Holding hands on stage

28. rész

YoonKook A Kamerák Mögött

1

2/2

-Ki fogja felkelteni Suga hyungot? – kérdezte Jimin. A tükörből láttam, ahogy körbe állják, s azon gondolkodnak ki fogja felkelteni. Párom fáradt volt a koncert előtt, elaludt míg rendezték a fejét. Azóta is alszik, felkelteni meg nem merik, mert ha nem pihente ki magát akkor morcos lesz.
-Aki kérdi. – vágta rá Hobi.
-De én nem akarom! Félek tőle. – nevetett fel Chim. – Tae keltsd fel!
-Miii? Nem! Jin hyung ébreszd fel Suga hyungot. – bújt el az említett háta mögé.
-Nem látod, hogy el vagyok foglalva? – készített szelfiket. – Jimin gyerünk te jóban vagy vele. - kuncogott fel.
-Jó... Jungkook hogy szokta? – lépett oda a páromhoz.
-JIMIN-SSI! – keltem fel a székből, mikor végre végzett velem a fodrász.

Odasétáltam hozzájuk, s félre tessékeltem őket.
-Aah jó ötlet Jungkookiera nem lesz morcos. – bólogatott J-hope.
-Figyeljetek és tanuljatok. – fordultam feléjük, majd egy elegáns mozdulattal páromra zuhantam. A srácok hangosan felnevettek, párom fájdalmas nyögést hallatva nyitotta ki szemeit. Upsz... Hehe~
-Jungkookh... te vadállath... - nyöszörgött. Kimásztam öléből, s felhúztam a kanapéról.
-Jó reggelt, gyere öltözni. – húztam magammal az öltözőbe. Az ajtón beérve becsuktam magunk után, majd ajkaira pusziltam.
-Ne harizz. Nem kelthettelek úgy, mintha a hotelban lennénk kettesben. – néztem szemeibe.
-... jó. – nézett szemeimbe pufogva. Megsértődött. Ki kell majd engesztelnem valahogy, mert különben azon kapom magam, hogy nem ér hozzám 3 hétig.

A koncert nagyon jól ment, élveztük az egészet. Szokásunk szerint rengeteget bohóckodtunk a színpadon. Különböző vicces játékokkal szórakoztattuk a rajongókat mikor nagyobb szünetet tartottunk. Az ARMYk is jól érezték magukat, s ezt nevetve, sikítva és kiabálva adták tudtunkra. Párommal nem közeledtünk különösebben egymás felé, egyrészt mert megkért minket a menedzser, másrészt meg Yoongi még mindig durcizott. Elhiszem, hogy nem lehetett kellemes mikor ráestem, de attól még nem kellene ennyire felfújnia.

Taevel hülyéskedve ugráltunk a színpadon, amikor hirtelen beszakadt alattunk és lezuhantunk. Szerencsére csak 2 m-t pottyantunk, de így is megütöttük magunkat. Felszisszenve néztem meg fájó testrészemiet, amiket lenyúztam.

Aggódva néztem hyungomra, nyöszörögve fogta bokáját. Félre dobta a törmeléket és közelebb másztam hozzá.
-Taehyung, mi a baj? – simítottam karjára.
-Nagyon fáj Jungkook! – sírt fel. Kezeit elhúztam lábáról, bokája már meg van dagadva, muszáj levenni róla a cipőt míg lehet.
-Hyung le kell vennünk a cipődet. – oldottam ki a fűzőt és a lehető legjobban kilazítottam. Mély levegő Jungkook, ne pánikolj. Segítened kell Taenek, nyugodj le.

Összeszedve magamat vettem le óvatosan cipőjét, s körbe néztem, hogy hova estünk. A színpadrész alatt alig láttam tartó oszlopot. Valaki szabotálta a fellépésünket. A többiek nem jöhetnek ide, alattuk is beszakadna. Körbe néztem a földön a mikrofonom után, az enyém eltörött, remélem Tae-e ép.
-Tae, hol a mikrofonod? – fogtam kezei közé arcát. Könnyes arccal rázta meg fejét. Nem tudja...

Ennyit a ne pánikoljról... Hevesen kezdtem venni a levegőt, s újra és újra körbe néztem. Volt nálam egy GoPro mielőtt leestünk, épp minket mutattak a képernyőn. Hol van?! A színpad dübörgése jelezte, hogy közelednek felénk, egyre kétségbeesettebben kerestem azt a hülye kamerát. Hirtelen láttam meg az egyik padlódarab alól kilogó szélét. Kiszedtem alóla nehézkesen, s miután meggyőződtem arról, hogy működik karjaimmal X-et formáltam és a kamerába mutattam. Vegyétek észre... Kérlek!
-Ne menjetek oda! – kiabált a mikrofonba Namjoon. A léptek megálltak.
-Miért? Megsérülhettek! – kiáltott vissza Suga.
-Jungkook nem akarja! Nézz a kijelzőre! – szólalt meg újra leaderünk.
-Gukie minden rendben? Jól vagytok? – kérdezte aggódva Jin. Hevesen vettem a levegőt miközben bólogattam a kamerába. Néma csend lett, Tahyung szipogására oda kaptam a fejem, s hozzá másztam. Lába nem néz ki túl jól, nagyon fáj is neki. Nem tudom mit csináljak!

Felálltam már amennyire tudtam, majd hóna alá nyúlva elhúztam a törmelékektől. Szemeimmel a kijárat után kutattam, a személyzet nem tud csak úgy idejönni, a mozgatható alkatrészeket előbb szét kell szedniük, hogy átjussanak ide. Egyetlen lehetőségünk, ha elhúzom Taet egy olyan helyre, ahol már sűrűn vannak tartóoszlopok és felkopogok.
-Tae... fel kéne állnod... - próbáltam talpra állítani.
-Jungkook nem megyh! – kiáltott fel.
-Tartalak! Kérlek... - szipogtam. Reszkettem... Rohamom lesz... Minél előbb ki kell jutnunk míg nagyjából rendben vagyok
-Jóh... de fáj...! – állt ép lábára sírva, s rám támaszkodott. Botladozva indultunk meg a biztonságosabb részre. A kamerát otthagytuk, de már nem fogok visszamenni érte.

Amikor olyan részre értünk, ahol sűrűbben volt alátámasztva a színpad leültettem Taet. Remegő lábakon állva kapaszkodtam meg egy oszlopban. Nem kapok levegőt. Fülesem csak recseg, nem hallok semmit sem abban, sem kintről. Csend van, emiatt még jobban kétségbe vagyok esve.

Yoongi... SZÜKSÉGEM VAN RÁD...!

Levegőért kapkodva gyűjtöttem össze minden erőm, s a felettem lévő színpad padlót megütöttem. az ütés után elgyengülve estem hyungom mellé. Remegtem, sírtam és nem kaptam levegőt.
-Omo! Megmozdult alattam a színpad! – kiáltott fel Jimin.
-Más is érezte? – kérdezte Hobi.
-Nem. – felelte Nam, Jin és Suga egyszerre.
-Kook megüthette alulról, ott lesznek! Gyerünk szedjük fel! – hallottam ahogy fölénk futnak. Nem tudtam reagálni. Tae nekem dőlt fájdalmától, s én kétségbeesetten kapaszkodtam belé. Csak sírtam és sírtam. Egyre fáradtam lettem a remegéstől és borzasztóan fáztam.

Fény áramlott be a színpad alá, valakik leugrottak hozzánk. Taet elhúzták tőlem, s felemelték. Hyungom eltűnt mellőlem, sírásom még kétségbeesetté vált. Testem megemelkedett, majd nem sokkal később kint találtam magam a sötétségből két erős kar között.
-Shhh Jungkook, itt vagyok. – hallottam meg párom hangját. Szorosan hozzá bújtam, ruhájába markoltam, s nem akartam elengedni. Tenyere hátamon járt fel-alá megállás nélkül.
-Jól van, már nincs semmi baj. Minden rendben van. – suttogta fülembe. – Hazamegyünk és veszünk egy jó meleg fürdőt, rendben? – puszilt hajamba. Nem kapott választ kérdésére, könnyeimmel ruháját áztattam.
-Eszünk egy nagy adag rament az ágyban, majd összebújva megnézzük a TharnType 2 Special részét, s alszunk egy jót. – suttogta.
-Jó... - válaszoltam halkan. Remegésem elmúlt, már csak néhány könnycseppet hullajtottam. Picit eltolt magától, letörölte könnyeim, majd gyengéd csókot nyomott ajkaimra. Ölében tartva felemelt, s levitt a színfalak mögé. Válla felett átpillantva láttam ahogy eltűnik szemeim elől az üres nézőtér.
-Hol vannak az ARMYk...? – suttogtam.
-Kiterelték őket vészhelyzetre hivatkozva. Majdnem 2 óráig lent voltatok. – ültetett le egy kanapéra míg levette elegáns cipőmet, s óvatosan levetkőztetett boxerig. Kényelmes ruháimba öltöztetett át, majd feladta rám a sportcipőm és felemelt ismét. Kivitt az autóhoz, ami egyből elindult a csapattal.
-Taehyung hol van...? – kérdeztem halkan mivel nem láttam az autóban.
-Ne aggódj Kookie, elvitték megnézetni a lábát a kórházba. – válaszolt Jin.
-Pihenj csak, elájultál a rohamodtól. – puszilt hajamba Suga.

A hotelbe érve hyung megtartotta, amit ígért. Lefürödtünk, majd megnéztük a sorozatunk utolsó részét és ettünk egy jó adag rament. Nagyon tetszett a külön kiadás, örültem, hogy végre összeházasodtak. Sok mindenen mentek keresztül a két évad alatt, de a végére happy end lett.

A sorozat után Yoongi félre tette a laptopját, s betakart minket.
-Jó éjt baba. – puszilt meg.
-Jó éjt hyung... - suttogtam, s hozzá bújva aludtam el elég hamar. Ez is a kimerültségem oka. 

~~~

Sziasztok!🤟
Meghoztam a folytatást. Remélem elnyerte a tetszéseteket, ha igen dobjatok meg egy csillaggal és várom véleményeteket kommentben!⭐💬❤️

CukorkaSuga2