Holding hands on stage

18. rész

Lassan leparkoltam az étterem előtt. Leállítottam Gizit, majd ránéztem Kookra. Annyira enni akart már, hogy ajkai szélén ki is csordult nyála, így óvatosan letöröltem.
-Azért nyelni ne felejts el. – kuncogtam, mire picit morcosan nézett rám, s inkább kiszállt a kocsiból. Behúztam a kéziféket, s kivettem a kulcsot és én is kiszálltam. Lezártam a járművet, a biztonság kedvéért ellenőriztem is. Meghúztam a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. Nagyon helyes.

Ránéztem páromra, aki igencsak türelmetlenül toporgott a járdán. Odalépkedtem hozzá és együtt léptünk be az étterembe. Rögtön odajött hozzánk egy pincér így kértem, hogy vezessen minket egy kicsit eldugottabb helyen lévő kétszemélyes asztalhoz.

Amint egy szabad helyhez vezetett bennünket rögtön eltűnt a szemünk elől. Kihúztam a széket páromnak, majd leültem vele szembe. Kook kért magának egy pohár bort, én pedig egy pohár narancslevet tekintettel arra, hogy vezetek. Asztalra tettem kezeimet, s vártam. Kezeit enyémekre tette, s ujjaimmal kezdett játszani. Mosolyogva figyelmem minden mozdulatát. Az étlapot kihozták számunkra, így elengedtük egymás kezét. Jungkook már kérte is magának a lótuszgyökér levest, magamnak sushit rendeltem. A pincér végignézett páromon elég feltűnően. Megfeszültek izmaim. Nekem csak ne nézegesse!

Szerencsére nem folytatta, csak ellépdelt, viszont ahogy elment végig simított Guka karján. Felmorranva néztem utána, látta párom, hogy mennyire nem tetszett, amit a nő leművelt. Zsebéből elővett egy kis fertőtlenítőt, kezére kent belőle egy keveset. Halkan kuncogva figyeltem. Nagyon a kedvemben akar járni, vagy csak neki sem tetszett, amit a pincér csinált.

Amikor kihozták az ételeket levettük a maszkokat. Egy-egy „jó étvágyat" után neki láttunk a vacsorának. Jungkook nagyon jóízűen ette a levesét, biztos ízlik neki, máskülönben már a sushijaimat lopná.
-Jungkookie, meg kóstolhatom? – biccentettem levese felé.
-Igen... - suttogta halkan. – De csak ha nekem adod a wasabis sushikat... - mosolyogott aranyosan.
-Rendben. – kuncogtam fel. Áthajoltam az asztal felett, kanalával merített az ételből, s ajkaim felé nyújtotta. Készségesen ettem le a kanálról a levest.
-Hmm... tényleg finom. – ültem vissza helyemre, s evőpácikámmal megfogtam az egyik neki igért tekercset. Felé nyújtottam, csuklómat megfogta, s közelebb húzta magához, majd bekaptam a sushit. Mosolyogva megráztam fejemet és ettem tovább. Lassacskán megettem saját adagom, s párommal is megetettem a neki ígért darabokat.

A pincér csaj többször is megbámulta távolról a velem szemben ülőt, sőt volt, hogy ide is jött és próbálta megszerezni a számát. Megállás nélkül kellette magát a páromnak. Az idegeimen táncolt, csak jönnöm még egyszer ide és esküszöm jelenetet rendezek.

Jungkookkal halkan beszélgettünk, nem akartam, hogy nagyon megerőltessen hangszálait, ezért próbáltam lehetőlen én beszélni. Meséltem neki a terveimről, például arról, hogy dolgozok az új albumomon, de még nem tudom megmondani mikor fog elkészülni. Nagyon bezsongott tőle, mivel az első is nagyon tetszett neki. Megnyugtattam, hogy ő lesz az első, akinek elmondom mikor fog megjeleni, de addig is várjon türelemmel.

Csillogó szemeit figyeltem, de valaki belerondított az összképbe. Már megint a pincér csaj, hát nem hiszem el. Szőke tincsét ujjával csavargatta, s halkan nevetgélve próbálta átadni barátomnak a telefonszámát tartalmazó papírdarabkát. Oké, kész vége elég volt.
-Khm! – köszörültem meg torkomat. A cafka rám nézett felvont szemöldökkel.
-Mi az? – kérdezte vékony hangon. – Ne zavarj.
-Mond csak szépségem, hogy is hívnak? – döntöttem oldalra fejem. Éreztem magamon Kook féltékeny pillantásit, még a lábamba is bele rúgott.
-Kim Annabelle, de te nem érdekelsz. – vinnyogta, s újra ránézett a nyuszira. – Csak ezt a szépfiút akarom elhívni randira. – túrt volna hajába, de párom fintorogva húzta el a fejét. Ingerülten fújtam ki a levegőt, s lehet kicsit nagyobb lendülettel álltam fel a székről, mint kellett volna, mert az hátra esett.

Elkaptam a csajszi csuklóját, s elemeltem Jungkooktól, majd beálltam közéjük, ezzel hátrálásra kényszerítve. Valószínűleg a szék csattanása miatt felfigyelhettek ránk páran.
-Ne érj hozzá. – mondom kimért hangon.
-Ki vagy te, hogy megmond mit csináljak? – kérdez vissza nyafogva. – Nekem kell az a cukifiú ott mögötted, szóval állj félre az útból TÖRPE. – tépte ki markomból csuklóját.
-Az, hogy ki vagyok igazán lényegtelen, de a mögöttem lévő sráchoz aztán hozzá nem ért. Képzeld esélyed sincs nála! – mosolyodtam el önelégülten.
-Nálad biztos, hogy több esélyem van! Most mondtad, egy senki vagy. – nevetgélt. – Nyuszi fiú, gyere el velem randizi~.
-Na ide figyelj, mert most mondom el először és utoljára. – léptem közvetlenül elé, s lenéztem rá. – Akadj. Le. A. Páromról! – tagoltam el neki.
-Még, hogy a párod! – nevet fel vékony hangján. Már sérti a fülem a ribi hangja.
Elővettem telefonom és arca elé tartottam. Megmutattam neki a zárolt képernyőmet, amin Jungkookal csókolózunk a karácsonyi fagyöngy alatt.
-Upsz vagy mégis? – mosolyodtam el fölényesen, s eltettem a telefonom. A szőke pincér cafka hisztérikusan fordított hátat és eltrappolt volna, de utána szóltam.
-Ohh és még valami, Annabelle drága, kérném a panaszkönyvet. – jelentettem ki hangosan, hogy biztosan meghallja.

Jungkook mérgesen rángatott ki az étteremből. Nem tudom mi baja van, teljesen jogosan akadtam ki. Neki se tetszett volna, ha rám startol a pincér és nem képes feladni az első elküldés után!

Egészen az autóig rángatott magával, ott megállt, s felém fordult.
-Yoongi! Eszednél vagy? – kérdezte kissé megemelve gyenge hangját. – Hogy képzelted? Jelenetet rendeztél az étterem kellős közepén!
-Persze, hogy jelentet rendeztem! Szerinted, hogy esett, amit leművelt az a pincér? – néztem hitetlenkedve a szemeibe.
-De akkor sem kellett volna! Tudod te mennyien bámultak minket?! – csapott combjaira. – Pár óra és teli lesz vele a média! – emelkedett meg hangja, ami azt jelenti megint el fog menni.
-Baba, ne erőltesd meg a hangod megint el fog menni... - simítottam volna arcára, de elcsapta kezem.
-Ne becézgess nekem itt! – dobbantott egyet. – Mindenki rólunk fog beszélni!
-És? Szeretlek, és ezt nem fogom letagadni! – feleseltem vissza neki, de lehet nem kellett volna. Tenyere nagyot csattant az arcomon. Az ütés hatására elfordult a fejem. Vettem egy nagy levegőt, hogy nyugodt maradjak és ránéztem. Szólásra nyitottam ajkaimat, de rögtön elcsitított.
-Ne. Szólj. Hozzám. – morogta, majd ingerülten beszállt az autóba.

Megdörzsöltem arcom égő jobboldalát, s inkább beszálltam a kocsiba. Nyelvemmel belülről bökdöstem számat mérgemben. Beindítottam Gizit és bekötöttem magamat. Ellenőriztem, hogy ő is így tett-e, s elindultam haza.

~~~

Sziasztok!🤟
Meghoztam a folytatást. Remélem elnyerte tetszéseteket, ha igen dobjatok meg egy csillaggal és várom véleményetek kommentben.⭐💬❤️

CukorkaSuga2