ^^

CukorkaSuga2