Holding hands on stage

29. rész

YoonKook A Kamerák Mögött

2

Yoongi szemszöge:

LA-ben történt „baleset" után Taehyung és Jungkook is félt színpadra lépni. Egy hónap legalább eltelt mire rendbe jöttek a trauma után. Az eset óta több őr áll készenlétben és a színpad felépítése változott. Már nincsenek elzárt részek, alul nyitott az egész és ott is szintén őrök vannak. Tae lábának azon az estén szerencsére nem lett komolyabb baja egy ficamnál. Az orvosaink minden nap megnézték neki, átmenetileg kapott egy rögzítőt mikor már elkezdhette terhelni. Szépen fokozatosan tért vissza a koreográfiába.

Jungkooknál kicsit bonyolultabb volt a helyzet. Éjszakánként rémálmok gyötörték, koncertek előtt, után, és közben is pánikrohamok törtek rá. Folyamatosan mellette voltam, egy percre se hagytam magára. Aggódtam érte, de tudtam, hogy együtt le fogjuk küzdeni. Az állapotára való tekintettel bő 4-5 hónappal eltoltuk a második kisfilmünk megjelenését. Nem akartam túl sok ingernek kitenni, a gyógyulása volt a legfontosabb. Az eltelt idő alatt szépen visszarázódott a régi kerékvágásba, nagyon ritkán tőrt már rá roham, ami boldogsággal töltött el.

Már január közepénél járunk. Tegnap volt az utolsó koncertünk a hónapban. Ma repülünk vissza Szöulba és készülünk ezerrel a come back-re. Emellett még párommal is forgatunk. Egy hetünk van befejezni, ezért úgy döntöttünk kevesebb rész lesz. Az öt nap helyett csak három lesz megörökítve. A legtöbben azt hiszik, hogy az egész csak egy pornó film. Azért, mert lesz benne 1-2 olyan jelenet még nem fog rögtön a pornhub legújabb tartalma lenni.

Csendben ültem az ágyon, miközben Kook átmasszírozta vállamat. Fájt, de tűrtem. Nem azért, mert keménynek akartam tűnni, csupán azért, hogy ne aggódjon jobban. Amíg eltudom viselni és tudom használni a karom addig nem fogom megműtetni. A masszás, a különböző tapaszok és rögzítők segítenek ebben. Úgy vélem amíg páromat meg tudom tartani az ölemben akár egy teljes menetig addig nincs gond.
-Kész. – puszilt arcomra.
-Köszönöm Guka. – pillantottam rá.
-Szívesen. – mosolyodott el, s rám adta felsőmet. Váll rögzítőmet is segített becsatolni hátamnál, s még a pulcsimat is rám adta.
-Babe, nincs semmi bajom, tudom mozgatni. – kuncogtam. – Egyedül is mennek ezek a dolgok.
-Most baj, hogy segíteni akarok? – vonta fel kérdőn az egyik szemöldökét.
-Nem, dehogy. – pusziltam ajkaira. – Szeretlek.
-Én is szeretlek. – karolta át derekam. – El kéne mennünk venni végre bútorokat a nappaliba.
-Igazad van. – sóhajtottam. – Úgy is csak délutánra kell bemennünk addig el tudjuk intézni. – simítottam arcára. Jungkook befejezhetnéd már a helyesedést, a végén még engem is lekörözöl.

Felöltözve hagytuk el a házat. De jó, hogy szakad a hó. Egy élmény lesz levakarni a kocsit. Kookot elnézve ő se repdes az örömtől. Kétségbeesetten megy az autójához, s megöleli a motorház tetejét.
-Baby, ugye nem vagy lefagyva? – kérdezte hisztisen. Héé! Már elnézést, de én is itt vagyok.
-Khm! – köszörültem meg a torkom.
-Már mint... - engedte el a kocsit és átölelt. – Hehe... izé...
-Jólvan Jeon. - léptem ki öleléséből, majd beszálltam a járműbe. Ezért most egyedül fogod letakarítani. Kedvesen beindítottam a kocsi és befűtöttem. Persze csak azért, hogy ne fagyjak meg.

Párom átfagyva ült be mellém, s miután elecsetelte milyen gonosz vagyok elindultunk az egyik bútoráruház felé. Az utunk csendben telt, viszonylag hamar oda is érünk. Szerencsére találtunk parkolóhelyet is, így nem kellett átmennünk máshova letenni az autót. Kézen fogva sétáltunk be az épületbe, s rögtön a kanapék felé vettük az irányt. Az biztos, hogy nagy L alakút szeretnénk, de hogy azon belül milyet, azt nem tudjuk. Hosszú keresgélés és vitatkozás után kiválasztottunk egyet, és haza is vittük. Összeszereltük, majd megebédeltünk.